Ugrás a fő tartalomra

Karácsony szelleme?

 


Aki olvas engem, tudja, hogy az alapgondolatot ismétlem. De nem tudom elégszer elmondani ennek a fontosságát.

Dec 5 van, túl vagyunk a második adventi vasárnapon. A keresztény vallás szerint. Nem tudom, nem ideírni. Mert valahogy elfelejtjük sokan, hogy ez egy valláshoz köthető ünnep, és az emberek többsége nem mondhatja magát vallásosnak. És ezzel senkit nincs szándékomban megbántani, mert mindig is tiszteltem azt, aki tud a vallás misztériumába kapaszkodni. Én az Univerzumba kapaszkodom, meg a csillagokba, de nekem reálisabb a megközelítésem a világhoz, és szeretem, ha alá vannak támasztva dolgok.

Viszont ha nem vallásosan élünk, akkor mégis miért kapaszkodunk ennyire ehhez az egész advent és karácsony misztikumhoz?

Minden olvasómat kérem, egy picit most helyezze távolabb magát a „saját” ( az idézőjel direkt van, erre külön visszatérek) karácsonyi mindennapjaitól.

Ha azt az asszociációs játékot játsszuk, hogy mondok egy szót, ez esetben: KARÁCSONY és mond az első szót, ami eszedbe jut, akkor neked mi jut eszedbe?

Valamelyik ezek közül biztosan:

karácsonyfa, ajándék, gyertya, bejgli, hal, ünnep, meghittség, szeretet, hó, család, evés, barátok.

És ha azt kérem milyen élethelyzetek? a következőkből egy biztosan:

együtt evés élménye, ajándékozás öröme, meglepetés izgalma, finom sütik íze a számban, gyertya illata, karácsonyfaizzó villogása, meghittség érzése, narancs illat szippantása, ajándékok csomagolásának átélése.

És akkor a következő kérdést tenném fel: Miért kell erre, egy egész évet várni, hogy ezeket átéld, és megtapasztald? Hiszen ha belegondolsz és visszaolvasod a szavakat többségét, és most kérlek, tedd is meg:

ajándék, gyertya, bejgli, hal, ünnep, meghittség, szeretet, család, evés, barátok

és most az élményekből jó pár:

együtt evés élménye, ajándékozás öröme, meglepetés izgalma, finom sütik íze a számban, gyertya illata, meghittség érzése, narancs illat szippantása, ajándékok csomagolásának átélése.

Mit is lehet észrevenni? hogy ezek mind az év 365 napjából, bármikor átélhetőek.

És ha felmerül benned a kérdés, miért húzom le a karácsonyt, vagy miért egyszerűsítem le ennyire az egészet? A válaszom a következő:

Mert nincsen semmi baj:

  • ha nem találtad meg a tökéletes ajándékot,  
  • de akkor sincsen semmi baj, ha az ajándék értéke nem 5 jegyű szám ,
  • ha nincsen megfelelő csomagolópapír,
  • és ha nincsen új ruhád az adott estére,
  • ha nincsen tökéletesen kitakarítva,
  • és ha a bejgli berepedt,
  • ha már nincsen cukor a boltban, és a sarki cukiból veszel sütit.
  • De azzal sincs baj, ha egyébként mirelit pizzát eszel, karácsony este.

A három negatív szó egy csokorban: NINCSEN SEMMI BAJ!

Attól, ha ezek és még sok más, nem úgy jött össze, és nem a kimondatlan terveid szerint alakult, attól még minden okés.

És akkor visszakanyarodok az idézőjelhez: „saját”.

Ha rajtad, csak rajtad múlna, mindenféle gyermekkori tapasztalat ellenére, hogy „csináld meg a karácsonyod”. Milyen lenne? Lenne karácsonyfa, lenne bejgli, hal, és családi ebéd? Kit hívnál meg? Kinek, milyen ajándékot vennél?

És kérdezem ez esetben: Miért nem ilyen karácsonyt csinálsz? Olyat, amilyet Te szeretnél, és nem azért mert ezt „szokás”, meg ez az „elvárás”, meg ez a „hagyomány”.

Csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani, hogy lehet másmilyen a karácsony, és lehet másmilyen az ünnep.

Lehet sokkal:

nyugisabb, önfeledtebb, kisimult arcosabb, élvezetesebb, mosolygósabb, és nem hiszed el szerintem, de ettől az egésztől meghittebb is. Mert kimondatlanul vannak rezgéseink, és ha ezek a rezgések egy enyhe hullámot követnek, akkor a környezetünkben lévő emberek s felveszik ezeket a hullámokat, ha elég erősek. Erősek pedig attól lesznek, hogy hiszel magadban eléggé, és hogy jól érzed magad.

Ennek az egész dolognak 1, csak 1 fontos része van. Méghozzá azt, hogy Te érezd jól magad, és önfeledten tudjál nevetni, picit, még ha azt gondolod nem is engedhetted meg magadnak, akkor is egy picit boldognak lenni.  

Úgy csak úgy egyszerűen, sehogy máshogy.

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.