Ugrás a fő tartalomra

Karácsony szelleme?

 


Aki olvas engem, tudja, hogy az alapgondolatot ismétlem. De nem tudom elégszer elmondani ennek a fontosságát.

Dec 5 van, túl vagyunk a második adventi vasárnapon. A keresztény vallás szerint. Nem tudom, nem ideírni. Mert valahogy elfelejtjük sokan, hogy ez egy valláshoz köthető ünnep, és az emberek többsége nem mondhatja magát vallásosnak. És ezzel senkit nincs szándékomban megbántani, mert mindig is tiszteltem azt, aki tud a vallás misztériumába kapaszkodni. Én az Univerzumba kapaszkodom, meg a csillagokba, de nekem reálisabb a megközelítésem a világhoz, és szeretem, ha alá vannak támasztva dolgok.

Viszont ha nem vallásosan élünk, akkor mégis miért kapaszkodunk ennyire ehhez az egész advent és karácsony misztikumhoz?

Minden olvasómat kérem, egy picit most helyezze távolabb magát a „saját” ( az idézőjel direkt van, erre külön visszatérek) karácsonyi mindennapjaitól.

Ha azt az asszociációs játékot játsszuk, hogy mondok egy szót, ez esetben: KARÁCSONY és mond az első szót, ami eszedbe jut, akkor neked mi jut eszedbe?

Valamelyik ezek közül biztosan:

karácsonyfa, ajándék, gyertya, bejgli, hal, ünnep, meghittség, szeretet, hó, család, evés, barátok.

És ha azt kérem milyen élethelyzetek? a következőkből egy biztosan:

együtt evés élménye, ajándékozás öröme, meglepetés izgalma, finom sütik íze a számban, gyertya illata, karácsonyfaizzó villogása, meghittség érzése, narancs illat szippantása, ajándékok csomagolásának átélése.

És akkor a következő kérdést tenném fel: Miért kell erre, egy egész évet várni, hogy ezeket átéld, és megtapasztald? Hiszen ha belegondolsz és visszaolvasod a szavakat többségét, és most kérlek, tedd is meg:

ajándék, gyertya, bejgli, hal, ünnep, meghittség, szeretet, család, evés, barátok

és most az élményekből jó pár:

együtt evés élménye, ajándékozás öröme, meglepetés izgalma, finom sütik íze a számban, gyertya illata, meghittség érzése, narancs illat szippantása, ajándékok csomagolásának átélése.

Mit is lehet észrevenni? hogy ezek mind az év 365 napjából, bármikor átélhetőek.

És ha felmerül benned a kérdés, miért húzom le a karácsonyt, vagy miért egyszerűsítem le ennyire az egészet? A válaszom a következő:

Mert nincsen semmi baj:

  • ha nem találtad meg a tökéletes ajándékot,  
  • de akkor sincsen semmi baj, ha az ajándék értéke nem 5 jegyű szám ,
  • ha nincsen megfelelő csomagolópapír,
  • és ha nincsen új ruhád az adott estére,
  • ha nincsen tökéletesen kitakarítva,
  • és ha a bejgli berepedt,
  • ha már nincsen cukor a boltban, és a sarki cukiból veszel sütit.
  • De azzal sincs baj, ha egyébként mirelit pizzát eszel, karácsony este.

A három negatív szó egy csokorban: NINCSEN SEMMI BAJ!

Attól, ha ezek és még sok más, nem úgy jött össze, és nem a kimondatlan terveid szerint alakult, attól még minden okés.

És akkor visszakanyarodok az idézőjelhez: „saját”.

Ha rajtad, csak rajtad múlna, mindenféle gyermekkori tapasztalat ellenére, hogy „csináld meg a karácsonyod”. Milyen lenne? Lenne karácsonyfa, lenne bejgli, hal, és családi ebéd? Kit hívnál meg? Kinek, milyen ajándékot vennél?

És kérdezem ez esetben: Miért nem ilyen karácsonyt csinálsz? Olyat, amilyet Te szeretnél, és nem azért mert ezt „szokás”, meg ez az „elvárás”, meg ez a „hagyomány”.

Csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani, hogy lehet másmilyen a karácsony, és lehet másmilyen az ünnep.

Lehet sokkal:

nyugisabb, önfeledtebb, kisimult arcosabb, élvezetesebb, mosolygósabb, és nem hiszed el szerintem, de ettől az egésztől meghittebb is. Mert kimondatlanul vannak rezgéseink, és ha ezek a rezgések egy enyhe hullámot követnek, akkor a környezetünkben lévő emberek s felveszik ezeket a hullámokat, ha elég erősek. Erősek pedig attól lesznek, hogy hiszel magadban eléggé, és hogy jól érzed magad.

Ennek az egész dolognak 1, csak 1 fontos része van. Méghozzá azt, hogy Te érezd jól magad, és önfeledten tudjál nevetni, picit, még ha azt gondolod nem is engedhetted meg magadnak, akkor is egy picit boldognak lenni.  

Úgy csak úgy egyszerűen, sehogy máshogy.

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...