Szöszmösz

Napok óta alakulgat bennem ez a szöveg, és igen írtam már a karácsonyról, de annyira tele van a net, hogy az elképesztő. Mindenhonnan ez jön, üzletek visszaszámolnak az adventi naptárban, egyszerűen agybaj és pont erről szeretnék írni.

Hogy állj, állj le kérlek. Minap egy insta oldal jött fel, ahol az első kérdés, a téged is nyomaszt a karácsony? És ha igen miért?

Egész érdekes, mert a legtöbbünket nyomaszt a karácsony. Pedig igen, elvileg egy évet vársz rá, és elvileg a meghittebb ünnep, oh és a „legszeretetteljesebb”. Ehhez képest agybajt kapsz, főleg ha nő vagy. De miért is?

Engedjük már ezt el. Ezt az egészet.

Egy dolgod van: Ki kell találnod TE, igen Te, hogyan szeretnéd ünnepelni. És tudod mit, legyen úgy!

Azon tűnődöm ilyenkor mindig, miért csak ilyenkor eszünk mákos gubát, bejglit, zserbót, halászlét, ne adj isten halat. Igazából az egész évben bármikor megtehetnénk. Alapvetően egyik sem téli kaja, mert az összetevők bármikor beszerezhetőek. Szóval nem értem. Mégis megy a hercehurca, jaj jön a család, mit tegyek az asztalra, és mit fognak szólni, bejgli szétrepedt, hús fele akkorára sült, halat már nem kaptam.

Tisztázzunk valamit. Szerintem a család nem a kaja miatt megy át. Ahol igen, ott részvétem. De leginkább azért, hogy együtt legyetek. És akkor jelzem, ha szerencsés vagy, az év többi részében is össze-összejöttök. Akkor is agybajt kapsz, vagy leugrasz a boltba üccsiért, és ha van időd valami apró sütit kreálsz, rosszabb esetben a sarki cukiból veszel annyi szelet sütit? És ezzel le is tudtad, na jó, ha van idő kiporszívózol, és felmosol. És szeretettel várod őket, családot, vagy bárkit.

Most ez mitől más? Mert dec 24-25-26. Ez az év 3 napja az évből. És akkor mi van. Az együttlét a fontos, főleg így covidban, megtapasztaltuk, ki tudja meddig.

Nyugodj le, lazíts. Jobban értékeli majd a társaság, ha nem üvöltöd le a másik fejét, hogy az új abroszra ömlött a drága bor, hanem mosolyogva ülsz köztük. És nem azon agyalsz, minden szuper?  És nem a 3 napi fáradtság látszik majd rajtad, hanem hogy a tegnapi filmen mennyit röhögtél, mert mondjuk erre is jutott időd.

Soha nem gondoltam, hogy idáig jutok. De tudjátok mit, jobb ez így. És igen bevallom, hiányoznak a régi „szép” karácsonyok, de más világot élünk. Mi csonka családban főleg.

Lehet nem is olyan karikat szerettem volna, bár a hagyományokat csak Én hoztam, másik fél semmit. És most azt kell mondanom, nem könnyen, de lemondok ezekről. De lemondok gyerekkorom karácsonyairól.  Alakulni kell.

Ez a 2. kari, hogy nem lesz fa. Múlt évben nem hiányzott, most mást találtam ki, és ha beválik, ez lesz.

Múlt évben sem volt kari menü. Azt gondolom, most sem lesz. Lehet azt eszünk, amit szeretnénk, vagy éppen megkívánunk? Húha, nem ez a legjobb? És ha ez egy főzelék, akkor az lesz, de ha éppen mirelit pizza, akkor az.

Nem lesz családi ebéd. Én/ Mi nem igazán tudunk részt venni rajta, mondom úgy: lelki sérülés nélkül….

És igen könnybe is lábad a szemem, ez van. Fáj. És lépni kell, máshogy lesz. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, és lehet, így igazán jobb lesz.  Meglátjuk.

De az biztos, nem adom elő ugyanazt, mintha mi sem történt volna. Nem tudok jópofit vágni senki kedvéért, soha nem is tettem. És, hogy mennyire fontos a gyerek miatt. Ezt is elengedtem. Miért lenne jó, ha minden ugyanaz, csak a gyerek azt látja, anya szíve egyébként megszakad, nem baj, de fa és menüsor az van.

Na nem.

Gyerek 14, nem hülye. Látja a valóságot. Igyekszünk együtt kitalálni új dolgokat, lelki baj nélkül. Talán ez a legfontosabb. És nem gondolom, hogy ettől rossz anya vagyok, vagy rossz ez a csonka család. Nem. Mások vagyunk.

Tök jó, mert a nagy család benne van az alakulásban. És talán azért, mert támogatnak minket, talán azért mert látják ők is, hogy ideje változtatni.

Összefutunk most is, mindenki ad magából a másiknak egy kicsit, és ez pont elég lesz. Nem megyünk egymás agyára és remélhetőleg sokat mosolygunk majd.

Azt gondolom, hogy felesleges ebből az ünnepből nagy gondot kavarni. Az biztos, mi kevesebb ránccal és kevesebb feszkóval ülünk majd a társaságban, mint a nagyvilág jó nagy részén.

 Valahogy így mint a marshmallow a forrócsokiban.... 

 

Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.