Ugrás a fő tartalomra

Hogy is megy ez manapság....

Mesélek egy történetet, azaz többet, de a téma ugyanaz.

Több megkeresést kapok az instagramon ismerkedés céljából. 

Valahogy úgy neveltek, vagy inkább Én magamat az évek alatt, hogy nem küldöm el azonnal a francba, chetelek az új megkereséssel, lássuk mi lehet belőle, hiszen nem lehet tudni, ugyebár,  miért is hozott össze minket a sors.

Persze mindig dicséretek hada a kezdet, aminek persze a fele sem igaz. Tisztában vagyok az értékeimmel, így ezeket simán elengedem.

Érdekes egybeesésem volt. Néhány nap különbséggel két külföldi is rám írt. Ezzel eddig nincsen gond, mert más külföldiekkel is chat-elek, nem volt rossz tapasztalatom, viszont résen vagyok. Ami úgy néz ki, nem is árt.

Az első Dr. Wilson Brown. Elvált, felesége hagyta el, volt egy lánya, aki meghalt. Nem mentem bele. Kiderült, most éppen Yemen-ben katonaorvos. Profilja ennek megfelelt. Orvosi képek vannak az insta oldalán, aminek a bejegyzések számát növelte is. Szóval ez a rész hihető volt. 

Egyébként menjünk át egy másik felületre, mert nincs itt mindig az instán és csevegjünk a google chatban. Elég hosszan, napokon át csevegtünk. És igen érdekes és mélyreható kérdéseket tett fel a kapcsolatokról, a párkapcsolatokról, miket szeretek.

El is gondolkoztam, hú elég sablonos kérdéseket teszek fel egyébként egy-egy találkozó alkalmával, szóval még hozzám is adott egy picit ez a dolog.

Vártam a fejleményeket mi lesz belőle. Elkezdett a családomról érdeklődni. Itt kézifék részemről, és nem is válaszoltam a kérdésre, tereltem, és nem is kérdezett vissza.

Áradozott egy idő múlva, hogy akkor Ő idejön és éljünk együtt, és Magyarországon céget alapít, és majd segítsek neki medencés házat venni. És vesz nekem egy autót, és mutassak meg mindent. Okés, akár hihető is lett volna. Csakhogy mondtam neki ez az ország vacak és ide ne jöjjön, mert a gazdasági helyzet is szar, Én is elmegyek innen majd. Mintha értette volna…. De csak mondogatta.

Folyamatosan kértem képet, de jelezte ott a katonaságnál ezt nem lehet. Az instára is csak maszkos képeket tett fel.

Aztán az egyik csevegés alatt kibökte, bajban van. A számláját zárolták, és Én majd itt Magyarországon tudok neki segíteni ebben. De mondtam, hogy nem.

Általában mindig megkérdezte érdeklődve mit csinálok, így kénytelen voltam ebben a helyzetben megint füllenteni. Hétvége volt és mondtam most azonnal behívtak dolgozni. Nem mondhatnám el, de a magyar kormány biztonsági osztályán dolgozom, és valami online támadás érte az országot bemegyek, és hiába kéri nem tudok képet küldeni, mert céges telefon és a munkahelyem ellenőrzi azt, hogy kivel beszélgetek miket csinálok.

Mintha megértette volna, és a csevegés folytatódott. Gondoltam Én, hogy ok, akkor csak bedumálom magamnak, és nincs is akkora gond.

Egyébként próbáltam megkeresni az embert a neten, de nem találtam meg, ez mondjuk annyira nem hagyott nyugodni.

És aztán végül küldött egy képet, persze messze nem olyan mint az insta képeken.


És mindeközben megkeresett a másik alany Louis. És menjünk át egy másik felületre, mert nem mindig van fent az instargamon.  Ekkor eléggé felnevettem, de lássuk.

Francia, de Németországban él, mert ki akart próbálni más országot. Özvegy és elvált, de van egy 6 éves lánya. Ja és egyébként katonaorvos Afganisztánban. Még két hétig. Oh és árva, senkije sincs csak Én.

És persze ezeknek a szemeknek ki nem dől be….

A csevegés itt is hasonló volt, bár általánosabb kérdésekkel. És jelzem, eljön majd Magyarországra és egy magánkórházat nyit. Jeleztem neki is, ne itt, ha van rá mód. Aztán néhány nappal később írta, hogy bárhova eljön velem, csak éljünk együtt. Aztán a mai napon jelezte gondban van, de nem akar terhelni. Jól nevelten megkérdeztem mi a gond. Van egy csomagja, amiben a személyes dolgai vannak és lejárt a letét, de a bázison Ő nem tud ilyeneket átvenni, és ha megtenném, hogy átveszem, akkor majd eljön érte. Kérdeztem csak átvenni kell? Igen, és írjunk egy mailt a cégnek, hogy majd Én veszem át, és nézzük meg mik a feltételek. Ekkor tudtam, ez pénzcsapda.

Meg is érkezett a válasz, fizessek 750 eurót a csomagért. Jeleztem Louisnak, küldje a pénzt és akkor átveszem. Ha Ő ki tudná fizetni, akkor nem kérne meg erre. Mondtam arra kértél meg vegyem át, nem arra hogy fizessem ki.

Aztán ebédből visszaérve gondoltam Én, rákeresek a csomagvigyázó cégre. Természetesen semmi nyoma. Louis küldött egy certifikátot a box-ról, de írtam neki ne viccelj, grafikus vagyok, fél óra alatt összedobok egy ilyet. 

 De most akkor nem segítek neki, Én vagyok az utolsó reménye. Az is érdekes volt a csomag cégtől érkező levél semmi fejléc, lábléc. A certifikáton nem az ő neve állt, azt írta erre, hogy ez a születési neve, de a váláskor nevet változtatott. Így aztán nem voltam rest és rákerestem a nevére is.

És láss csodát feljött egy oldal az új csalási módszerről a katonaorvosok romantikus kapcsolat kialakítás, boksz átvétel és társkörei. Kiderült az is, hogy ha ki is fizettem volna a 750 eurót, átvételkor még 150-et fizetnem kellett volna, és még a vám és egyáltalán.

No ekkor jött el a pillanat, hogy jeleztem Louisnak, hogy juhu, megtaláltalak a neten. Én hol? Neki nem küldtem el az oldalt, de itt lehet olvasgatni erről: 

 https://m.facebook.com/nt/screen/?params=%7B%22note_id%22%3A782699439236645%7D&path=%2Fnotes%2Fnote%2F&refsrc=deprecated&_rdr

A válasz annyi lett, hogy az egész beszélgetést törölte.

Ezután átmentem Wilson chat-be. Jeleztem neki is, hogy sorry, de lebukott és kapcsolat megszakítva. Küldjem át neki az oldalt. Persze itt sem tettem meg. Miért feltételezem ezt róla, ez volt a válasz. Erre reagáltam még, de azóta, semmi hír.

Na azóta meg is érkezett a válasz, és jelezte igen nagyon sajnálja, hogy tele van a net csalókkal, de ez más. Rettentően örül, hogy megtalált engem. Sikeres jövőt kívántam neki, mire az volt a válasz: Ok, Dear.

És ezzel kiléptem, a beszélgetésből.

Mindkét insta profilt tiltottam, bár ez is érdekes. Lehet jelenteni az oldat, de mondjuk ilyen verzió mint ez, nincsen. Másnak adja ki magát mint aki, és utána nincs ilyen választás, leírni meg sehova nem lehet…

Igazából csak azért írtam le a storyt, hogy lássátok ilyen is van, és ha a fenti oldalt megnézitek, bizony van aki fizetett.

És igen rettentően jól esik egy kis kedvesség akár idegen embertől is, meg egy halvány reménysugár egy kapcsolatra, és nekem is voltak pillanatok, amikor jól estek bizonyos szavak, gondolatok. Igen, és nem tudom csak az elhagyott hölgyeket keresik-e meg, de lehet kellene néhány pasis fotó is az oldalamra. Ezen majd elgondolkodom még.

Egyébként meg is állapítottam az elején, hogy a külföldiek mennyivel másképp udvarolnak. Mert el kell meséljem, hogy magyar srácok is írnak rám, és teljesen vegyes korosztályból, amit nem is bánok, mert a legtöbb egy tanulmány. Viszont sajnálom a mostani fiatalokat, vagy párkeresőket, mert ezek a srácok egytől egyig a lényegre törekednek:

  • -          Szabad ismerkedni?
  • -          Igen szabad?
  • -          popsiszex lehet? és ragaszkodsz a gumihoz?

Ilyen szinten, vagy csak normál szex, gumihoz ragaszkodom? Bakker, kemény odalent valami, és kielégítetlen. Szóval érdekes a mai helyzet…

A fenti eset is és a többi kisebb magyar helyzet is. És ahogy látom, azért nem Én futok csak bele ilyenekbe, elég sok oldal foglalkozik ezzel a kérdéssel.

És felmerül vajon miért van ez? senki nem ér rá ismerkedni, udvarolni, azonnal jön a szex? mindegy milyen, csak gyere elkaplak? 

Vagy találkoztam például egy sráccal, aki kb, másfél óra múlva az egy számára szimpatikus beszélgetés résznél a következőt mondta: - ez jó. Azt hiszem még van esélyed.

Bakker, ki vagy te? komolyan…. Ettől a pillanattól, neki persze nem lett.

Szóval ilyenek vannak mostanság online, és élőben is….

És ez az egész persze nem riasztott el attól, hogy válaszoljak a felkeresésekre.   Nem vagyok bunkó, a csövit is meghallgatom mit szeretne, és az embereket akik kérdéssel fordulnak hozzám. Viszont az biztos, hogy ezután is pont ugyanannyira odafigyelek mint eddig. És nem veszem ezeket a szívemre, inkább levonom a következtetéseket, és a szükséges infokat elteszem a következő hasonló esetekre, mármint hogy legyek azért résen ha kell.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.