Míg a hyaluronos collagén por feloldódik a 250 ml vízben, említést teszek, hogy eljött ez a nap is. Végre felhangzott a várva várt mondat: „És ezennel a tanévet lezárom”.
Igen. És el kell mondjam, megcsinálta/megcsináltuk. Leginkább Ő, de itt voltam, amikor szólított, és nagyon büszke vagyok rá. Második félév jóformán online volt, mint a legtöbb iskolában a világban. Viszont most sokmindent elengedtem, lett is sok kettes, olykor egyes. Túl vagyunk sok-sok vitán, kiabáláson, és rongyosra beszélt szájon, és sok-sok lemezhallgatáson, miszerint: Igen tudom, hibáztam, majd odafigyelek. De akkor is valahogy el kell ezt engedni. Aztán ahogy jött az év vége, és egyre inkább érezte nem lesz ez így jó, akkor belehúzott és volt estig beadandó írás, szorgalmi kérések, amiben segíteni kellett, de itt voltam. Én igen.(TÖRLÉS)
Kár rágódnom rajta, mint TÖRLÉS kapcsolatban bármin, nem megoldás. TÖRLÉS Volt 18 jó évem, Nekem biztosan. Szeretem, ez nem változott.
És most vissza is kanyarodok a gyerekre. Felnőtt mindeközben. Én meg megint rájöttem, kurva nehéz egyedül gyereket nevelni, háztartást fenntartani, főleg egy kamasz fiú mellett.
Elkezdtem jobban figyelni picit magamra. Igen még jobban. Szántam magamra pénzt, hogy vegyek vitamint, hajfestéket. Ez eddigi életünkben luxus volt. Most azt gondoltam egyedülálló nőként bakker megengedhetném magamnak már. Ez van, hogy ebédlemondással jár, de átmeneti időszak ez. Az elmúlt 4 hónapban nem volt C-vitaminom, mert nem tellett rá. Csak a gyereknek vettem. Most már magamnak is. Ezt még szoknom kell.
És szoknom kell ezt az életet is, hogy valahogy úgy gondoljak magamra, teljes ember vagyok. És a hiba nem az Én gépezetemben van. Sokszor még lehajtott fejjel baktatok a városban, már sokszor nem hazafelé jövet. A vitákat igyekeztem így kerülni Mátéval. Vannak napok, amikor azt mondom 90% vagyok, de sokszor van, amikor csak 30. És mégis haza kell jönni, mosolyogni, készen állni, lemenni kosarazni, focizni, és ott lenni az életében amíg csak lehet. Aztán este egyedül, vagy az egyedüli hétvégéken van lehetőség elmélkedni, magamba fordulni, kérdéseket feltenni a világnak.
Addig eljutottam, hogy a hibás nem Én vagyok, max abban, hogy vak voltam, de nagyon. És hogy ez van. Hiába erőlködök, TÖRLÉS.
Aztán jött a nyár elosztása. Az első ilyen év. TÖRLÉS
TÖRLÉS, hogy megutáljam, jelentem nem fog menni. Mint már írtam korábban jó ember vagyok, TÖRLÉS meg baromira ismerem. Ebbe a játszmába nem megyek bele.
Megtanultunk ketten éldegélni, ahogy az élet megkívánta. Mindig lesz egy seb a szívünkön, Nekem is és Máténak is. A döfködések már kisebb sebeket okoznak. Inkább elképedek, TÖRLÉS. És fel-feldereng az ilyen embereket TÖRLÉS. És azon is elképedek, TÖRLÉS….nevetek sokat ezen, rajta.TÖRLÉS
TÖRLÉS
Szóval tanév vége, itt a nyár, házról törléseket várjuk aztán a pénzt, gondolom utána válás, így hogy már nem kerül annyiba….Ez az élet! Majd évek múlva mesélem, jaj hosszú volt a válás,TÖRLÉS
Viszont van egy kincsem a gyermekem, nagyon –nagyon sokat kapok Tőle, nagyon sok támogatást. Igyekszem legalább Én is ennyit adni neki. Egy kis felnőtt lett közben, elmúlt 14. Új személyi, maga intézte, mert Én már nem kellettem hozzá. Bankszámla, bankkártya. És komoly séró. Felnőtt megint egy nagy lépést tett, és Én minden egyes percét élvezem ennek, még akkor is, amikor nagyon nehéz, és tanácstalan vagyok. Jó ott lenni ezeknél a perceknél, néhol pillanatoknál. Látni ezt, ahogy keresi önmagát, és másfél órát vagy a próbafülkénél állva, de aztán megpillantod és azt mondod, igazán komoly fiatalember lett. Nagyon büszke vagyok rá, mert látom a küzdelmes pillanatait, az összetört órákat, perceket. Amit a kialakult helyzet okoz, az aggodalmat, amikor itthon hagy, a fájdalmat, amikor nem jó amit csinál és szembesítem vele. Látom minden rezdülését, és az elért sikereket. És olykor, az elkapott önfeledt pillanatokat, amikor úgy néz ki, most talán boldog egy percre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése