Múlt csütörtökön a kedd este óta tartó feszültségemmel, elindultam korábbi meló eljövetellel az ominózus szabályokkal teli takarításra. Egész nap agyaltam, és igyekeztem nagyon pozitívan hozzáállni az egész dologhoz. Viszont a deákra érve vártam a buszt ami nagyon nem szeretett volna megérkezni. Papírforma szerint óra 38 kor kellett volna jönnie. Jelzem ezzel is késtem volna, de ez van gondoltam. Viszont nem jött. Akkor már szépen bennem volt, hogy okés ha 45-ig nem jön akkor ez a jel, hogy nem kell elmennem. Főleg nem mindenáron.
Van az a trükk, amikor nem tudsz dönteni két dolog között. Azt javasolják dobj fel egy pénzt, és akkor nézd meg minek drukkolsz. Igazából azt szeretnéd.
Na ahogy teltek a percek elkezdődött bennem a drukkolás, hogy na akkor mindjárt 45 most már ne jöjjön a busz és akkor lesz mire fogni, hogy nem megyek.
Nem gondolom, hogy a könyörgésem használt volna, hanem egyszerűen így kellett lennie, hogy 47 körül, egy teljesen más irányban az utcát kihagyva, ahol álltam, láttam, hogy a busz elmegy.
Na kérem szépen, aznap érkezett kis országunkba egy hivatalos ember, ami eredményezte az össze elterelést kis városunkban, éppen akkor.
Így aztán olyan óra 50 körül telefonáltam egyet, hogy nem tudok odamenni, mire a vonal másik oldaláról jött egy B terv. És akkor jött el a pillanatom, hogy jelezzem, olvasok az Univerzum jeleiből, és nem megyek többet. Értetlen csendes másodpercek voltak a másik oldalon. Majd a miért nem kérdésre azzal a válaszommal, hogy első alkalommal is nagyon igyekeztem és semmi elismerésben nem volt részem, szintén csend fogadta.
Majd egy besértődés és rám tette a telefont.
Remélem megvan mindenkinek az a pillanat amikor a láthatatlan mellkas, vagy test feszítés elpattan és hatalmasan megkönnyebbülsz, pedig igazából nem is tudod, hogy konkréten mi okozta benned a feszültséget. Ez történt.
Így aztán eltel az a hét egy + munkával. Pont elég volt.
Ezen a héten a szokásos szerda mellé érkezett csütörtökre egy másik is, két és fél órában, késői kezdéssel. Nem volt vész.
De hogy ezt miért is ilyen fontos most megemlítenem? Azért mert ma ismét vettem egy bőröndöt, és jelzem a heti takarítás pénzemből. Rettentő büszke vagyok magamra, tényleg. Jó érzés ez.
Ezzel a bőrönddel most más lesz. És ez az érzés, hogy bemegyek a boltba, és megveszem könnyedén, ez egy akkora jó érzés volt, hogy eltettem.
-
Közben elmaradt egy Vakrandim, olyan filmes lett volna. Asztalnál nő, férfiak pedig széket cserélnek. 7 perc. Készültem kérdésekkel 5letekkel.
Egyik szombaton lett volna. Csütörtökig elég türelemmel vártam az emailt, de nem érkezett, így kénytelen voltam írni, mire kiderült, hogy 4 fickóra a megjelölt korcsoportban 8 nő jut.
Vissza kellet reagálni, hogy így is mennénk-e, Én persze visszaírtam igen.
Az volt bennem ezzel nem az esélyeim csökkentek, hanem csak kisebb a választék.
Aztán végül az egészet szombaton 12 körül le is mondta a szervező, de ehhez persze kellett 3 email váltás még, és legyek elnéző, új nekik ez az egész. Részemről nem mentség.
Vissza kellett jelezni 3 időpontra, hogy valamelyik megfelel-e még nekem. Kettőre visszajeleztem, semmi egyenlőre.
Max visszakapom a pénzt. Csak kipróbáltam volna egy ilyet. De ezek szerint nem is kell kipróbálnom.
-
Közben teltek a hetek, szerdai kutyás hely takarításom az összes hálájával még megvan, lassan körbe érek a lakásban, utána nem tudom, hogy alakul majd.
Most viszont holnap irány Sárvár, a húsvéti most már tényleg mondhatom szokásos kiruccanás belföldre kis kikapcs.
Nagyon várom. Sok volt bent mostanában a meló, és leterhel a plusz meló is, és elkezdtem egy új fejlesztést is magamon, de erre később térek majd ki.
Amúgy fáradtan, de jól vagyok. Azt tudom nem tart örökké ez az állapot, és egyébként is itt a tavasz, egyre többet lehet kint lenni.
Írok Sárvárról szokásosan.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése