Nem volt fényesített ezüst, sem porcelán tányér, kristálypohár.
Volt viszont papírtányér, sima üvegpohár és jó hangulat.
És nem volt karácsnyi körömlakk, amire már hétfőn rákészültem, de valahogy nem akart összejönni, péntek délelőtt le is mondtam róla.
Készítettem 2 fajta sütit. Vettünk gyümölcsleveket. 23.-án fenyőágakat a közelben, ezüst és luc. Ezeket vázába állítottam, és kis díszekkel feldíszítettük.
Asztalt kihúztuk, és a neten látott feelinggel megdobtuk. Francia karácsony volt, mily meglepő nem?
Nem volt karácsonyi menüsor, nagyfiú rántott húst kért rizzsel, vettem savanyát hozzá a piacon.
Másnapra nem maradt rizs, volt némi krumpli, abból lett vajas.
24 vacsira szendvics volt.
25 délutánra vártuk a családot, mindenki hozta a kis sütijét, és üdítőt még.
Jelzem mi 25.-én még sorozatokat toltunk 2-ig a netflixen, békében, nyugiban, aztán gondoltam, fel kellene öltözni azért. Hihi
Ilyen nyugi volt.
IMÁDTAM, mindenkinek ajánlom.
És hála a jó égnek egyre több netes cikk szól erről, hogy ettől nem vagyok grincs sem, csak máshogy szeretném.
De végig, vissza-visszacsenget a fülemben kolléganőm mondata: De akkor mitől lesz ünnep? Így nagyon igyekeztem figyelni, mitől is az?
Azt gondolom, hogy együtt voltunk, mert minden alkalom, amikor végre a teljes család együtt van, ünnep. De ünnep, amikor csak a szüleimmel tudunk találkozni az is. De nekem ünnep az is, amikor kedd este kinyitok egy francia vörösbort. Vagy vasárnap reggel pirítóssal megeszek egy riomare konzervet reggeli gyanánt.
Pont jó volt, és pont elég.
Próbáljátok ki!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése