És nem érti, hogy:
- mi az egyensúly
- miért lettem zárkózott
- miért nem mosolygok, de számon kér
- miért nem engedem már el a válást. Lépjek túl már ezen, azt mondja
- miért nem találok párt magamnak
- ha nem keltem fel 8-kor hétvégén az egy kedvesség tőlem
- ha a hűtő tele van, az nem egyértelmű
- sokkal engedékenyebb vagyok, mint más szülők
- a rend, az tőlem lesz rend a közös terekben, mert ő nem csinálja
- nem bírom már a terheket
- hiába mondom nem hallja
- figyelni kell másokra is
- a közmunkán túl kell lenni, bármennyire is utálja
- nem minden egyértelmű
- egy emberi kapcsolatba, bármilyen is az, energiát kell fektetni
- nem csak akkor csinálunk dolgokat, amikor hasznunk van belőle azonnal
- másokért is tehetünk dolgokat önzetlenül
- el tud jönni a korlátozás ideje
-
-
És Én pedig nem nagyon értem, hogy:
hol a fenébe basztam ezt így el.
És persze költői kérdés ez, mert lehet egy szerelmes kamasz fiúval, akiben annyira túlteng a tesztoszteron, hogy már mérni sem lehet, semmit nem lehet kezdeni, csak kivárni az egész végét úgy, hogy közben esetleg nem kattansz be.
Szüleim vigasztaltak hétvégén, idézném Anyukámat:
„Na abban az időben volt szemrebegésem”
Minden túlélt nap egy áldás komolyan, és minden könnycsepp mentes nap, pedig ünnepnap.
Idén már volt néhány ünnepnap, de akkor nem volt otthon….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése