Ugrás a fő tartalomra

Amikor azt gondolom, hasztalan vagyok….

Egész héten beteg voltam. Múlt vasárnap nagyon fájt a torkom. Ez aztán a héten abban nyilvánult meg, hogy nagyon taknyos lettem, fájt a fejem, hapciztam sokat. Azt gondoltam megfáztam, de a szokásos pálinka kúra nem segített, ekkor éreztem, ez most valami más lesz. Elkezdtem a gyógyteákat inni, valamit segített, hol jobb volt, hol viszont pocsékul éreztem magam.

Csütörtök estére egyedül maradtam, és már 7-kor itthon. Éreztem valami nincs rendben. A két délutánt csendesen, ágyban filmezve töltöttem. És azt kell mondjam, igazán élveztem. Azt gondoltam a hétvégét is rászánom erre. Picit kimozdultam szombaton, francia kekszet kutatva, de hamar levert a víz, és kábult lettem, így akkor már hazasietve, takaróba burkolózva töltöttem a délutánt…

Gondoltam este kiütöm magam, szokásos forró tea pálinkával…..Mit sem ért.

Viszont ez az egész furán zajlik, étvágyam volt, kedvem is néha ehhez ahhoz, máskor semmihez….

Reggel aztán gondoltam összeszedem magam, jön a gyerek haza, és egyébként is.

Ez addig ment, hogy ebéd után azért elmentem a könyvvásárra, és 4 könyvvel hazatérve, ismét kinyiffanva, bealudva vártam a gyerkőcöt? Mire jött, valamelyest magamhoz tértem, és a nap közben jobb pillanataimban bekevert sajtos, és pacsa sütése várt rám…

Mindeközben valahogy kivasalódtak a ruhák, az ágyneműt kimosta a gép, hátha abban van valami, kitakarítva…. mégis a nap nagy részét ágyban takaró alatt hol bealudva, hol kómásan….

Netflixet azt hiszem kimaxoltam….egy időre biztosan.

Ma délután a könyvekkel hónom alatt azon gondolkoztam, azért mennyire jó lenne annyira elengedni magam, hogy valakihez hozzábújhassak, így betegen, hogy valaki vigyázzon rám. És azt se tudom milyen ez,….Nem voltam régebben sem beteges, így felidézni sem tudom, milyen lehet, ha valaki gondoskodik rólad….Én tettem mindig mással…

Anyaként talán nem is lehetsz beteg, csak ha nincs itthon a gyerek. Mint gyerekkoromban a szünetekben nyomtam az ágyat…..

Viszont élveztem a semmittevést, a nyugit, a békét, a céltalant….

Mégis ez lett a ying a yang mellett, hogy 1 hét elteltével sütni kellett valamit. Hasznos is legyek…Bár nem tudom ki eszik meg ennyi kaját, vagy majd egész héten ez lesz a mnű, vagy a 10órai...Mindegy...

 



 

Közben a legnagyobb hasznom mégiscsak az volt most, hogy igazán figyeltem magamra, teljesen. 

Bárcsak sokszor megtehetném…..

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...

Álom

    6 éve lesz lassan, hogy megkaptam azt egyik délelőtt: „szerintem váljunk el”, mégis olyan éjszakába ébredtem csatakosan megizzadva, ahol is még mindig főszereplőként jelent meg a volt férj. Maga az álom nem volt sok szerencsére, de ex egy zacskóban elhozta a tőlem kapott dolgokat miszerint az új pár nem szeretné látni azokat a lakásban. Mindezt ízesen, alpári módon megfogalmazva, választékosan kiválasztva a megfelelően szúró szavakat. Egy asztalnál ültünk, és azt figyeltem közben, hogy a szívem sem dobog hevesebben, annyira nem érdekelt. Viszont volt egy másik fontos főszereplő az asztalnál, a közös fiúnk, aki szintén végig hallgatta ezt. És könnyek potyogtak a szeméből és a „beszéd” végén felállt illendően, ahelyett hogy mondott volna valamit, inkább elment. Nem úgy jött ki a mondandó, hogy engem bántson, azt találta el, aki meg sem érdemli. Hagyján az álom tartalma, azon morfondírozom miért még? Miért vannak ezek az álmaim ennyi idő után is? Felbukkanva a semmibő...