Ugrás a fő tartalomra

Bakancslista II.

És nem tudom meddig fog menni a számozás….hihihi 😀

Amit most röpke elmesélek, igazi nem is tudom, tényleg bakancslistás dolog volt.

Könyveket ugyebár olvasok, viszont Nekem nagyon nem mindegy mit, és ebbe a könnyborító is beletartozik.

Nehéz manapság könyvet választani, itt Nekem ez a csomagolás. És hát jó pár dolgot veszek meg a csomagolás miatt, vagy választom éppen azt a terméket, mert jobb a kinézet. És amikor a könyvesboltban mondjuk céltalan mászkálsz, persze kevés ilyen van, vagy mondjuk akciós asztal lett, azért körülnéz az ember.

És csak az akciós asztalon van vagy 100 könyv. Hogyan is lehet akkor úgy választani, hogy a megfelelő könyvvel menjünk haza? Az első ugyebár ami szembejön, az a borító. Túl megy-e a szemem rajta, vagy valamiért megakad? A kép, a cím, a szín, mindegy is, de megakad a szem és akkor már ránézel, elolvasod a címet, ha még nem tetted, esetleg az írót, és még az is lehet, felveszed az asztalról. És akkor már van egy fikarcnyi esély, hogy a könyvesboltban található több 1000 könyv közül, pont Ő megy veled haza.

És felém kanyarodva, mindig is ott volt, milyen lehet egy könyvborítót tervezni. És most eljött a pillanat….

Kaptam egy lehetőséget az Univerzumtól. És köszi, ha még nem mondtam volna.

Kedves Ismerősöm írt már egy könyvet, abból kaptam baráti alapon, és aztán egyik nap jelezte, írt egy másikat. Örültem. De aztán felkért, hogy a borítót Én tervezzem meg. Hát el se hittem… Én, jaj, okés, hú, persze, atya ég. Na valahogy így. És akkor munkába kezdtünk.

Szeptemberben megkaptam a nyers könyvet olvasásra. Micsoda bennfentesnek éreztem magam, mint amikor a színészek forgatókönyveket olvasnak. Izgalmas volt így, könyvet olvasni. Aztán ment az agyalás a fejemben, jártam néhány könyvesboltban, mi a trend, ki mit hogyan old meg, mik a font-ok, mekkora méretek?

És lett egy terv, és kis módosítással egy másik is. Volt személyes igény, és volt az elképzelésem. Lett egy jó középút. Kész lett. És most decemberre eljutottunk addig, hogy megjelent a könyv, és a könyvesboltokban kapható is.


 

Kész voltam, és talán a mai napig alig hiszem….Nagyon fura a kezembe venni. Nézegetni, olvasni a nevemet, hogy ott vagyok. 


 

Megtisztelő feladat volt, főleg egy baráttól. És ha ez életem egyetlen és utolsó könyvborítója, akkor is szuper, mert tök odavagyok…..

És rettentő fura így bemenni a könyvesboltba, megnézni, levenni a polcról….


 

És így ez is lehúzva a listáról, ja nem kipipálva…..

Ezen jót gondolkoztam, magán a bakancslistán. Hogy mondjuk huszonévesen eszedben sincs a bakancslistádon agyalni, aztán ahogy telik az idő, és számot vetsz, főleg amikor krakk van az életedben, rájössz mi mindent lenne még jó megtenni. És ha szerencsés vagy eljutsz oda, hogy minden ki van pipálva még időben.

Az Én listám nem túl hosszú, és nincsenek rajta elképzelhetetlen dolgok, csak egynéhány, de oda volt sorolva a könyvborító is….Mégis pipa. Szerencsés vagyok. Remélem egyszer egy olyan bort is ihatok, aminek a címkéje az enyém…..hát legyen így!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bumble 1.2

  És akkor jöjjenek az első tapasztalatok a randiappal kapcsolatban: Úgy látom, hogy attól, hogy valaki bejelöl engem, és én is bejelöltem őt, és chat-et indítok, az semmit nem jelent. Ez nekem azért furcsa, mert elvileg ez app azért van, hogy ismerkedj, tehát mondhatni várod mi történik, látod, hogy valaki like-olt, látod, hogy valaki írt, de akkor miért nem veszed ezt figyelembe? Ezt még nem értem. Bár, ma kaptam erre egy rövid választ a threads-en: mellettem beszélget 6 másikkal. És ezzel nekem nincs bajom, mert éppen pont 6 chatben vagyok benne. De Én ha úgy van, mind a 6-al tudok egyszerre csevegni, még az offline életem ellenére is. Multitasking….. Túllépek ezen. De a pasik nem túl aktívak ilyen téren. Mondhatnám, akkor hagyjuk is, végülis ez is egy jel nem? És akkor lássuk a vidámabb felhozatalt. Van bio, amit nem kötelező kitölteni, de vannak, akik igenis élnek ezzel a lehetőséggel:     Alapvetően kolléganőm azt mondta, figyú legalább kreatívak, ami ...

AppRandi 2 és 4

Csendben voltam, mert gondoltam hátha alakul a dolog, de ma lezárásra került, így kiérdemelte itt a pozíciót, hogy írjak róla.  Innen folytatom: És akkor ma este randi 2, két fekete ponttal indulásos lesz, kíváncsi leszek. A két fekete pontot a következőkkel érdemelte ki: 1, az este hetes találkozót áttette fél 10-re.   2, Majd találunk valami nyitva lévő helyet a király utcában, mondta kiérdemelte a másodikat. Így indultam neki, de úgy voltam vele, rajtam ne múljon már ez, tényleg nyitott vagyok kompromisszumra képes. Így aztán fél 10 Liszt Ferenc tér. Legalább időben érkezett már ez is valami. Viszont farmer rövidnaci, mintás póló, sportcipő.  Ez nekem azért furcsa, mert okés, hogy ilyen esetleg a hétköznapokban, és ezzel nincs is bajom, de ez egy első randi, ahol magadból a maxot hozod ki.  Mert ha meg így nézem, ez a max és ennél már csak lentebb van, akkor jaj.   De okés, ne kötözködjek este fél 10-kor. Viszont megjegyzésre került, mennyire csinos...

Énállapot

  Ez a randiapp, és az univerzum küldött podcastjai elmélkedésre késztetnek, mint mindig minden nagyjából. De lefordítva: az énállapot a jelenlegi életemre, meg egyébként is az életemre.  Azt vizsgáltam, egy-egy végre elindult chatelésben mi az, amire úgymond ugrom, vagy rosszul esik és miért, és mire ugrik a másik, és annak vajon mi lehet az oka? Eric Berne az egyik nagy kedvencem, az emberi kapcsolatokat vizsgálta. És bocsi, de lehetnek átfedések a posztjaim között, mert azt a témát már tuti érintettem, de nem ilyen megközelítésből. Tegnap, ahogy a podcastet meghallgattam, olyan agyvillanásom volt megint, hogy szinte füst szagot is éreztem. Tehát van ugye a három alap énállapot: Szülő/ Felnőtt/Gyerek. Hol/mikor/ melyiket vesszük fel, de alapvetően befolyásolja azt, hogy mit hoztuk gyerekkorból. Nagy összességében ezt mindenre elmondható, tudom, hogy uncsi, de szülőként nem tudom ezt ismételgetni, bár lassan szinte semmiben nem tudom befolyásolni a majdnem felnőt...