Ugrás a fő tartalomra

Sárvár

Tegnapi egész napos fürdőzés után leégve természetesen. A mai napon útba vettük Ausztriát, shoppingolás céllal. El kell mondjam, hiába ugyanaz a billa, jóval magasabbak az árak mint Szlovákiában. Így túl sok mindent nem vettem, de tervezett kört tettünk az Action boltban. Na ezt mindenkinek ajánlom bármerre s jár.

Tegnapi megsülünk a 26 fokban, és rák vörösre égve hazatérve, ma jóval beborultabb volt az idő, még esett is. Ettől persze kellően betompulva mindenki, így hazafelé kamaszok bealudtak a kocsiban, és a front miatt csak 3x veszett össze a család. Vannak ilyen frontabilis napok is.

Hazafelé megálltunk Sárvár cityben, hogy szétnézzünk, amennyire jellegtelen, pont ugyanannyira nincs semmi a fürdőn kívül ezen a helyen.

Illetve Kalocsai paprika a szuvenír boltban, amit egyenlőre még nem tudtam feldolgozni.

Anno amikor a helyet lefoglaltuk feljött bennem a sárvári termál kristály szlogen, amit jelzek mindenki megnyugtatására, pontosan ugyanabban  dobozban lehet kapni, mint a 70-es években.




Másik nagy dillemám a kamasz füle a telefonra ragadva. Barátnő éppen Bari-n tavaszol, és mi pedig itt, gondoltam nyugibb lesz főleg, hogy wifimentes szállást foglaltak. De azt kell mondjam semmi akadálya a csevegésnek, csak Én 2025-ben persze ezt nem tudhatom és meg se érthetem, hogy mi az amit feltétlen meg kell beszélni, és nem lehet fél napokat telefonmentesen tölteni.

Mi lehet annyira fontos, hogy meg kell beszélni és nem várhat estig?
Mennyire nem lehet békén hagyni másikat amikor éppen kikapcsolódik, vagy tiszteletben tartani? NEM ÉRTEM

Mert így nem lehet együtt családilag csinálni semmit, mert egy kamasz az biztos, hogy 5 lépéssel lemaradva bandukol a fülére ragasztott telefonnal... 



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egészségügyi köröm

avagy miért jó ha nem kell orvoshoz járkálnod. Remélem többen emlékeznek arra, hogy nem vagyok egy orvoshoz mászkáló, és nem azért, mert nagy ívben kerülöm őket, hanem mert figyelek a testemre és igyekszem megelőzni a gondokat. Ha kisebb bajom van, akkor pedig öngyógyító módba kapcsolok. Most viszont egyik szombat reggel arra ébredtem, hogy az egész állkapcsom fáj. El se tudtam képzelni, hogy mi lehet a gond, és sajnos fogorvos sem vagyok. Amit tudtam, azt viszont bevetettem most is. Íny kenőcs, diófalevél tea öblögetés. El is mentem az nap dolgozni, volt egy takarításom egy 3 órás. viszont nem sokat változott a fájdalom, picit enyhült csak. Majd elérkezett a vasárnap amikor is ez a fájdalom rákoncentrálódott a jobb felső fogaim részére, és hideg-meleg folyadékra olyan bepisilsz mindjárt fájdalmak következtek. Azt gondoltam ez gyökér lesz. olvastam már erről, tehát orvos kell. Mivel elég sokat költöttem már magán orvosokra azt gondoltam eljött a pillanat, hogy a befizetett TB jár...
Megjegyzés küldése
További információk

Nagy hír

  Péntek óta hivatalosan is van egy papírom arról, hogy okleveles pozitív pszichológia coach lettem. Elvégeztem egy tanfolyamot online, angolul, saját magam osztottam be az időmet, aminek nagyon örültem. Viszont így már papírom is van arról, hogy oszthatom az észt, hogyan legyél pozitív.   Ez foglalta le minden időmet amúgy, az utóbbi hetekben, és az hogy vége lett az idei tanévnek is a gyerkőc szempontjából, hogy idén 18 éves lett és jogosítványt kért, és ezek intézése, hogy lejárt a szig-je, és felveheti az életkezdési támogatását, ami 130 ezer forint. Ebből mondjuk egy életet nem lehet elkezdeni, cserében több mint a nulla. A tanfolyam igazán érdekes volt, mert ezek egy részét valóban tudtam már, és persze alkalmazom is, ahányszor ki kellett húznom magam a gödörből. Így alapvetően egész könnyen ment a tanfolyam, jó kis eszközök vannak benne, és arra is megtanított a beszélgetések hogyan történjenek. Egy komplex átfogó tananyag. Ha érdekel elindítottam a @nekedtudom ...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk