Köszönöm, hogy itt vagytok Velem, és olvassátok soraimat. Köszönöm szépen azoknak, akik felvették Velem a kapcsolatot és bíztattak, hogy ne hagyjam abba az írást. Nagyon hálás vagyok érte, és remek visszajelzés volt ez Nekem és végül is ez a faramuci helyzet részemre előnyt teremtett. Ismét megerősített abban, hogy van értelme ennek az egésznek. És nagyon örülök, hogy megugrott az olvasói szám, köszönöm ezt az új olvasóimnak, vigyétek a hírt tovább.
Kis kupaktanáccsal arra az elhatározásra jutottunk, hogy megmarad ez a blog Nekem elmélkedősnek, és kettőnk élménybeszámolója pedig átkerül egy másik blogra, ahova feliratkozással lehet felkerülni.
Így akit érdekel az a kalandduo@gmail.com címen jelezze névvel, és megkapja a blogcímet.
És hogy mi a helyzet, egyrészt ház ügy szerintem véghajrá felé, és ez nagy örömmel tölt el.
Másrészt nyári szünet elosztva, nagyfiú nem igazán van itthon. Ez nagyon fura. Nem unatkozom, mert kihasználom a jó időt és a szabadságot is, de fura úgy hazajönni esténként, hogy üres a lakás. Nagyrészt aludni járok haza és ez is nagyon fura. Senkinek nem tartozok elszámolással, széthagyhatom a cuccaimat, ha ahhoz van kedvem, nem kell mindent azonnal elpakolni példát mutatva. Ezek olyan fura és szabadságos dolgok, amiben legalább 18 éve nem volt részem. Nem vagyok egy rendetlen típus, viszont elfáradni azt azért tudok, 40 felett ezt meg nem kell ecsetelnem. Amikor fél 9-9 körül hazaérek, és annyi lelkesedésem van, hogy megfürödjek, akkor tök jó az előszoba közepén hagyni a cipőmet, és nem elmosogatni, ha adott esetben itthon vacsorázom.
És az is fura, hogy programokra járni végre, és az oda és hazaút az leginkább egyedül zajlik. Az oda út még hagyján, de a haza, este egyedül, néhol elhagyatottabb utcákon. Fel kellett idéznem a régen tanultakat önvédelem szempontjából, mint például magas sarkú cipő le, jót lehet ütni vele, és gyorsabban lehet futni nélküle. Hogy feltűnés nélkül járni, ami igen nehéz kopogós cipőben, hogy a metró kocsi közönség megválogatása amennyire lehet, hogy figyelve valaki követ-e. És ezekre az elmúlt 1 hónapban kb, mindenre volt példa. Futnom nem kellett még, de voltam kínosabb helyzetekben. Vagy elkerülve azokat, átmész a másik oldalra, vagy nagyobb kerülő úton mész haza, ami jobban kivilágított. Ezekre tini koromban volt szükségem legutóbb, és fura, hogy most ezek újra előjönnek. Most sem biztonságosabb nőként egyedül, vagyis most nőként, akkor lányként.
Most ott tartok, hogy érett magabiztos nőként végigvonulok, és számtalan füttyszó és összesuttogás, féltékeny női szem végigmérés adódik. Jelzem, ezért a testért a mai napig majdnem minden nap, fél 5kor felkelek. Igaz a válás elvett 15 kilót, de most is figyelek magamra. Szóval nem ok nélkül jönnek ezek, okés, mondhatni jogos, viszont sok esetben kényelmetlen a helyzet. Kiszolgáltatott, és kilátástalan. Ha egy nő magabiztos, nem szólnak hozzá, ha esetlen, akkor azért, ha gyerek van vele, akkor azért. (bár megjegyzem ennek ellentettjére is volt már példa). Szóval elég szar ez. És szar egyedül nőként beülni valahova egy sörre, roppant kellemetlen, bármennyire is emelt fővel teszed, aztán üres pohár után hazaballagni. Magadnak rendelni, és étteremben enni egyedül. Ezek az olyan leírhatatlan dolgok, amik pofon vágnak, hogy ébresztő. Meg a végül is hozzám szólások is, aminek szex igény a vége a másik oldalról. Kérdem Én miért? Miért gondolják azt a pasik, elhagyott nőként 40 felett megadjuk magunkat csak úgy. Pont az élet pofán vágása az, ami felébresztett minket, hogy nem lehet a férfiakban megbízni, és nem is kell. És, hogy nem alapvető létszükséglet a valakihez tartozás. Mert nem hiányzik, hogy évekig hülyének legyél nézve, vagy kihasználjanak, vagy legyen valaki melletted aki beszól, hogy nini, rád ment +2 kiló kellene valamit tenni, Ő meg közben növeszti az úszógumit. Ezért semmiképp. Ilyenkor már eljut az ember oda, hogy van elég esze, és tapasztalata és nem mindenáron.
Összességében nincs olyan hét, hogy ne kerülnék kellemetlen, kiszolgáltatott helyzetbe. És lassan ki kell találnom valamit a válás szó helyett, mert iszonyú előítéleteik vannak az embereknek, és őrületes szánalom ül ki rájuk, de mit tudnék kitalálni…..hm…..ezen még agyalnom kell.
Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése