Ugrás a fő tartalomra

Hogy is megy ez manapság....

Mesélek egy történetet, azaz többet, de a téma ugyanaz.

Több megkeresést kapok az instagramon ismerkedés céljából. 

Valahogy úgy neveltek, vagy inkább Én magamat az évek alatt, hogy nem küldöm el azonnal a francba, chetelek az új megkereséssel, lássuk mi lehet belőle, hiszen nem lehet tudni, ugyebár,  miért is hozott össze minket a sors.

Persze mindig dicséretek hada a kezdet, aminek persze a fele sem igaz. Tisztában vagyok az értékeimmel, így ezeket simán elengedem.

Érdekes egybeesésem volt. Néhány nap különbséggel két külföldi is rám írt. Ezzel eddig nincsen gond, mert más külföldiekkel is chat-elek, nem volt rossz tapasztalatom, viszont résen vagyok. Ami úgy néz ki, nem is árt.

Az első Dr. Wilson Brown. Elvált, felesége hagyta el, volt egy lánya, aki meghalt. Nem mentem bele. Kiderült, most éppen Yemen-ben katonaorvos. Profilja ennek megfelelt. Orvosi képek vannak az insta oldalán, aminek a bejegyzések számát növelte is. Szóval ez a rész hihető volt. 

Egyébként menjünk át egy másik felületre, mert nincs itt mindig az instán és csevegjünk a google chatban. Elég hosszan, napokon át csevegtünk. És igen érdekes és mélyreható kérdéseket tett fel a kapcsolatokról, a párkapcsolatokról, miket szeretek.

El is gondolkoztam, hú elég sablonos kérdéseket teszek fel egyébként egy-egy találkozó alkalmával, szóval még hozzám is adott egy picit ez a dolog.

Vártam a fejleményeket mi lesz belőle. Elkezdett a családomról érdeklődni. Itt kézifék részemről, és nem is válaszoltam a kérdésre, tereltem, és nem is kérdezett vissza.

Áradozott egy idő múlva, hogy akkor Ő idejön és éljünk együtt, és Magyarországon céget alapít, és majd segítsek neki medencés házat venni. És vesz nekem egy autót, és mutassak meg mindent. Okés, akár hihető is lett volna. Csakhogy mondtam neki ez az ország vacak és ide ne jöjjön, mert a gazdasági helyzet is szar, Én is elmegyek innen majd. Mintha értette volna…. De csak mondogatta.

Folyamatosan kértem képet, de jelezte ott a katonaságnál ezt nem lehet. Az instára is csak maszkos képeket tett fel.

Aztán az egyik csevegés alatt kibökte, bajban van. A számláját zárolták, és Én majd itt Magyarországon tudok neki segíteni ebben. De mondtam, hogy nem.

Általában mindig megkérdezte érdeklődve mit csinálok, így kénytelen voltam ebben a helyzetben megint füllenteni. Hétvége volt és mondtam most azonnal behívtak dolgozni. Nem mondhatnám el, de a magyar kormány biztonsági osztályán dolgozom, és valami online támadás érte az országot bemegyek, és hiába kéri nem tudok képet küldeni, mert céges telefon és a munkahelyem ellenőrzi azt, hogy kivel beszélgetek miket csinálok.

Mintha megértette volna, és a csevegés folytatódott. Gondoltam Én, hogy ok, akkor csak bedumálom magamnak, és nincs is akkora gond.

Egyébként próbáltam megkeresni az embert a neten, de nem találtam meg, ez mondjuk annyira nem hagyott nyugodni.

És aztán végül küldött egy képet, persze messze nem olyan mint az insta képeken.


És mindeközben megkeresett a másik alany Louis. És menjünk át egy másik felületre, mert nem mindig van fent az instargamon.  Ekkor eléggé felnevettem, de lássuk.

Francia, de Németországban él, mert ki akart próbálni más országot. Özvegy és elvált, de van egy 6 éves lánya. Ja és egyébként katonaorvos Afganisztánban. Még két hétig. Oh és árva, senkije sincs csak Én.

És persze ezeknek a szemeknek ki nem dől be….

A csevegés itt is hasonló volt, bár általánosabb kérdésekkel. És jelzem, eljön majd Magyarországra és egy magánkórházat nyit. Jeleztem neki is, ne itt, ha van rá mód. Aztán néhány nappal később írta, hogy bárhova eljön velem, csak éljünk együtt. Aztán a mai napon jelezte gondban van, de nem akar terhelni. Jól nevelten megkérdeztem mi a gond. Van egy csomagja, amiben a személyes dolgai vannak és lejárt a letét, de a bázison Ő nem tud ilyeneket átvenni, és ha megtenném, hogy átveszem, akkor majd eljön érte. Kérdeztem csak átvenni kell? Igen, és írjunk egy mailt a cégnek, hogy majd Én veszem át, és nézzük meg mik a feltételek. Ekkor tudtam, ez pénzcsapda.

Meg is érkezett a válasz, fizessek 750 eurót a csomagért. Jeleztem Louisnak, küldje a pénzt és akkor átveszem. Ha Ő ki tudná fizetni, akkor nem kérne meg erre. Mondtam arra kértél meg vegyem át, nem arra hogy fizessem ki.

Aztán ebédből visszaérve gondoltam Én, rákeresek a csomagvigyázó cégre. Természetesen semmi nyoma. Louis küldött egy certifikátot a box-ról, de írtam neki ne viccelj, grafikus vagyok, fél óra alatt összedobok egy ilyet. 

 De most akkor nem segítek neki, Én vagyok az utolsó reménye. Az is érdekes volt a csomag cégtől érkező levél semmi fejléc, lábléc. A certifikáton nem az ő neve állt, azt írta erre, hogy ez a születési neve, de a váláskor nevet változtatott. Így aztán nem voltam rest és rákerestem a nevére is.

És láss csodát feljött egy oldal az új csalási módszerről a katonaorvosok romantikus kapcsolat kialakítás, boksz átvétel és társkörei. Kiderült az is, hogy ha ki is fizettem volna a 750 eurót, átvételkor még 150-et fizetnem kellett volna, és még a vám és egyáltalán.

No ekkor jött el a pillanat, hogy jeleztem Louisnak, hogy juhu, megtaláltalak a neten. Én hol? Neki nem küldtem el az oldalt, de itt lehet olvasgatni erről: 

 https://m.facebook.com/nt/screen/?params=%7B%22note_id%22%3A782699439236645%7D&path=%2Fnotes%2Fnote%2F&refsrc=deprecated&_rdr

A válasz annyi lett, hogy az egész beszélgetést törölte.

Ezután átmentem Wilson chat-be. Jeleztem neki is, hogy sorry, de lebukott és kapcsolat megszakítva. Küldjem át neki az oldalt. Persze itt sem tettem meg. Miért feltételezem ezt róla, ez volt a válasz. Erre reagáltam még, de azóta, semmi hír.

Na azóta meg is érkezett a válasz, és jelezte igen nagyon sajnálja, hogy tele van a net csalókkal, de ez más. Rettentően örül, hogy megtalált engem. Sikeres jövőt kívántam neki, mire az volt a válasz: Ok, Dear.

És ezzel kiléptem, a beszélgetésből.

Mindkét insta profilt tiltottam, bár ez is érdekes. Lehet jelenteni az oldat, de mondjuk ilyen verzió mint ez, nincsen. Másnak adja ki magát mint aki, és utána nincs ilyen választás, leírni meg sehova nem lehet…

Igazából csak azért írtam le a storyt, hogy lássátok ilyen is van, és ha a fenti oldalt megnézitek, bizony van aki fizetett.

És igen rettentően jól esik egy kis kedvesség akár idegen embertől is, meg egy halvány reménysugár egy kapcsolatra, és nekem is voltak pillanatok, amikor jól estek bizonyos szavak, gondolatok. Igen, és nem tudom csak az elhagyott hölgyeket keresik-e meg, de lehet kellene néhány pasis fotó is az oldalamra. Ezen majd elgondolkodom még.

Egyébként meg is állapítottam az elején, hogy a külföldiek mennyivel másképp udvarolnak. Mert el kell meséljem, hogy magyar srácok is írnak rám, és teljesen vegyes korosztályból, amit nem is bánok, mert a legtöbb egy tanulmány. Viszont sajnálom a mostani fiatalokat, vagy párkeresőket, mert ezek a srácok egytől egyig a lényegre törekednek:

  • -          Szabad ismerkedni?
  • -          Igen szabad?
  • -          popsiszex lehet? és ragaszkodsz a gumihoz?

Ilyen szinten, vagy csak normál szex, gumihoz ragaszkodom? Bakker, kemény odalent valami, és kielégítetlen. Szóval érdekes a mai helyzet…

A fenti eset is és a többi kisebb magyar helyzet is. És ahogy látom, azért nem Én futok csak bele ilyenekbe, elég sok oldal foglalkozik ezzel a kérdéssel.

És felmerül vajon miért van ez? senki nem ér rá ismerkedni, udvarolni, azonnal jön a szex? mindegy milyen, csak gyere elkaplak? 

Vagy találkoztam például egy sráccal, aki kb, másfél óra múlva az egy számára szimpatikus beszélgetés résznél a következőt mondta: - ez jó. Azt hiszem még van esélyed.

Bakker, ki vagy te? komolyan…. Ettől a pillanattól, neki persze nem lett.

Szóval ilyenek vannak mostanság online, és élőben is….

És ez az egész persze nem riasztott el attól, hogy válaszoljak a felkeresésekre.   Nem vagyok bunkó, a csövit is meghallgatom mit szeretne, és az embereket akik kérdéssel fordulnak hozzám. Viszont az biztos, hogy ezután is pont ugyanannyira odafigyelek mint eddig. És nem veszem ezeket a szívemre, inkább levonom a következtetéseket, és a szükséges infokat elteszem a következő hasonló esetekre, mármint hogy legyek azért résen ha kell.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...