Ugrás a fő tartalomra

Sárvár

Tegnapi egész napos fürdőzés után leégve természetesen. A mai napon útba vettük Ausztriát, shoppingolás céllal. El kell mondjam, hiába ugyanaz a billa, jóval magasabbak az árak mint Szlovákiában. Így túl sok mindent nem vettem, de tervezett kört tettünk az Action boltban. Na ezt mindenkinek ajánlom bármerre s jár.

Tegnapi megsülünk a 26 fokban, és rák vörösre égve hazatérve, ma jóval beborultabb volt az idő, még esett is. Ettől persze kellően betompulva mindenki, így hazafelé kamaszok bealudtak a kocsiban, és a front miatt csak 3x veszett össze a család. Vannak ilyen frontabilis napok is.

Hazafelé megálltunk Sárvár cityben, hogy szétnézzünk, amennyire jellegtelen, pont ugyanannyira nincs semmi a fürdőn kívül ezen a helyen.

Illetve Kalocsai paprika a szuvenír boltban, amit egyenlőre még nem tudtam feldolgozni.

Anno amikor a helyet lefoglaltuk feljött bennem a sárvári termál kristály szlogen, amit jelzek mindenki megnyugtatására, pontosan ugyanabban  dobozban lehet kapni, mint a 70-es években.




Másik nagy dillemám a kamasz füle a telefonra ragadva. Barátnő éppen Bari-n tavaszol, és mi pedig itt, gondoltam nyugibb lesz főleg, hogy wifimentes szállást foglaltak. De azt kell mondjam semmi akadálya a csevegésnek, csak Én 2025-ben persze ezt nem tudhatom és meg se érthetem, hogy mi az amit feltétlen meg kell beszélni, és nem lehet fél napokat telefonmentesen tölteni.

Mi lehet annyira fontos, hogy meg kell beszélni és nem várhat estig?
Mennyire nem lehet békén hagyni másikat amikor éppen kikapcsolódik, vagy tiszteletben tartani? NEM ÉRTEM

Mert így nem lehet együtt családilag csinálni semmit, mert egy kamasz az biztos, hogy 5 lépéssel lemaradva bandukol a fülére ragasztott telefonnal... 



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk