Ugrás a fő tartalomra

Karácsony szelleme?

 


Aki olvas engem, tudja, hogy az alapgondolatot ismétlem. De nem tudom elégszer elmondani ennek a fontosságát.

Dec 5 van, túl vagyunk a második adventi vasárnapon. A keresztény vallás szerint. Nem tudom, nem ideírni. Mert valahogy elfelejtjük sokan, hogy ez egy valláshoz köthető ünnep, és az emberek többsége nem mondhatja magát vallásosnak. És ezzel senkit nincs szándékomban megbántani, mert mindig is tiszteltem azt, aki tud a vallás misztériumába kapaszkodni. Én az Univerzumba kapaszkodom, meg a csillagokba, de nekem reálisabb a megközelítésem a világhoz, és szeretem, ha alá vannak támasztva dolgok.

Viszont ha nem vallásosan élünk, akkor mégis miért kapaszkodunk ennyire ehhez az egész advent és karácsony misztikumhoz?

Minden olvasómat kérem, egy picit most helyezze távolabb magát a „saját” ( az idézőjel direkt van, erre külön visszatérek) karácsonyi mindennapjaitól.

Ha azt az asszociációs játékot játsszuk, hogy mondok egy szót, ez esetben: KARÁCSONY és mond az első szót, ami eszedbe jut, akkor neked mi jut eszedbe?

Valamelyik ezek közül biztosan:

karácsonyfa, ajándék, gyertya, bejgli, hal, ünnep, meghittség, szeretet, hó, család, evés, barátok.

És ha azt kérem milyen élethelyzetek? a következőkből egy biztosan:

együtt evés élménye, ajándékozás öröme, meglepetés izgalma, finom sütik íze a számban, gyertya illata, karácsonyfaizzó villogása, meghittség érzése, narancs illat szippantása, ajándékok csomagolásának átélése.

És akkor a következő kérdést tenném fel: Miért kell erre, egy egész évet várni, hogy ezeket átéld, és megtapasztald? Hiszen ha belegondolsz és visszaolvasod a szavakat többségét, és most kérlek, tedd is meg:

ajándék, gyertya, bejgli, hal, ünnep, meghittség, szeretet, család, evés, barátok

és most az élményekből jó pár:

együtt evés élménye, ajándékozás öröme, meglepetés izgalma, finom sütik íze a számban, gyertya illata, meghittség érzése, narancs illat szippantása, ajándékok csomagolásának átélése.

Mit is lehet észrevenni? hogy ezek mind az év 365 napjából, bármikor átélhetőek.

És ha felmerül benned a kérdés, miért húzom le a karácsonyt, vagy miért egyszerűsítem le ennyire az egészet? A válaszom a következő:

Mert nincsen semmi baj:

  • ha nem találtad meg a tökéletes ajándékot,  
  • de akkor sincsen semmi baj, ha az ajándék értéke nem 5 jegyű szám ,
  • ha nincsen megfelelő csomagolópapír,
  • és ha nincsen új ruhád az adott estére,
  • ha nincsen tökéletesen kitakarítva,
  • és ha a bejgli berepedt,
  • ha már nincsen cukor a boltban, és a sarki cukiból veszel sütit.
  • De azzal sincs baj, ha egyébként mirelit pizzát eszel, karácsony este.

A három negatív szó egy csokorban: NINCSEN SEMMI BAJ!

Attól, ha ezek és még sok más, nem úgy jött össze, és nem a kimondatlan terveid szerint alakult, attól még minden okés.

És akkor visszakanyarodok az idézőjelhez: „saját”.

Ha rajtad, csak rajtad múlna, mindenféle gyermekkori tapasztalat ellenére, hogy „csináld meg a karácsonyod”. Milyen lenne? Lenne karácsonyfa, lenne bejgli, hal, és családi ebéd? Kit hívnál meg? Kinek, milyen ajándékot vennél?

És kérdezem ez esetben: Miért nem ilyen karácsonyt csinálsz? Olyat, amilyet Te szeretnél, és nem azért mert ezt „szokás”, meg ez az „elvárás”, meg ez a „hagyomány”.

Csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani, hogy lehet másmilyen a karácsony, és lehet másmilyen az ünnep.

Lehet sokkal:

nyugisabb, önfeledtebb, kisimult arcosabb, élvezetesebb, mosolygósabb, és nem hiszed el szerintem, de ettől az egésztől meghittebb is. Mert kimondatlanul vannak rezgéseink, és ha ezek a rezgések egy enyhe hullámot követnek, akkor a környezetünkben lévő emberek s felveszik ezeket a hullámokat, ha elég erősek. Erősek pedig attól lesznek, hogy hiszel magadban eléggé, és hogy jól érzed magad.

Ennek az egész dolognak 1, csak 1 fontos része van. Méghozzá azt, hogy Te érezd jól magad, és önfeledten tudjál nevetni, picit, még ha azt gondolod nem is engedhetted meg magadnak, akkor is egy picit boldognak lenni.  

Úgy csak úgy egyszerűen, sehogy máshogy.

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bumble 1.2

  És akkor jöjjenek az első tapasztalatok a randiappal kapcsolatban: Úgy látom, hogy attól, hogy valaki bejelöl engem, és én is bejelöltem őt, és chat-et indítok, az semmit nem jelent. Ez nekem azért furcsa, mert elvileg ez app azért van, hogy ismerkedj, tehát mondhatni várod mi történik, látod, hogy valaki like-olt, látod, hogy valaki írt, de akkor miért nem veszed ezt figyelembe? Ezt még nem értem. Bár, ma kaptam erre egy rövid választ a threads-en: mellettem beszélget 6 másikkal. És ezzel nekem nincs bajom, mert éppen pont 6 chatben vagyok benne. De Én ha úgy van, mind a 6-al tudok egyszerre csevegni, még az offline életem ellenére is. Multitasking….. Túllépek ezen. De a pasik nem túl aktívak ilyen téren. Mondhatnám, akkor hagyjuk is, végülis ez is egy jel nem? És akkor lássuk a vidámabb felhozatalt. Van bio, amit nem kötelező kitölteni, de vannak, akik igenis élnek ezzel a lehetőséggel:     Alapvetően kolléganőm azt mondta, figyú legalább kreatívak, ami ...

AppRandi 2 és 4

Csendben voltam, mert gondoltam hátha alakul a dolog, de ma lezárásra került, így kiérdemelte itt a pozíciót, hogy írjak róla.  Innen folytatom: És akkor ma este randi 2, két fekete ponttal indulásos lesz, kíváncsi leszek. A két fekete pontot a következőkkel érdemelte ki: 1, az este hetes találkozót áttette fél 10-re.   2, Majd találunk valami nyitva lévő helyet a király utcában, mondta kiérdemelte a másodikat. Így indultam neki, de úgy voltam vele, rajtam ne múljon már ez, tényleg nyitott vagyok kompromisszumra képes. Így aztán fél 10 Liszt Ferenc tér. Legalább időben érkezett már ez is valami. Viszont farmer rövidnaci, mintás póló, sportcipő.  Ez nekem azért furcsa, mert okés, hogy ilyen esetleg a hétköznapokban, és ezzel nincs is bajom, de ez egy első randi, ahol magadból a maxot hozod ki.  Mert ha meg így nézem, ez a max és ennél már csak lentebb van, akkor jaj.   De okés, ne kötözködjek este fél 10-kor. Viszont megjegyzésre került, mennyire csinos...

Énállapot

  Ez a randiapp, és az univerzum küldött podcastjai elmélkedésre késztetnek, mint mindig minden nagyjából. De lefordítva: az énállapot a jelenlegi életemre, meg egyébként is az életemre.  Azt vizsgáltam, egy-egy végre elindult chatelésben mi az, amire úgymond ugrom, vagy rosszul esik és miért, és mire ugrik a másik, és annak vajon mi lehet az oka? Eric Berne az egyik nagy kedvencem, az emberi kapcsolatokat vizsgálta. És bocsi, de lehetnek átfedések a posztjaim között, mert azt a témát már tuti érintettem, de nem ilyen megközelítésből. Tegnap, ahogy a podcastet meghallgattam, olyan agyvillanásom volt megint, hogy szinte füst szagot is éreztem. Tehát van ugye a három alap énállapot: Szülő/ Felnőtt/Gyerek. Hol/mikor/ melyiket vesszük fel, de alapvetően befolyásolja azt, hogy mit hoztuk gyerekkorból. Nagy összességében ezt mindenre elmondható, tudom, hogy uncsi, de szülőként nem tudom ezt ismételgetni, bár lassan szinte semmiben nem tudom befolyásolni a majdnem felnőt...