Ugrás a fő tartalomra

Bakancslista II.

És nem tudom meddig fog menni a számozás….hihihi 😀

Amit most röpke elmesélek, igazi nem is tudom, tényleg bakancslistás dolog volt.

Könyveket ugyebár olvasok, viszont Nekem nagyon nem mindegy mit, és ebbe a könnyborító is beletartozik.

Nehéz manapság könyvet választani, itt Nekem ez a csomagolás. És hát jó pár dolgot veszek meg a csomagolás miatt, vagy választom éppen azt a terméket, mert jobb a kinézet. És amikor a könyvesboltban mondjuk céltalan mászkálsz, persze kevés ilyen van, vagy mondjuk akciós asztal lett, azért körülnéz az ember.

És csak az akciós asztalon van vagy 100 könyv. Hogyan is lehet akkor úgy választani, hogy a megfelelő könyvvel menjünk haza? Az első ugyebár ami szembejön, az a borító. Túl megy-e a szemem rajta, vagy valamiért megakad? A kép, a cím, a szín, mindegy is, de megakad a szem és akkor már ránézel, elolvasod a címet, ha még nem tetted, esetleg az írót, és még az is lehet, felveszed az asztalról. És akkor már van egy fikarcnyi esély, hogy a könyvesboltban található több 1000 könyv közül, pont Ő megy veled haza.

És felém kanyarodva, mindig is ott volt, milyen lehet egy könyvborítót tervezni. És most eljött a pillanat….

Kaptam egy lehetőséget az Univerzumtól. És köszi, ha még nem mondtam volna.

Kedves Ismerősöm írt már egy könyvet, abból kaptam baráti alapon, és aztán egyik nap jelezte, írt egy másikat. Örültem. De aztán felkért, hogy a borítót Én tervezzem meg. Hát el se hittem… Én, jaj, okés, hú, persze, atya ég. Na valahogy így. És akkor munkába kezdtünk.

Szeptemberben megkaptam a nyers könyvet olvasásra. Micsoda bennfentesnek éreztem magam, mint amikor a színészek forgatókönyveket olvasnak. Izgalmas volt így, könyvet olvasni. Aztán ment az agyalás a fejemben, jártam néhány könyvesboltban, mi a trend, ki mit hogyan old meg, mik a font-ok, mekkora méretek?

És lett egy terv, és kis módosítással egy másik is. Volt személyes igény, és volt az elképzelésem. Lett egy jó középút. Kész lett. És most decemberre eljutottunk addig, hogy megjelent a könyv, és a könyvesboltokban kapható is.


 

Kész voltam, és talán a mai napig alig hiszem….Nagyon fura a kezembe venni. Nézegetni, olvasni a nevemet, hogy ott vagyok. 


 

Megtisztelő feladat volt, főleg egy baráttól. És ha ez életem egyetlen és utolsó könyvborítója, akkor is szuper, mert tök odavagyok…..

És rettentő fura így bemenni a könyvesboltba, megnézni, levenni a polcról….


 

És így ez is lehúzva a listáról, ja nem kipipálva…..

Ezen jót gondolkoztam, magán a bakancslistán. Hogy mondjuk huszonévesen eszedben sincs a bakancslistádon agyalni, aztán ahogy telik az idő, és számot vetsz, főleg amikor krakk van az életedben, rájössz mi mindent lenne még jó megtenni. És ha szerencsés vagy eljutsz oda, hogy minden ki van pipálva még időben.

Az Én listám nem túl hosszú, és nincsenek rajta elképzelhetetlen dolgok, csak egynéhány, de oda volt sorolva a könyvborító is….Mégis pipa. Szerencsés vagyok. Remélem egyszer egy olyan bort is ihatok, aminek a címkéje az enyém…..hát legyen így!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.