Ugrás a fő tartalomra

Bakancslista II.

És nem tudom meddig fog menni a számozás….hihihi 😀

Amit most röpke elmesélek, igazi nem is tudom, tényleg bakancslistás dolog volt.

Könyveket ugyebár olvasok, viszont Nekem nagyon nem mindegy mit, és ebbe a könnyborító is beletartozik.

Nehéz manapság könyvet választani, itt Nekem ez a csomagolás. És hát jó pár dolgot veszek meg a csomagolás miatt, vagy választom éppen azt a terméket, mert jobb a kinézet. És amikor a könyvesboltban mondjuk céltalan mászkálsz, persze kevés ilyen van, vagy mondjuk akciós asztal lett, azért körülnéz az ember.

És csak az akciós asztalon van vagy 100 könyv. Hogyan is lehet akkor úgy választani, hogy a megfelelő könyvvel menjünk haza? Az első ugyebár ami szembejön, az a borító. Túl megy-e a szemem rajta, vagy valamiért megakad? A kép, a cím, a szín, mindegy is, de megakad a szem és akkor már ránézel, elolvasod a címet, ha még nem tetted, esetleg az írót, és még az is lehet, felveszed az asztalról. És akkor már van egy fikarcnyi esély, hogy a könyvesboltban található több 1000 könyv közül, pont Ő megy veled haza.

És felém kanyarodva, mindig is ott volt, milyen lehet egy könyvborítót tervezni. És most eljött a pillanat….

Kaptam egy lehetőséget az Univerzumtól. És köszi, ha még nem mondtam volna.

Kedves Ismerősöm írt már egy könyvet, abból kaptam baráti alapon, és aztán egyik nap jelezte, írt egy másikat. Örültem. De aztán felkért, hogy a borítót Én tervezzem meg. Hát el se hittem… Én, jaj, okés, hú, persze, atya ég. Na valahogy így. És akkor munkába kezdtünk.

Szeptemberben megkaptam a nyers könyvet olvasásra. Micsoda bennfentesnek éreztem magam, mint amikor a színészek forgatókönyveket olvasnak. Izgalmas volt így, könyvet olvasni. Aztán ment az agyalás a fejemben, jártam néhány könyvesboltban, mi a trend, ki mit hogyan old meg, mik a font-ok, mekkora méretek?

És lett egy terv, és kis módosítással egy másik is. Volt személyes igény, és volt az elképzelésem. Lett egy jó középút. Kész lett. És most decemberre eljutottunk addig, hogy megjelent a könyv, és a könyvesboltokban kapható is.


 

Kész voltam, és talán a mai napig alig hiszem….Nagyon fura a kezembe venni. Nézegetni, olvasni a nevemet, hogy ott vagyok. 


 

Megtisztelő feladat volt, főleg egy baráttól. És ha ez életem egyetlen és utolsó könyvborítója, akkor is szuper, mert tök odavagyok…..

És rettentő fura így bemenni a könyvesboltba, megnézni, levenni a polcról….


 

És így ez is lehúzva a listáról, ja nem kipipálva…..

Ezen jót gondolkoztam, magán a bakancslistán. Hogy mondjuk huszonévesen eszedben sincs a bakancslistádon agyalni, aztán ahogy telik az idő, és számot vetsz, főleg amikor krakk van az életedben, rájössz mi mindent lenne még jó megtenni. És ha szerencsés vagy eljutsz oda, hogy minden ki van pipálva még időben.

Az Én listám nem túl hosszú, és nincsenek rajta elképzelhetetlen dolgok, csak egynéhány, de oda volt sorolva a könyvborító is….Mégis pipa. Szerencsés vagyok. Remélem egyszer egy olyan bort is ihatok, aminek a címkéje az enyém…..hát legyen így!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...

Nagy hír

  Péntek óta hivatalosan is van egy papírom arról, hogy okleveles pozitív pszichológia coach lettem. Elvégeztem egy tanfolyamot online, angolul, saját magam osztottam be az időmet, aminek nagyon örültem. Viszont így már papírom is van arról, hogy oszthatom az észt, hogyan legyél pozitív.   Ez foglalta le minden időmet amúgy, az utóbbi hetekben, és az hogy vége lett az idei tanévnek is a gyerkőc szempontjából, hogy idén 18 éves lett és jogosítványt kért, és ezek intézése, hogy lejárt a szig-je, és felveheti az életkezdési támogatását, ami 130 ezer forint. Ebből mondjuk egy életet nem lehet elkezdeni, cserében több mint a nulla. A tanfolyam igazán érdekes volt, mert ezek egy részét valóban tudtam már, és persze alkalmazom is, ahányszor ki kellett húznom magam a gödörből. Így alapvetően egész könnyen ment a tanfolyam, jó kis eszközök vannak benne, és arra is megtanított a beszélgetések hogyan történjenek. Egy komplex átfogó tananyag. Ha érdekel elindítottam a @nekedtudom ...

Ismerkedés 2025

Ismerkedés 2025-ben semmivel sem jobb mint 24-ben. Társkereső app, ugyanolyan kiábrándító.  4 beszélgetésem volt, ebből  1 srác közölte idősebbnek írta be magát, mert kedveli az idősebb nőket. Másik nem válaszolt , harmadik igazán rövid beszélgetés után csak annyit írt, hogy most nyelvórára kell mennie, de ott is maradt. Negyedik pedig megkérdezte a zenei ízlésem, és nem tudom mi akaszthatta ki, az hogy nem kedvelem az erős metált, vagy a tuc-tuc zenét, de tiltott is. Idén elmentem személyes találkozókra is, ahol kifejezetten a párkeresés volt a cél. Azonkívül, hogy mindenki zavarban van, és ugyanúgy nehezen megy oda a másikhoz, az is kiderült, korosztályombeli pasik azért keresnek fiatalabbakat, mert nekik kevesebb a lelki bajuk. És még vállalnak gyereket. Amúgy meg 35-nek nézek a legtöbben, ami jó, mosoly van és amikor kiderül 45 akkor hátraarc. Ez az élet. És a chat.hu chat felületet pedig nem ajánlom senkinek. Vagy csak nagyon erős humorral, vagy pszich...