És visszakanyarodok a recepthez, így advent második vasárnapján:
2 dl víz
300 g liszt
2 ek cukor
fél teáskanál só
egy teáskanál porélesztő
olaj a sütéshez
a forgatáshoz porcuki
Mindent össze kell keverni, Picit dagasztani, amíg az edénytől elválik, és legalább 2 óra kelesztés. Utána maréknyit letépni, hurkára nyújtani, majd összeilleszteni a végét, hogy karika legyen. Kisütni, és porcukiba megforgatni.
Ilyen lett. És álom finom, és nagyon laktató.
Nekem a karácsony mindig is egy nagyon meghitt és sok jelentőséggel bíró ünnep volt. Hagyományokkal, családi eseményként. Aztán ahogy hullott szét a saját családom, így ez az egész is bennem. És most is hatalmas küzdelem van ezért ott belűl, leginkább a lelkemben. Mert, hogy mivel nincs igazi család, így valamiért azt gondolom, igazi karácsony sem tud lenni, és nem is próbálkozom, hiszen egy alkotóelem hiányzik, amit nem tudok a helyére tenni.
Múlt évben sem volt fa, most sem lesz. Talán díszítünk lakást, de nem tudom. Múlt évben a covid miatt nem volt nagy családi összejövetel, ezért hálás voltam az Univerzumnak. Idén összeszedtem magam és süti délutánra hívtam a családomat, de szeretném, nem meghitté tenni, csak mint egy süti délután bármikor. Nem is igazán készülök, majd valamit sütök előtte nap.
Most részemről ennyi az advent 2. Még gyertyát sem gyújtottunk. Végül is pogány vagyok, ez pedig egy keresztény ünnep.
És a gyerkőc már a kariajit is megkapta, mert egy online játékot kért. Én meg ugyebár, nincs kitől ajándékot kapjak, mondhatnám ezzel a kari tényleg letudva. Idénre, remélem így, ez elég lesz.
Az írásom nevek említése nélkül
történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az
pusztán a véletlen műve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése