Ugrás a fő tartalomra

Ez nem a reklám helye... (2.)

 


Volt, félig még van nekem ez a szuper fogkefém, amiről már meséltem: itt. (klikk)

Balga voltam és nem bontottam ki Párizsban, mondván: hiszen ez csak egy fogkefe. Azóta bánom, mert ha akkor kipróbálom, veszek még az tuti. Így aztán balgaságomat helyrehozandó utána néztem hol is tudnék venni ilyet. És vannak még csodák, a Notino-n lehet kapni. Nem túl olcsó, bár jelzem, fogalmam sincs mennyi egy fogkefe, mert szimpla/normál/általános fogkefét nagyon régen vettem. Viszont tudtam azt, hogy ez a márka nagyon bevált, és nem egy signal. Bocsi, ha valaki arra a márkára esküdik, nekem valahogy mindig más kell, és ez úgy néz ki, most már a fogkefével sincsen máshogy…

Biztos van ennek a betegségnek is egy neve, de annyira nincs időm megkeresni mi a neve, pont az ilyen fogkefe vadászataim miatt, így nem tudom, mikor derül majd ki, hogy mi is a bajom.

Viccet félretéve, és valahogy a lényeg felé kanyarodva. Eljárt az idő a fogkefe felett, és természetesen francia színekben esélyem sem lett volna venni egy fogkefét, így kénytelen voltam valami mást nézni.

Így került hozzám ez a csoda:



 

És nem jutok szóhoz. Ez nem egy szimpla fogkefe. Nagyon nem. Borzasztó egyszerű, de elképesztően tökéletes.

A képek, azt gondolom, mindent elárulnak. A lényeg a következő:


 

És igen.

Mindig is hangsúlyoztam, hogy vannak dolgok, amiken a mérnökök órákat brainstormingolnak, mi hogy legyen, milyen legyen a csomagolás, mi legyen az a plusz, amiért a terméket megveszed.

Ez, ez a kis apróság, pont az.

Hogy az ujjam, pont oda beleillik, ahova kell. Hogy kényelmes és kézre esik. A sörtéről már nem is regélek, mert hosszú perceket vennék el az életetekből, pedig …

És hogy egy fröccsöntött fogkeféért miért fizetek annyit? Pont ezért.

Mert képzeljétek el, még ha soha nem is ültetek egy értekezleten, hogy ül ott a csapat.

Hatalmas íróasztalnál körbe, a reggeli fess kosztümök, frissen vasalt blúzok/ingek gyűröttek már, nyakkendő meglazítva, ing ujja feltűrve. Papírhalmok, az asztalon. Rajzok átfirkálva még egy színnel. Mérőeszközök az asztalon itt-ott, az ottfelejtett műanyag ebédes doboz, és kiürült pizzás doboz mellett. Pedig közben kint már gyúlnak fel az utcalámpák, hivatalos munkaidőnek már vége, és megszületik szépen lassan egy termék.

És ezért, hogy ezt a fogkefét élmény legyen a kezembe venni, egy egész team dolgozott.

Hálás vagyok érte.

Magamnak meg azért is, mert mennyire tudok örülni az ilyen pici apróságoknak, amiket semmi esetre nem tudok jelentéktelen dolognak tekinteni. Hogy egy szimpla fogkefe vásárlásról, és használati örömködésről tudok írni egy bejegyzést….

Kész vagyok….

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.