Én és a plazmáim…

Kezdeném egy kis ismertetővel:

A vérplazma a vér szalmasárga/halványsárga színű folyadék-összetevője, amely szuszpenzióban tartja a vérben található vérsejteket. A teljes vérmennyiség mintegy 55%-át teszi ki. Fő alkotóeleme a víz (93 térfogatszázalék), emellett oldott állapotú fehérjéket, glükózt, véralvadási faktorokat, ásványi ionokat, hormonokat és szén-dioxidot tartalmaz. A vérplazma emellett a szervezet fehérjetartalékaként is szolgál. Fontos szerepet játszik az érrendszeri ozmózisban, ami egyensúlyban tartja az elektrolitokat; védi a szervezetet a fertőzésektől és más vérrel kapcsolatos betegségektől.

A vérplazma sok létfontosságú gyógyszer alapját képezi, és nem állítható elő szintetikus úton.
Az összegyűjtött vérplazmából olyan gyógyszereket állítanak elő, amelyeket például véralvadási zavarok, a legyengült immunrendszer vagy súlyos sérülések, illetve sokkos állapotok kezelésekor használnak. Tehát súlyos betegségek kezeléséhez van szükség a vérplazmára.

Szóval plazmaadásra járok. És most mesélek erről egy picit….

Rendszeres véradó vagyok, nem tudom miért. Azaz tini koromban a nyári munka során anyukám elcsábított, járt érte egy szabadnap…._Jó buli volt, bár a padon fekve végeztem a katonákkal egyetemben. Akkor megtapasztaltam, hogy mindenki emberből van, bármennyire is kigyúrt/erős/nagydarab, attól még ugyanúgy rosszul lehet ettől, vagyis inkább azt írnám, hogy ugyanúgy megterhelheti a szervezetét a vércsapolás.

Szóval így kezdődött. Aztán jó pár év kihagyással, de újra elkezdtem vért adni. Ennek is vannak szabályai, mint szinte mindennek. Mikor lehet nőként, mennyi időnként, mennyit kell enni, inni és hasonlók.

Sok ideje foglalkoztatott már a plazmaadás, de sokan lebeszéltek róla, vagyis az akkori párom igen, hogy nem egészséges, nem tesz jót a szervezetnek. Inkább ne. Elhittem. Aztán elkezdtek pénzt fizetni érte. És amikor nagyon kellett volna a pénz a megélhetésért a legnagyobb gödrömben, annyira lefogytam, hogy a súlyhatárt éppen elérve, nem volt engedélyezve ez. Most azt gondolom jobb is így. Össze kellett szednem magam, nem csak lelkileg, de testileg is, ehhez az egészhez.

És aztán végre eljött a pillanat, és összeszedtem minden bátorságom és elmentem. És azért emelem ezt ki ennyire, mert kb. minden másodig véradásnál rosszul leszek. Ez annyit jelent, hogy ájulás közeli állapotba kerülök, és csak a nagy rutinomnak köszönhetően, nem végzem a padlón.

És apró kanyar a nagy rutin, ha már írok… Nyolcadikos lehettem kb, amikor ájuldozni kezdtem reggelente a buszon. Akkor azt mondta a doki, semmi vész, kezdjek el kávét inni, és az majd rendben tartja a vérnyomásomat. Így lett. Viszont a sok alkalomnak köszönhetően, rutint szereztem a tünetekből. Zárt téli buszon nyitható ablakhoz állni, évszakváltáskor a metróajtóban, és ha a kis csillagok megjelennek, leülni, lefeküdni. Mindig van nálam szőlőcukor, víz. Aztán agykontroll, félbevágott savanyú citromra gondolni, és így tovább. Rutinosan kezelem, nem pánikolok ha helyzet van, és ha olyanok a körülmények jelzem a legközelebbi embernek, helyet kérek, ha kell, amíg tudok. Víz általában kiver, azaz dolgozik a szervezet, ez jó jel. Aztán pár perc jó esetben és magamnál vagyok megint, és folytatódik a  nap tovább. Nincs mit agyalni ezen. Előfordul.

Szerencsére idővel ritkultak ezek a helyzetek, bár az évszakváltást, téli tömegközlekedést a mai napig megérzem. És hát persze, ha ilyen csapolásoknak teszem ki magam, ne is lepődjek meg ezen, ha előfordul. Viszont lehet a rutin meg az évek, ez pont nem az az ok, amiért azt mondanám, hogy nem csinálom ezeket. Van, amikor semmi nem történik, és van, amikor igen, rosszul leszek. Ez van. Tegnap a dokinő annyit tanácsolt, legközelebb egyből kezdjem fekvő pozícióban…. Ennyi.

De miért is csinálom ezt, és előtte két napig mondhatnám sanyargatom magam. Ami csak kisarkítva van így. Mert, hogy fontos szabályok vannak, mit lehet enni és inni. Pl. csipkebogyó teát nem, mert piros lesz a plazma, de nem szabad sertés húst sem, és még sorolhatnám itt egy darabig, akit ez foglalkoztat, kérem nézzen utána. A lényeg az egészből az, hogy figyelni kell. És aki ismer, az alapból tudja rólam, hogy odafigyelek arra mit eszem, mennyit, mennyire változatosan, azaz mondhatnám tudatosan nyomom. Ez mégis más.

Mennyire fura az emberi agy, ami tiltva van, az baromira kell. És ez nem csak a kajára igaz, ugyebár. Mert hogy egész nap ez van a fejünkbe, hogy koncentráljunk, hogy ezt meg ezt nem lehet, tehát foglalkozunk vele. Közben az lenne a legjobb, ha átkereteznénk ezt – hogy ezzel a mai divatos szóval éljek- és egész nap azon rágnánk magunkat, hogy mennyire jó lesz, ha ezt meg ezt eszem. De hát emberek vagyunk, hol jobb formában, hol kevésbé, és van amikor nehezünkre esnek dolgok, és van amikor ugyanazt az akadályt nekifutás nélkül átugorjuk.

A mostani két napom nehéz volt. Ez a kaja odafigyelés, ez előirányozta a tegnapi akadást, bár az utolsó 3 percben lettem paff, szóval azt gondolom, egy hős vagyok.

De miért is csinálom, erősen elgondolkoztam ezen. Nem a pénzért, nem az alkalmankénti sanyargatásért…

érted ott igen, bárki is olvassa ezt. Érted, akinek szüksége van a plazmára, és talán valahol azért, hogyha úgy adódik, hogy nekem kell majd, akkor lesz mihez nyúlni, mert sok-sok ember jön és ad plazmát, és nem gondolom, hogy mindenkit a pénz hajt.

Értetek csináljuk mindannyian!

… részben a karmáért…jót tenni önzetlenül. 

 

Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.