Hálás vagyok….

És hogy miért is?...elég sok mindenért. De most leginkább az Univerzumnak….

Remélem, az amerikai filmek mindenkinek megvannak, hogy amikor bunyó van, mily meglepő, hogy a bunyósok szépen sorban mondhatni kivárva sorukat mennek a főszereplő ellen. Egyik kiütve, másik utána érkezik csak…. No, hát akkor most valahogyan így érzem magam.

Nagyon vártam a felvételi végét, hogy végre akkor fellélegzés, egy kis nagylevegő. Abban mondjuk biztos voltam, kipihenni nem fogom magam tanév végéig, de legalább veszek egy nagy levegőt. És vigyázz mit kívánsz...- mondta az öreg Zen mester…. A nagylevegő megvan, de egészen más miatt.

Szóval felvételi értesítés megérkezett, és jött egy csütörtök délután, pontosan két hete lesz most, amikor is, főbérlő levelét olvasva az első 3 percben leizzadtam, minthogy szüksége van a lakásra.

 

A terv persze az volt, Nagyfiú kérésére, hogy év végéig legalább maradjunk, így elkezdtem nézelődni. És hála a háborúnak? (ez még kérdés), de felmentek az albérlet árak, nem is kicsit. Így az volt a tervem/tervünk, megvárjuk a suli végét, szépen csendben nézelődünk, és ha akad valami, akkor persze megyünk, de már kezdtem fontolgatni a fejemben, hogy ez az ittlét hosszabbra nyúlik majd, és megvárjuk, amíg lentebb mennek az árak picit, a mostanihoz képet.

No Univerzum, ezt nem így gondolta. És épp hogy az egyik dologból fellélegeztem, jöhet a következő feladat/megoldandó tennivaló.

A főbérlő ajánlott egy másik lakást a vár aljában, borsosabb áron, de magán terasszal, ami persze sokat visz, így pénteken meló után megnéztük, hogyan lehet megközelíteni. Az a helyzet szép-szép ez a Buda, de nem a magas sarkú cipőimnek van kitalálva a macskaköves emelkedő és lefelé pedig a lejtő.  Múlt évben a zéró emelkedőn is sikerült kitörnöm 3-4 csizma és cipő sarkat….

Így erről, le kellett mondani.

Csütörtök este viszont éjszakába nyúlóan, kb 15 ingatlant néztem ki, amiket aztán pénteken felülbíráltam, és maradt 4 esélyes. Ebből az egyiknél problémás volt a főbérlő, két másik kiadásra került, és szombaton viszont megnéztük a 4.-et. És ez lett a nyerő. Megnéztük, álom, ideál, ára kevésbé. A mostani albérlettől 10 perc gyalog. A villamosról nem balra kell elindulni, hanem jobbra. Megnézés után latolgattuk mi legyen, és a metróig elérve, ami kb. 5 perc, a döntés megszületett.

„-Akkor itt fogunk élni”- hogy egyik kedvenc filmemből idézzek.

Az események felgyorsultak, mert május 13-at választottuk az ideális költözési dátumnak. Péntek 13, szerintem pont ideális lesz.

Így a múlt hét délutánok azzal teltek, hogy cipelem haza a dobozokat a metrón, a metrópótlón, a másik metrón, és gyalog. És dobozolás, két francia óra között, és esténként.

És ma aláírásra került a szerződés is, mert ez most messze-menőleg hivatalos, ingatlanoson keresztül zajlik.

Szóval 1 év lakhatás biztosítva. Még 4-et kell megoldani és irány Párizs…..

És akkor a hála:

Hálás vagyok azért, hogy:

annyit költöztem életemben,

ismét újrakezdhetek,

nagyobb lakásban fogok élni,

lesz kád, és erkély,

találtam ilyen gyorsan egy másik lakást,

meg tudom oldani anyagilag,

nem kaptam sokkot, és rugalmasan állok az egészhez,

nincs pánik rajtam, és zökkenőmentesen zajlott minden,

tudtam venni, egy nagy levegőt,

volt erőm, ehhez az egészhez

és meditálok, és ez egyben tart.

 

Szóval így, szerintem mosolyogva, de még csak hétfő van persze….