Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni magamból a

  csak hogy stílszerű legyek… De igen káosz van, nálam biztosan. Hogy azt érzem, túl sok hatás ér, impulzus, áramlik felém, és nem tudok vele mit kezdeni, de nem is kerülnek ki. Nekem ütköznek és telítődnek. Ezzel szemben úgy érzem elfáradtam . Úgy érzem magam, mint egy ócska aksi, hogy hiába töltöd, már nem lesz a régi és nem lesz 100 % . Na így vagyok.  És most éreztem azt először, hogy okés, akkor most megint változtatnom kell. Most volt az 5 éves évforduló, hogy új életet kellett kezdenünk. Most ismét elfáradtam. Cipeltem eddig, tartottam a hátamon az élet súlyát, amit ránk szabott a sors. És nem tudom azt mondani, most már lepakolhatom ezeket a terheket, mert van, amit igen leteszel, de akad helyette másik, amit megint cipelhetsz. De van olyan, hogy érzed, változtatni kell.  Ez van most nálam. Azt érzem, ha ez így megy tovább, belerokkanok, összetörök. És nem erre vágyom. Valami teljesen másra. Ez a nyár volt az, ami nem töltött fel, és nem érzem kipihentnek magam, és indul a tané

Nem újdonság, talán írtam is már itt, hogy szülinap más országban . Így lett ez most is, és csak mint általában a kis kiruccanások, így alakult.  Szüleim és Nővéremék ugyanis el Dániába kocsival. Felfedezni azokat a helyeket, ahol anyukám Apukája, az Én drága nagypapám ott állomásozott a társaival, és családi legendárium, hogy gyalog jött haza drága Nagymamámhoz. Szerelem a köbön. És akkor úgy lett, hogy jött egy hírlevél olcsóbban lehet adott napon repjegyet venni wizz air, így megnéztem, de a kereső feldobott egy másik légitársaságot is, így végül Ryanair. Mondhatnám kificcentünk aug 21 meló után, azaz este fél 8-kor indulással, és 24 haza este 8:30-as indulással. Leírhatatlan . Nem Koppenhágában volt a szállás, hanem 1 óra autóútra Klint Bakkekrnél, és ez volt a jó. Mert egy filmbéli díszletbe cseppentél, ahol mindig fúj a szél, és mindig felkel vagy lemegy a nap, és a szobát bevilágítja a hold fénye. Ez a hely, ahogy látod is, pont kellett és gondolkodásra ad okot. Amúgy is számvet