Még nem is tudom azt mondani „Ó év” mert még van néhány óra, amíg benne vagyok….
De milyen is volt ez az év?
Leginkább mozgalmas, testileg, azaz fizikailag, és érzelmileg azaz lelkileg úgyszintén.
Voltak nehéz napok, és voltak nagyon könnyűek is.
Volt, amikor nevetni is tudtam, úgy őszintén, és bizony volt sok olyan nap is, amikor csak sírni igazán.
Voltak nagyon jó reggelek, és sok olyan is, ami nem úgy jött össze.
Volt sok cipősaroktörés, aztán új cipővel a lábamon a régit a bolt melletti kukába kidobtam.
Volt jó sok finom főzés, és félresikerült kaják is.
Volt mozizás, és otthoni égett popcorn.
Volt gyereknevelés, és volt sok békeölelkezés is.
Volt jó sok játék, de ebből soha nem elég.
Volt sok szabad levegőn kint levés, és voltak depis bezárt napok.
Voltak nagy beszélgetések, és csendben hallgatások.
Volt francia levegő az orromban, utca zaja a fülemben.
Volt költözés ebben az évben is, és dobozolás megint.
Voltak meleg kávék, kihűlt levesek.
Elhalasztott találkozások, és elfeledett ünnepek.
Voltak új felfedezések, és megszokottak elengedése.
Voltak lelki átalakulások, kitartó nappalok.
Volt sok könyv és gondolat, amit befogadtam.
Voltak új zenék, és rongyosra hallgatott régiek.
Voltak hosszú napok és rövidek.
Voltak fitnesz hetek, és másnapossággal csúnyított napok.
Voltak találkozások, és könnyed elengedések.
Voltak nagy borozások, nem kevés.
Volt sok utazás, felfedezés.
Voltak csókok, és elköszönések.
Voltak új appok, és bevált régiek.
Voltak busz után futások, és elkésések.
Voltak segítségnyújtások, nagy ölelkezések.
Voltak hasznos vásárlások, és megbántak is.
Voltak tervek, és nem bejött elképzelések.
Összefoglalni sem lehet, mi minden volt az évben. Jó és rossz egyaránt. Igen nagy tervek is voltak, ami aztán nem valósult meg, és vannak álmok, amik még mindig sorakoznak és várnak. De nagyon szuper év volt, így ahogy volt.
Jó volt átélni a nehéz pillanatokat, és elengedni felesleges embereket és terveket. Jó volt az örömteli percekben részt venni, még ha csak percek is voltak, és utána nehéz órák jöttek csak, vagy hetek.
A legjobb az volt, hogy nem volt terv. Univerzum adott és el is vett, vagy inkább valami nehézség elé állított. De így volt jó. Megtanított a reagálásra, a nem kétségbeesésre, a pillanatok átélésére, úgy 200 %-osan. Az élet élvezésére.
Hogy úgy kell élni, hogy mindennel együtt.
Szoktam mondani néha, hogy okés most itt van a probléma, de miért akarjuk megoldani? Picit élvezzük már, hogy van. Majd kijön belőle valami más. Okkal alakult így.
Így aztán ha jó, ha rossz, érezzétek át, és élvezzétek.
Azt gondolom így lehet mosolyogni, majdnem minden nap, mint ahogy Én teszem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése