Ugrás a fő tartalomra

Vevey és Montreux

Vevey: Genfi tó egyik vége. Ami igazából számomra inkább egy üdülőtelep, bár túl nagy részén nem voltunk. Éppen ismét be volt borulva az idő, vagyis délutánra meg már kezdett kisütni a nap, és pont útban volt az esőkabát, és alkalmanként még a pulcsi is zavart.

Amiért ide eljöttünk az nem más, minta  tóban egy villa.

És ha azt hinnéd, hogy félreolvasol, akkor igazán tévedsz.

Mint kiderült az élelmiszermúzeum 10. évfordulójára készült, egy 8 méter magas fém villa, és a múzeummal szemben egyszerűen beleállították a vízbe. Ez egy komoly látványosság, pedig Chaplin is a parton áll, aki azt hittem, egy sokkal alacsonyabb ember volt mint Én, de tévedtem.

 

Délután pedig Montreux-ban töltöttük a napot, ahol viszont tényleg legfőképp egy szobor volt a cél, méghozzá Freddie Mercury.  

 


És így kell egyébként szobrot nézni, hogy éppen elkezdődik a Queen fesztivál a szobornál, így még a hangulat is megvolt. De volt lehetőségem elkészíteni a tiktokra a videót is, hogy egyébként mennyire Pazar és fancy hely volt ez anno régen is a kikapcsolódni vágyóknak.


 

Mind a két hely, most már Svájc területéhez tartozik. És ez pont annyira fura mint minden ilyen hely, hogy francia hangokat hallasz, de frankkal fizetsz, és pont annyira csilliárdokért, mint minden svájci területen. Megnéztük négyszeres mindennek az ára, minta  fél órára lévő Franciaországban, és Genf után itt volt az a hely, ahol eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó 4, jó esetben 3,50 frankot fizetni egy eszpresszóért, ami beszínezi barnára a poharat. Mert átszámítva ez 1400-1600 forint között mozgott.

És az utazó listámra így fel is került a matcha tea, és a termosz pohár, vagy pont ma jöttem rá a kis nagyon Pazar 24bottle fém kulacsom, hogy kiküszöböljem az ilyen helyzeteket.

Videók a tiktok-on!

 

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk