Nyár...

...benne vagyunk már. És el kell meséljem, mi is van most.

 

Nyár kettéosztva ugyebár. Jelzem, nagyon utálom. Most 3 olyan hét van, hogy nincs itthon a nagyfiú, a variálások miatt így jött ki. Viszont elkezdett dolgozni.

A magyar törvények alapján 15 éves kortól a nyári szünetben 1 hónapot szülői engedéllyel dolgozhat. Jelenleg kb, az Mc az egyetlen, aki foglalkoztatja ilyen korban. De sebaj, tetszett neki, akkor hajrá.

Az zárójelben megjegyzem, hogy nem Én kértem, hogy dolgozzon. Ez egy saját tenni akarás volt, Én pedig az utat megnyitottam a lehetőségnek. Rettentő büszke vagyok rá. Az az igazság amint lehetett Én is elmentem nyári munkára, még akkor is, amikor volt kötelező 4 hét nyári gyakorlat. Én azt gondolom ez egy szuper dolog, mert megérti egyrészt milyen az a munka, másrészt jobban értékeli a pénzt, és magát azt a tényt, hogy ez komoly megszerzett vagyon, csak úgy elszórni vétek. Ez már az első héten meg is valósult, amikor szeretett volna venni valamit a ballagási pénzből, és jeleztem aludjon rá egyet, ha nem többet. Végül nem vette meg, amit gondolt. Nekem ez egy szimpi útja a dolognak.

Illetve múlt héten itthon volt, és munka után lementünk kosarazni, ping-pongozni, majdnem minden nap. Kérdeztem nem fáradt? Azt mondta de, de kell a kikapcsolódás. Mondtam neki, látod, érted már, miért kérem legalább azt, hogy sétáljunk egy kört? Mókuskerékből való kiszakadás. Szuper szerintem.

Kicsit be tudtam engedni az életembe, milyen is a 8 óra meló.

És most nincs itthon 3 hétig, így gondosan kihasználom persze ezeket az időket. Most például arra, hogy szenvedek a nyiroködémától, és kész vagyok, hogy milyen a lábam, így rászántam magam egy 5 alkalmas infrashape bérletre.

De kezdem azzal, kaptam egy lejárt fogyasztóport, és nagy bátran használom, aminek hatására le is dobtam egy hét alatt 3 kilót. Most 70-nél tartok. Ennyivel kezdtem a pocakosságot 15 éve. A tervem még -5 kiló. Soha nem használtam semmi segítő szert, de úgy néz ki, egy bizonyos kor felett, már jó ha van. Viszont itt megálltam. Szokásos reggeli 4:20-as kelés, reggeli edzés, nem mozdít ki erről a számról. Heti 1x járok plazmaadásra még mindig, és ott mindig méredzkedni kell. Szóval pontosan tudom, hogy nem változik, több hete már.

Így azt gondoltam infrashape, és jaj de jó, szép combjaim lesznek. Erről egy külön poszt szól majd.

Viszont megemlítettem kedves olimpikon ismerősömnek, azonnal le is szidott, hogy hagyjam ezt abba. Küld Ő edzéstervet. Megmondani nem mertem, hogy 5 alkalmas bérletet vettem. Nem volt rest másnap videókkal érthetőbbé téve, leírta miket is kell csinálnom. Gondoltam kijegyzetelem. Egy A4-es oldal lett. Basszus, hogy fér bele ez a reggelembe? Megállapodtunk, hogy 2 naponta csinálom. Ma volt az első alkalom. Szerintem csuklott egész reggel…. De rohadt kitartóan, összeszorított fogakkal toltam bizony. Csináltam előtte videót, és remélem lesz utána is. Ebből is egy külön bejegyzés lesz.

Közben pedig eleget teszek az élet sodrásának, és találkozom pasikkal. Bár a legutóbbi az, hm, hogy is mondjam, elég fura volt. Épp azt fogalmazgatom magamban, mit fogok mondani a telefonban, ha felhív. Már az is nagyon fura volt, amikor a randit megbeszéltük a telefonban, mert maga a beszélgetés akadozott, de gondoltam Én az izgalom. Mondjuk azt eléggé furcsálltam, hogy pénteken beszéltünk meg hétfőre randit, és azt kérdezte mit fogok felvenni? Bakker azt se tudom, holnap mit veszek fel. De azt kérte legyen elegánsabb, mondtam ezzel nem lesz gond. És basszus, igazán odatettem magam. Mint egy divatlap. De aki ismer, pontosan tudja.

És hajrá elmentem, erre ő egy kinyúlt farmerban, sportcipőben, és egy agyonhasznált galléros pólóban, ami már nem volt sötétkék…

Náray azt mondta: nincs olyan, hogy túlöltöztél. Te azt gondoltad akkor, hogy ez lesz az alkalomhoz a legmegfelelőbb, mások viszont baromi rosszul gondolták, és ők vannak alul öltözve. Tehát, ne érezd magad soha rosszul-e miatt. Ha mégis így lenne, inkább legyél túlöltözött, mint alul. Annál gázabb nincs.

Na, hát mit is mondjak, a nyugati sarki sörözőbe, ahol pincér sincs, szerintem egy cseppet túl voltam öltözve. És ennek a másik következménye az lett, hogy le se vette Rólam a szemét, és ilyenformán egy értelmes beszélgetést sem tudunk folytatni, mert minden második mondat az volt, hogy neki áll a farka, és legszívesebben szexelne velem.  Szóval akkor egy kicsit körbenéztem, hogy mit keresek itt…. És basszus, miért egy pohár sört kértem, és nem egy felest, akkor már itt sem lennék. Így elmondani nem tudom mennyire gyorsan megittam azt a sört, és léptem.

És közben, azóta is ezen agyalok persze. Egyrészt, hogy mennyire nem volt értelmiségileg azonos szinten velem. Másrészt csak a szex kell? Szokásos költői kérdés. Harmadrészt mondom a felmerülő „hibákat”:

Ruházat. Ezt kifejtettem.

Helyszín: tényleg ez egy olyan hely lett volna szerinte, amivel levehet a lábamról?

Sör: Két pohárral kért, az egyik kis korsóban volt a másik pohárban. Dicséret a pultos hölgynek, aki miattunk abbahagyta a telefonozást. Szerintetek melyiket adta oda nekem? Persze hogy a kis korsót. Hm.

Másik nagy gond az volt, hogy az asztalnál az Én oldalamra ült, mondván közelebb van hozzám. Kértem, kb háromszor, üljön át a másik oldalra, de nem tette. Annyi volt, hogy a táskám, blézerem magunk közé tudtam tenni. Ezt mondjuk meg is jegyezte, hogy ott kell –e lennie. De határozottan mondtam igen. Az ott töltött 1 óra végére fél fenékkel ültem a boksz végén.

És komolyan még Én agyalok azon, mit fogok mondani? Alapvetően azon gondolkodom inkább mennyire legyek őszinte? És persze azon is, hogy egyébként kell magyarázkodni? Mert szerintem nem, csak valahogy úgy érzem, hogy ha megmondom, maradjunk csak ismerősök, akkor megkérdezi miért, hiszen Ő azt gondolja mennyire jó kis találka volt ez. Van bennem egy olyan, hogy talán jobb lenne őszintének lennem, hiszen úgy sem találkozunk többet, de esetleg más lányoknak jó tehetek ezzel.

És mindeközben pedig vége a francia kurzusnak a nyárra. De folyamatosan tanulok. Minden nap Dulingo, reggel Ecseri úttól coffeeBreakFrench poadcast. Este online francia.

És közeledik a nyaralás is, hol máshol, mint Párizs. 10 nap.

Elkezdett bennem nőni az izgalom. És nem akármilyen. Nem is nagyon tudom leírni szavakban. Olyan honvágyas. Mint mikor gyerekkoromban sokat voltunk Zamárdiban nyaralni. Első évben összeszedsz élményeket, és hozzá társítod. És amikor felmerül, hogy Zamárdi, kicsit ez az érzés elkap. Valahogy érzed a bőröd alatt. Felnőtt vagyok már jócskán, és még most is, amikor Zamárdiról írok, elfog ez az érzés, a sok élmény. Valami ilyesmi kiegészítve a honvággyal, hogy de jó lesz hazaérkezni. Rettentően fura ez Nekem. És éppen ezért kíváncsian is várom, hogy mi lesz. Vajon túlképzelem ezt az érzést és sokkal többet magyarázok bele, vagy ez tényleg így lesz. Ez valahogy egy jó szembesítés is lesz a jövőre nézve, ha számításba veszem, hogy ott szeretnénk élni.

Most viszont azért is várom ezt a 10 napot, mert a „kötelező” látnivalókat letudtunk. Azt beszéltük, most kimegyünk élni egy picit. Ping-pong ütő bekészítve. El tudjátok képzelni, hogy Párizsban ping-pongoztok? Mert Én nagyon is…. Jaj de nevetek, és fülig ér a szám, és mérget veszek rá, mosolyog a szemem is… Nekem ez ilyen. És minden egyes nap teszek azért, hogy azt tudjam mondani : J'habite à Paris ((ejtsd : Zse hábit á Pári). Párizsban élek)).

 

Így telnek most a napok, ez a nyár.