Ugrás a fő tartalomra

egy társaság...

...és egy másik.

pénteken befizettem magam az „egy társaság” zártkörű rendezvényére.

Múlt évben kerültek elém már, párkeresés gyanánt gondolom felhozta az insta, nézegettem a honlapjukat elég sokszor, de mindig sok kérdésem volt. Ugyanis a rendszer az, hogy havidíjat kell fizetni, és akkor vannak, rendezvények ahova elmehetsz. És ezt valahogy Én nem értettem, hogy ez miért jó.

Az első 100 ember 15ezret fizet havonta, a második 100 ahol most tart a rendszer 17 ezret.

Legalább 3 hónapra elő kell fizetni. Amúgy nem tudom, mi van, ha nem így teszel és egy hónap után lemondod, bármire is hivatkozva.

Most viszont volt egy betekintési lehetőség. Ez is elég borsos áron 10 ezerért+ fogyasztás. Szemben a múlt évi társasjátékest 4000+fogyasztásával. Így akkor gondoltam, rendben betekintek.

Kár volt.

Az esemény a normafa sí házban volt. Egy felületen külön be kellett regisztrálni, akkor láttam leszünk 44-en, meg is lehetett nézni kik jönnek el, azt is lehetett látni, hogy ezek az emberek mikor csatlakoztak.

8-kor kezdődött, tagoknak volt előtte egy séta, regisztrálás ellenében. Gondolom többen elmentek, mert 20:05-kor már elég sokan voltak. Egy prosecco welcome drink fogadott, szokásos név matrica megírás, és az egyik hosszú asztal végén volt egy hely, odakísért a szervező lány, és egy szintén nem túl régen csatlakozott taggal kerültem szembe. 

Láttam a gyűrűt az ujján, kérdeztem miért van itt, és amúgy miért csatlakozott, miért éri ez meg neki?

Azt mondta, aha, ezt ő úgy rakta rendben a saját fejében, hogy azért fizetünk, hogy az Annának a munkáját kifizessük, aki a sok programot szervezi.

Két lány csinálja ezt amúgy, és akkor számoljunk a 100 fővel csak havi 15ezeréert. Az másfél milla, osztom kettővel:750.000/hó, azért hogy programlehetőségeket kapjunk. 

Ja, hát kérem szépen, ezért a pénzért olyan programlehetőségekkel állok elő, hogy nagyon.

Kár volt ezt kiszámolnom, ha csak abba belegondolok, hogy a síház bérleti díj nem volt. A tagoknak az volt a felhívás, hogy 8000-15ezer forint közötti fogyasztás legyen, mert így kapták meg a helyet. 

Tehát tisztán megmarad a „fizetség” ebben az esetben.

Volt egy másik beszélgetésem is, ott a srác mélyvíz, egyből tag lett. Mondta megmutatja a programlehetőségeket, ha gondolom. Gondoltam.

Vannak nap közbeni progik, de mondta arra nem tud elmenni, hiszen dolgozik. Tehát ez alapból elesés, és van valakinél házibuli, lesz a chinatown-nál progi. (jelzem ide ingyen elmehet az ember, még regisztrálni sem kell), és még mondott párat de mindent nem tudtam megjegyezni. 

A társaság mottója szerint az a lényeg, hogy ezeken a programokon ismerősökkel vagy. Azt fizeted meg, hogy nem egyedül vagy ott.

De kérdezem én, volt csütörtökön nekik egy hangtálas meditáció, + felárral amúgy. El tudjuk képzelni ezt a progit? Fekszel egy matracon, és a vezetett meditációban csukott szemmel hallgatod a hangtál zümmögését. De nem tök mindegy ki fekszik melletted a matracon, hiszen csendben vagy, nem tudsz senkihez beszélni? 

Jól van, legyünk optimisták, van heti 5 programlehetőség, az 4 héten 20 progi. Ha elosztom a 17 ezret a 20-al, egy programlehetőség 850 Ft. Ha így nézem nem sok, de ki tud elmenni, heti 5 programra? 

Ha magamból indulok ki, örülök, ha 1 + program belefér a heti elfoglaltságaim mellett. De jó besűrítek heti kettőt. 17000/8= 2125 forint, maga a lehetőség, az 5let. 

No most úgy vannak programjaim, hogy felcsapom az instát, és a we love budapestet. Facebook-ot már nem is használom erre sem. Esetleg megnézem az Eötvös10 művházat, mert oda szoktam menni más rendezvényekre, vagy a Mai Manó házat. Állami ünnepek előtt megnézem a múzeumokat, hova menjek ingyenesen. El szoktam menni az ingyenes Budapest 100-ra, nyáron a rakparton szoktam csapni a napfényt. Amiért fizetek az a múzeumok éjszakája. Mindezt ingyen kitalálom, elkötelezettség nélkül, és ha valóban úgy alakul a kinézett programra elmegyek, ha olyan kedvem van.

Így a kérdés, hogy miért éri ez meg? egyenlőre megválaszolatlan maradt.

Másik, hogy a 44 főnek a fele az karikagyűrűvel volt ott, páratlanul. És amikor az est folyamán elérkezett a tánc, azért voltak olyan megnyilvánulások, amiket a „barátság” szó nem fedd le.

Ezeknek a srácoknak a párja mit sem tud erről. Nem vagyok prűd, aki ismer tudja, de azért mondjuk havidíjas tagságit nem fizetnék, hogy ezt műveljem. Meg mi a cél ezzel? Mi lehet a házas srácok fejében? Az addig okes, hogy alkalmanként elmész külön a párodtól szórakozni, rendben van, mások az emberek, de hogy fizetett klubtagként, ahol azt csinálok, azaz csinálhatok amit csak akarok, hiszen „asszony” nincs ott…. Hát.

A korosztály a szokásos volt huszon-harmincon, az enyémből sajna 2 fő volt, velem együtt 3. A klikkek itt is megvoltak, az új emberek köztük Én is, egészen nehezen csapódtunk bárhova is. Az önzetlen befogadás az nem volt meg, nem igazán szólt hozzám „régi ember”, hogy barátkozzunk össze.

A hely meg hát. Vacsoráztam, mert gondoltam az este 8-as evés az nem jó ómen. De mivel a fiatalok zabáltak egész pizzákat, így aztán gondoltam jó fej leszek és rendelek egy almás rétest, hogy az laktózmentes (két napig szenvedtem, nem volt az) és fehérbort ittam. Amiből a második az elveszett, amíg játék volt és az asztalok széttolódtak, közben a pincérek nagyon okosan eltüntették a poharakat, ha volt benne innivaló, ha nem. Volt egy felajánlott fél pizzánk, négyed magammal, de azt éppen észrevettük, hogy elviszik, szóltunk, hogy ne tegyék, le is tette az asztalra, rá 10 percre jött valaki más, elvitte. 

Így.

Ilyen volt, tag nem leszek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...