Ugrás a fő tartalomra

Ez nem a reklám helye... (2.)

 


Volt, félig még van nekem ez a szuper fogkefém, amiről már meséltem: itt. (klikk)

Balga voltam és nem bontottam ki Párizsban, mondván: hiszen ez csak egy fogkefe. Azóta bánom, mert ha akkor kipróbálom, veszek még az tuti. Így aztán balgaságomat helyrehozandó utána néztem hol is tudnék venni ilyet. És vannak még csodák, a Notino-n lehet kapni. Nem túl olcsó, bár jelzem, fogalmam sincs mennyi egy fogkefe, mert szimpla/normál/általános fogkefét nagyon régen vettem. Viszont tudtam azt, hogy ez a márka nagyon bevált, és nem egy signal. Bocsi, ha valaki arra a márkára esküdik, nekem valahogy mindig más kell, és ez úgy néz ki, most már a fogkefével sincsen máshogy…

Biztos van ennek a betegségnek is egy neve, de annyira nincs időm megkeresni mi a neve, pont az ilyen fogkefe vadászataim miatt, így nem tudom, mikor derül majd ki, hogy mi is a bajom.

Viccet félretéve, és valahogy a lényeg felé kanyarodva. Eljárt az idő a fogkefe felett, és természetesen francia színekben esélyem sem lett volna venni egy fogkefét, így kénytelen voltam valami mást nézni.

Így került hozzám ez a csoda:



 

És nem jutok szóhoz. Ez nem egy szimpla fogkefe. Nagyon nem. Borzasztó egyszerű, de elképesztően tökéletes.

A képek, azt gondolom, mindent elárulnak. A lényeg a következő:


 

És igen.

Mindig is hangsúlyoztam, hogy vannak dolgok, amiken a mérnökök órákat brainstormingolnak, mi hogy legyen, milyen legyen a csomagolás, mi legyen az a plusz, amiért a terméket megveszed.

Ez, ez a kis apróság, pont az.

Hogy az ujjam, pont oda beleillik, ahova kell. Hogy kényelmes és kézre esik. A sörtéről már nem is regélek, mert hosszú perceket vennék el az életetekből, pedig …

És hogy egy fröccsöntött fogkeféért miért fizetek annyit? Pont ezért.

Mert képzeljétek el, még ha soha nem is ültetek egy értekezleten, hogy ül ott a csapat.

Hatalmas íróasztalnál körbe, a reggeli fess kosztümök, frissen vasalt blúzok/ingek gyűröttek már, nyakkendő meglazítva, ing ujja feltűrve. Papírhalmok, az asztalon. Rajzok átfirkálva még egy színnel. Mérőeszközök az asztalon itt-ott, az ottfelejtett műanyag ebédes doboz, és kiürült pizzás doboz mellett. Pedig közben kint már gyúlnak fel az utcalámpák, hivatalos munkaidőnek már vége, és megszületik szépen lassan egy termék.

És ezért, hogy ezt a fogkefét élmény legyen a kezembe venni, egy egész team dolgozott.

Hálás vagyok érte.

Magamnak meg azért is, mert mennyire tudok örülni az ilyen pici apróságoknak, amiket semmi esetre nem tudok jelentéktelen dolognak tekinteni. Hogy egy szimpla fogkefe vásárlásról, és használati örömködésről tudok írni egy bejegyzést….

Kész vagyok….

 

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk