Ugrás a fő tartalomra

Most

 


Nem eltűnve, csak felszívódva. Azaz nem volt gépem és időm sem.

Szóval másra, annyira könnyen költök, magamra nem igazán. És már akkor, amikor gyerkőc megkapta a számítógépét, tudtam, hogy eljön a pillanat, amikor az enyém következik. És vagy egy tunning vagy egy teljesen új gép.

Minden flottul ment, mint addig bármikor, nyekergett és egészen intenzív hangja volt, de aztán letöltöttem a  gépre a tik-tok-ot, mondván ott könnyebb vágni, feliratozni a videókat.

Ennek az lett a következménye, hogy másnap nagyjából az online nyelvórán nem bírtam részt venni, mert olyan lassú volt a gép.

Rákövetkező alkalommal kék halál. Ennek a súlyosságát azok tudják igazán, akik lételeme a gépen dolgozás. Fájt, úgy igazán.

Rákövetkező alkalommal pedig igyekeztem mindent, amit csak lehet lementeni a gépről, helymegtakarítás címen, de nem igazán segített, így jeleztem Apukámnak, hogy help.

Gép újraélesztés, mert nem indult el egyáltalán. Apukám ezt egy gyors hétvége alatt megvarázsolta.

Továbbiakban jött az alkatrészvásárlás. Netböngészés, alig találtam meg a cuccokat, sikerült néhány dolgot használtan megvenni, de volt, amit bizony teljes áron kellett. Viszont találtam egy jó honlapot, ahol jó áron voltak az alkatrészek, de 8 munkanapos kiszállítással.

Ez nem más mint az: extremarak.hu.

Ne vegyetek itt semmit. Békéltető testület lett belőle, így aztán a pénzt visszakaptam, jó sok idő után. Cserében nem volt alkatrész, nem volt gép.

Így Apukám kezébe vette az ügyet alkatrész ügyben, így a gép megvarázsolódott.

Közben pedig volt két hét, amikor 2 melóhelyem volt. Azaz nappal egy teljesen más munkám volt, meló után pedig a saját munkámat végeztem otthonról homeoffice-ban. Nem egy leányálom. Minden tiszteletem azoké, akik évekig végzik ezt, főleg úgy, ha család is van.

Így aztán kb, levegőt venni nem volt időm, azaz okés, arra 2-3 alkalommal maradt, hogy baráti társaságba, és némi alkoholba folytassam a fáradságomat, felöltődésre hivatkozva.

És nagyrészt most mondom azt, hogy megint magamhoz tértem, de hétfőtől megint 2 hét dupla meló.

Viszont annyi mesélni valóm van, hogy jelet akartam adni, hogy részletekben tudjam elmesélni azokat amiket fontosnak tartok.

Így legyen ez most egy bevezetés, hogy a következő olvasásokkal szokásos nem túl simán menő életem, kiemelt történeteit el tudjam mesélni.

 

 

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk