Ugrás a fő tartalomra

A klíma nem várhat

Most ¼ 10 , de le kell írnom. ¾ 8-ra értem haza, még verstanulás vacsora készítés közben.

Múlt héten volt egy mondhatnám szokásos nyereményjáték az Instagramon, gondoltam most is megpróbálom. Good karma hirdette, írd le mitől vagy környezettudatos, mit teszel a földért és nyerhetsz.

Így hát, megnéztem mit is kellene írni, és ja igen, rá is jöttem mitől is vagyok környezettudatos, csak már fel se tűnik….


 

És láss csodát kisorsoltak, aminek nagyon örültem, de picit ledöbbentem, amikor kiderült, hogy ez egyébként egy egész napos rendezvény. Szóval szabit vettem ki. De akkor most azt mondanom a föld miatt. Miattad, miattam és a gyerekeink jövője miatt.


 

Reggel fél 9-től, este negyed 8-ig tartott, és 80%-ban angolul. De megérte. Csak megerősíteni tudott, hogy tenni kell. És már tényleg közhely, mennyire folyik mindenhonnan, hogy figyelj a környezetedre, és tegyél érte, de valahol ez itt meg is reked.

Azt vettem észre az emberek többsége lusta ehhez. És mindig is terjesztem, tenni kell, Nekem is és Neked is. Mindenkinek. Mert a sok kicsiből lesz aztán, egy nagy komplex.

És igen is számít, hogy öko mosószert veszek, és lebomló szemeteszsákot, vagy papír újrahasznosításával készült vécépapírt, vagy állatkísérlet mentes smink cuccokat, és tök jó, hogy már egyre kevesebb műanyag van. És hogy igen, cipelem az üveg, vagy fém palackot magammal, és textil uzsonnás zacskó van. Mert igen is számít. És számít, hogy nem kérsz szatyrot a közértben, pedig az lenne a kényelmesebb, vagy a zöldséget, gyümölcsöt, pékárút a textil zsákodba pakolod, amit igen szintén cipelsz magaddal a táskádban. De hidd el, számít.

És nem az kell, hogy 1000 %-ban öko legyél, és mindig minden pillanatban erre figyelj. Nem. Az kell, hogy elkezd, és kezd el apró lépésekkel, hogy igen is, veszel zsákot, és viszed a szatyrodat. És amikor vásárolsz, megnézed, hogy mit veszel, és mennyit. És nem kidobod a maradék kaját, hanem megy a fagyasztóba, és majd máskor megeszed. És nem folyatod a vizet a zuhany alatt. Gyűjtsd szelektív a szemetet, és csökkentsd a szemetek megvásárlását.

És tudd, mindennek nyoma van, és tényleg nem mindegy, hogy mekkora öko lábnyomot hagysz, és tudod, nem miattad. Miattad már nem igazán számít, de ha az unokáidnak földet szeretnél, amin élhetnek, akkor tedd meg értük. Tedd meg a saját gyerekedért, hogy lehessen családja.

És ne kényszernek vedd, vagy állandó vigyázz állásnak. Legyen a mindennapjaid része legalább annyira, mint nekem, hogy már fel se tűnik, mit teszek a környezetedért.

De az egyik legfontosabb, hogy ha már van gyereked, mutass neki példát, és magyarázd el neki miért fontos ez, így neveld őt. Hogy tudja a föld nem egy adottság, amire megszületett, és volt, van és mindig is lesz. Csak akkor lesz, ha tesz érte Ő is, most, ma, és holnap, meg azután.

És hidd el, sokkal nyitottabbak erre, mint gondolnád. Megértik, miért kell ez, és a mindennapja része lesz. Szokásává válik, mint minden más. És neki majd nem kell figyelnie ezekre, mert így éli majd a mindennapjait. És lassan nem lesz ciki, ha textil szatyrot visz, és rutinjává válik, hogy a kinőtt ruhákat visszaviszi.

Nálunk most ott tart a dolog, hogy büszke arra, hogy fix uzsonnás doboza van, és bambusz evőeszköze, fém szívószála, üveg kulacsa. És nem indul el úgy vásárolni, hogy nem visz szatyrot.

És ma van a névnapja, és tudjátok mit kért? Kis növénykéket az asztala fölötti falra. 5 db-ot. 


 

Azt hiszem, ez lehet a jó irány, hogy egy kamasz srác-nak ez az ajándék, hogy növényt kér.

Lehet, valamit mégis csak jól csinálok, ha nem is mindent…, mindig…

#véddaföldet#tegyélakörnyezetedért#goodkarma#TEDxDanubia

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...

Álom

    6 éve lesz lassan, hogy megkaptam azt egyik délelőtt: „szerintem váljunk el”, mégis olyan éjszakába ébredtem csatakosan megizzadva, ahol is még mindig főszereplőként jelent meg a volt férj. Maga az álom nem volt sok szerencsére, de ex egy zacskóban elhozta a tőlem kapott dolgokat miszerint az új pár nem szeretné látni azokat a lakásban. Mindezt ízesen, alpári módon megfogalmazva, választékosan kiválasztva a megfelelően szúró szavakat. Egy asztalnál ültünk, és azt figyeltem közben, hogy a szívem sem dobog hevesebben, annyira nem érdekelt. Viszont volt egy másik fontos főszereplő az asztalnál, a közös fiúnk, aki szintén végig hallgatta ezt. És könnyek potyogtak a szeméből és a „beszéd” végén felállt illendően, ahelyett hogy mondott volna valamit, inkább elment. Nem úgy jött ki a mondandó, hogy engem bántson, azt találta el, aki meg sem érdemli. Hagyján az álom tartalma, azon morfondírozom miért még? Miért vannak ezek az álmaim ennyi idő után is? Felbukkanva a semmibő...