És igen eljött a pillanat, amikor is megkaptuk az értesítőt, hogy gyerkőc felvételt nyert a Trefort Ágoston technikumba. Ezt írtuk be végül az első helyre, és nicsak siker! Az előzmény listában 95. volt, így reménykedtünk. És mennyire jól tettük.
És a boldogság hatalmas, részemről pedig az öröm. Egyrészt boldog, hogy oda vették fel, ahova szerette volna, és azt csinálhatja, ami érdekli. Másrészt öröm Nekem, hogy túl vagyunk rajta végre.
Azt kell mondjam, kemény meló volt, és bizton állíthatom, többes számban: hogy felvettek bennünket, mert jó nagy részem volt ebben a buliban is. És valahogy olyan érzésem van, a következő 5 évben sem húzhatom ki magam, és emelhetem fel a kezem, hogy okés, akkor hajrá, Tiéd a pálya!
Még, jó hogy az informatika engem is érdekel….
És persze kaptunk egy előrevetített tennivalót, ami még sehol sincs attól, ami vár ránk, gondolom. De majd mesélek itt, csak, hogy élvezzem a megterhelő perceket…..
Most kis fellélegzés van, meg év vége. Táncgyakorlás. A ballagási meghívókat, már megcsináltam az osztálynak, még szülői és év végi nagy hajrá. Unszolgatás, hogy kellene azért tanulni, és hasonlók.
És most anyák napja….
Miután nem sikerült piciny családommal békésen egyeztetni egy időpontot és helyszínt az anyák megünneplésére, végül csak az önki mosodáig mentünk el.
Szombaton közölte kiskamasz, nem tud venni semmit, mert nincs pénze. Vasárnap azért felkelt, hogy készítsen Nekem ágyba reggelit, de akkor már éppen sütöttem a reggeli croissant, így ez nem jött össze. Viszont együtt reggeliztünk. És aztán a vasárnap arról szólt, amitől igazán anya az anya, hogy ápolja a gyermekét, aki covid gyanúsan ténfereg otthon, és hol az orrát fújja, vagy épp alszik, teát kér, és a 100 zsepiből vagy 50-et tuti elhasznált. Úgyhogy gyógyhúsleves, napfény, támogatás, gondoskodás, teafőzés, és társkörei ahogy illik egy anyának.
No szóval ilyen volt….igazi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése