KAOS

 

csak hogy stílszerű legyek…

De igen káosz van, nálam biztosan. Hogy azt érzem, túl sok hatás ér, impulzus, áramlik felém, és nem tudok vele mit kezdeni, de nem is kerülnek ki. Nekem ütköznek és telítődnek. Ezzel szemben úgy érzem elfáradtam.

Úgy érzem magam, mint egy ócska aksi, hogy hiába töltöd, már nem lesz a régi és nem lesz 100 % .

Na így vagyok. 

És most éreztem azt először, hogy okés, akkor most megint változtatnom kell. Most volt az 5 éves évforduló, hogy új életet kellett kezdenünk. Most ismét elfáradtam. Cipeltem eddig, tartottam a hátamon az élet súlyát, amit ránk szabott a sors. És nem tudom azt mondani, most már lepakolhatom ezeket a terheket, mert van, amit igen leteszel, de akad helyette másik, amit megint cipelhetsz.

De van olyan, hogy érzed, változtatni kell. 

Ez van most nálam. Azt érzem, ha ez így megy tovább, belerokkanok, összetörök. És nem erre vágyom. Valami teljesen másra.

Ez a nyár volt az, ami nem töltött fel, és nem érzem kipihentnek magam, és indul a tanév. Rettegve ülök itt, mert nem tudom mi vár ránk, hogy bírom majd eloszlatni a nehézségeket, támogatást nyújtani, ha Én sem vagyok jól.

Kamasz, és egyre több az összetűzés, az érzelmi hullámvasút saját magában, és éppen ezért egyre több a magányosabb órám is. Több a leki támogatás, olyan amikből terheket veszek aztán át, és olyan ami sebeket szakít fel bennem.

Nehéz.

Formálódom ebben a káoszban, és igyekszem élvezni is a kavart amennyire lehet. De eldöntöttem, hogy az év maradék részét, most magamra szánom. 

Arra, hogy kialakítsak valami normálisabb étrendet, értsd ez alatt, hogy a szükségeseket legalább bevigyem, mondjuk koromnak megfelelő fehérjét, egyek halat legalább heti 1x, és több nyersesség.

Javítsak a rövidke alvásomon. Ez nekem nagy feladat, mert mióta gyerek van, felszínesen alszom, de ez nem lesz így jó. Nem vagyok kipihent. Nagy falat lesz ez.

A több és más mozgást már beépítettem, itt az a feladat, hogy meg is tartsam ezt, vagy lássam hol tudom átvariálni elegendőre.

És mondhatnám a kapcsolatok. Ami ugye nem nagyon van. Barátból kevés, társból mínusz. Igyekszem jobban eljárni megint eseményekre, csoportosokra, és nem egyedül múzeumba menni, hiába élvezem annyira. Igyekszem közben nem odaadni a lelkemet teljesen, csak érintőlegesen, védelemből.

Megtépázott ez a társkeresés is, hogy milyen balfasz férfiak vannak 40 felett is. Az ész, az intelligencia, a kedvesség, a figyelmesség nem korhoz és nem diplomához kötött, de még nem is farok mérethez. Ez az erős következtetést tudtam levonni. Kilátástalan az ügy egyébként.

Keseregtem ezen eleget. 

Teszek magamért, olvasott vagyok, képben vagyok a hazai és a külföldi politikai és gazdasági helyzetekkel, az új technológiai fejlődéseket követem, hallgatom a kor zenéjét, de az égbe tudok énekelni korszakalkotó slágereket is. Nagy költőktől tudok idézni, meg tudok nevezni építési stílusokat, festészetben is eléggé képben vagyok, vallások elég széles körét ismerem, országok  hagyományaival és történelmével is tisztában vagyok, a pszichológiát sem vetem meg, az emberek működésének rendszerét kifejezetten kedvelem és korom ellenére nagyokat nevetve benne vagyok a játékban is, és az örültségekben. Nem kalória számolva eszem, hanem élvezettel, és prioritást élveznek az életemben a testi örömök.

Ez mégsem kell. De lehet, erre lecserélem a biomat a társkereső appon…

Változás kell, szeretnék megint nevetgélni, legalább mosolyogni sokat.