És nem
tudom meddig fog menni a számozás….hihihi 😀
Amit most röpke elmesélek, igazi nem is tudom, tényleg bakancslistás dolog volt.
Könyveket ugyebár olvasok, viszont Nekem nagyon nem mindegy mit, és ebbe a könnyborító is beletartozik.
Nehéz manapság könyvet választani, itt Nekem ez a csomagolás. És hát jó pár dolgot veszek meg a csomagolás miatt, vagy választom éppen azt a terméket, mert jobb a kinézet. És amikor a könyvesboltban mondjuk céltalan mászkálsz, persze kevés ilyen van, vagy mondjuk akciós asztal lett, azért körülnéz az ember.
És csak az akciós asztalon van vagy 100 könyv. Hogyan is lehet akkor úgy választani, hogy a megfelelő könyvvel menjünk haza? Az első ugyebár ami szembejön, az a borító. Túl megy-e a szemem rajta, vagy valamiért megakad? A kép, a cím, a szín, mindegy is, de megakad a szem és akkor már ránézel, elolvasod a címet, ha még nem tetted, esetleg az írót, és még az is lehet, felveszed az asztalról. És akkor már van egy fikarcnyi esély, hogy a könyvesboltban található több 1000 könyv közül, pont Ő megy veled haza.
És felém kanyarodva, mindig is ott volt, milyen lehet egy könyvborítót tervezni. És most eljött a pillanat….
Kaptam egy lehetőséget az Univerzumtól. És köszi, ha még nem mondtam volna.
Kedves Ismerősöm írt már egy könyvet, abból kaptam baráti alapon, és aztán egyik nap jelezte, írt egy másikat. Örültem. De aztán felkért, hogy a borítót Én tervezzem meg. Hát el se hittem… Én, jaj, okés, hú, persze, atya ég. Na valahogy így. És akkor munkába kezdtünk.
Szeptemberben megkaptam a nyers könyvet olvasásra. Micsoda bennfentesnek éreztem magam, mint amikor a színészek forgatókönyveket olvasnak. Izgalmas volt így, könyvet olvasni. Aztán ment az agyalás a fejemben, jártam néhány könyvesboltban, mi a trend, ki mit hogyan old meg, mik a font-ok, mekkora méretek?
És lett egy terv, és kis módosítással egy másik is. Volt személyes igény, és volt az elképzelésem. Lett egy jó középút. Kész lett. És most decemberre eljutottunk addig, hogy megjelent a könyv, és a könyvesboltokban kapható is.
Kész voltam, és talán a mai napig alig hiszem….Nagyon fura a kezembe venni. Nézegetni, olvasni a nevemet, hogy ott vagyok.
Megtisztelő feladat volt, főleg egy baráttól. És ha ez életem egyetlen és utolsó könyvborítója, akkor is szuper, mert tök odavagyok…..
És rettentő fura így bemenni a könyvesboltba, megnézni, levenni a polcról….
És így ez is lehúzva a listáról, ja nem kipipálva…..
Ezen jót gondolkoztam, magán a bakancslistán. Hogy mondjuk huszonévesen eszedben sincs a bakancslistádon agyalni, aztán ahogy telik az idő, és számot vetsz, főleg amikor krakk van az életedben, rájössz mi mindent lenne még jó megtenni. És ha szerencsés vagy eljutsz oda, hogy minden ki van pipálva még időben.
Az Én listám nem túl hosszú, és nincsenek rajta elképzelhetetlen dolgok, csak egynéhány, de oda volt sorolva a könyvborító is….Mégis pipa. Szerencsés vagyok. Remélem egyszer egy olyan bort is ihatok, aminek a címkéje az enyém…..hát legyen így!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése