Ugrás a fő tartalomra

Nem érti

 És nem érti, hogy:

- mi az egyensúly

- miért lettem zárkózott 

- miért nem mosolygok, de számon kér

- miért nem engedem már el a válást. Lépjek túl már ezen, azt mondja

- miért nem találok párt magamnak

- ha nem keltem fel 8-kor hétvégén az egy kedvesség tőlem

- ha a hűtő tele van, az nem egyértelmű

- sokkal engedékenyebb vagyok, mint más szülők

- a rend, az tőlem lesz rend a közös terekben, mert ő nem csinálja

- nem bírom már a terheket

- hiába mondom nem hallja

- figyelni kell másokra is

- a közmunkán túl kell lenni, bármennyire is utálja

- nem minden egyértelmű

- egy emberi kapcsolatba, bármilyen is az, energiát kell fektetni

- nem csak akkor csinálunk dolgokat, amikor hasznunk van belőle azonnal

- másokért is tehetünk dolgokat önzetlenül 

- el tud jönni a korlátozás ideje

- 

-



És Én pedig nem nagyon értem, hogy:

hol a fenébe basztam ezt így el.

És persze költői kérdés ez, mert lehet egy szerelmes kamasz fiúval, akiben annyira túlteng a tesztoszteron, hogy már mérni sem lehet, semmit nem lehet kezdeni, csak kivárni az egész végét úgy, hogy közben esetleg nem kattansz be.

Szüleim vigasztaltak hétvégén, idézném Anyukámat:

„Na abban az időben volt szemrebegésem”

Minden túlélt nap egy áldás komolyan, és minden könnycsepp mentes nap, pedig ünnepnap.

Idén már volt néhány ünnepnap, de akkor nem volt otthon….

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk