Hazaút

Sajnálom minden velük repülő embert. Komolyan.

Hogy mi nem tudunk úgy repülni, hogy ne legyen késés. És mindegy, hogy oda vagy vissza.

Idén nagyon örültem, mert tiszta volt az idő.

Múlt évben ugye, késés volt az eső miatt, aztán persze majdnem le is késtük erről itt van infó. (klikk)

Így most nagy lelki nyugalommal elvoltam Voltaire-ben, hogy de jó 1000-el süt a nap. De úgy látszik ez sem elég a pontos elinduláshoz. Éppen a Voltaire MC-ben üldögéltünk, amikor az app jelzett, sajnálja, de később szállunk fel.

Egyébként mindenkinek ajánlom a repülőtársaságok appjait, mert azonnal szól mindenért.

A késés ellenére mi úgy döntöttünk időben kimegyünk a reptérre, azaz ahogy terveztük 2 órával korábban. Hiszen be vagyunk chekkolva már, bőrönd sincs, mi lehet a különösebb gond.

Hamar átjutottunk az első ponton, majd következett a nagyobb tömeg, ahol átmész a biztonsági ellenőrzésen. Ott a tömeg miatt pici bizonytalanság jött rám, hogy biztos jó helyen vagyunk-e.

Ilyenkor már mondjuk elég feszültek voltunk, mert nem tudtunk a reptér ingyen wifi-re rácsatlakozni, és ez egy online jegy esetében eléggé hátráltató tényező.

Azt sem értem miért kell egy ingyen wifi-hez sms-el belépni, de lehet csak Én nem látom át a rendszert eléggé.

Aztán ahogy annak lennie kell. A feszkó miatt az agy elkezdett dolgozni a probléma megoldásán, és nagyfiúnak eszébe jutott, mivel nem EU-n belül vagyunk, nem vagyunk rácsatlakozva egyik telefonos hálózatra sem, és ezért nem jön meg az SMS. Így aztán valami hálózatra fel, kód megjött ingyen wifi lett neki, nekem semmi.

Majd a kapun simán átsétáltan napszemüveggel a fejem tetején, és két jó nagy karika fülbevalóval. Naná, hogy becsipogok, minden le, kapu újra, minden ok, de a táskám viszont az elkülönített szalagra ment. De pontosabb táskakép után át lettem engedve. HIHI

Nagyfiú kivételesen nem akadt fel sehol.

Majd nagy kijelző, addigra az én wifi-m is helyreállt, de az infó a nagy táblán annyi, hogy nincs infó. Így információ, ahol közlik, nincs infó. 10 percenként frissül minden, nézzük a táblát.

Na ekkor volt az a pillanat, hogy megkérdeztem, de viccet félretéve a nagyfiamat: Mit gondolsz, ma hazajutunk?

Kétséges volt. Jöttek a 10 perces séták a boltokban, így telt el szépen 1 óra.

Jelzem 17:55-kor indultunk volna, és az összes repülőre 17:35-től ugyanez vonatkozott.

Akadtak aztán szerencsésebb repülők, akik megtudták, hogy mikor indulnak. A mi jelzésünk fogalmam sincs mikor érkezett, de akkor az volt, hogy 19:06. És a reptér egy teljesen más végéből, így oda elsétáltunk, és el gyalogjárdáztunk.

És ott jött a nagy várakozás, mert még volt több mint 1 óra.

Én jelezem, mint nem betöltött lehetőség, minden kaja, és ital automatának, hogy vannak üres placcok ahova lehetne tenni még. Mert ez a rész is a fél literes piákon kívül semmi mást nem tartogatott az éhes embereknek. Nekünk volt még összenyomott kaja a táskánkban, jól jött.

Az ilyen helyzetekben nagyon szeretem nézni az embereket.

Már a reptér másik végére való odajutás is izgalmas volt, mert voltak emberek, akik rohantak. Akkor azt gondoltam más repülőhöz, szegény, aztán kiderült, 2 sorral odébb ül mögöttem a várakozó részen. Minek kellett rohanni akkor? Ja tudom, hogy le tudjon ülni.

Igen, nagy reptéri hátrány, hogy nincsen elég szék, amit nem is értek, hiszen pontosan lehet tudni, hogy 1 repülőben átlagosan mennyi ülőhely van.

A másik izgi a várakozás. Ki hogyan. Valaki fejhallgatóban, másik fülhallgatóval, telefont nyomkodva, valaki könyvet olvasva, vagy e-bookot, sokan esznek, valaki mindig wc-re megy. Mennek a beszélgetések, hol fennhangon, hogy tuti megtud mi milyen volt, és mi mindenre fog emlékezni, valakik valaki harmadik embert beszélték ki.

Majd elérkezett a 19:00 ez is volt kiírva beszállásra. Bár nem tudom, hogy volt elképzelve, hogy 6 perc alatt mindenki beszáll, leül és becsatolja magát.

Elmondta a srác legyen 2 sor, egy vip, egy sima.

Én sem iparkodtam a székről felállni, csak azért, hogy aztán egy sorban álljak még 15 percet.

És ahogy ott várakozunk, bemondják több alkalommal készítsd elő a jegyed, útleveled, vagy szig. És akkor volt megint egy bevillanásom, hogy a francba. EU-n kívül vagyunk, lehet útlevél kellett volna? Basszus, most fogunk fennakadni, és nem tudunk hazamenni….

Egyeztettem közben nálam okosabbakkal, de nem kellett szerencsére, de azért nem tettem volna rá 10 forintot sem. Mindenki csipogott, tovább-tovább, majd mi is csipogtunk, de a szig azért kellett nekünk.

És milyen jó is ez, mert átjutottál a textil szalagon túl az ülőhelyedről egy tömeges állóhelyre. Mert hiába volt lépcső ki a placcra, addig nem nyitották ki az ajtót, amíg mindenki be nem csipogja magát.

És aztán végre eljött a pillanat, és kitódultunk onnan, hogy ész nélkül a repülő két végéből felszálljunk, természetesen, pont a másik végébe kellett volna kb mindenkinek menni. Mi szerencsések kb középen ültünk.

Az is érdekes, hogy nem szoktam külön fizetni a helyért. Egy két óra úton, meg aztán tök feleslegesnek tartom, hogy +16 ezerért megmondhassam, hol szeretnék ülni. Így ez mindig random. De nagyfiú, így is mindig az ablaknál foglal helyet.

Végül hatalmas gyorsasággal csukódtak a táskatartó ajtók, és már el is indult a gép, és egy nagyon rövidke merre menekülj, mi van a maszkkal bemutató volt közben. Felszállópályára rákanyarodtunk, és megállás nélkül lendülettel, már indult is a felszállás. És a másfél órából kb, fél órát emelkedtünk, és 20 percet süllyedtünk.

Az út egyébként nyugis volt, hamar besötétedett, látnivaló így nem volt. Légkondi a szemem mindig bezsibbasztja, és a monoton zúgás meg elandalít, így félkómában szoktam ott ücsörögni.

Egyszerű landolás után kivágtuk magunkat a reptérről, hiszen bőrönd nem volt. És Nővérem volt olyan rendes, hogy elvitt kökiig, meg hozott kaját. Aztán vonatra fel és nyugati irány haza. De a villamos csak a jászaiig ment, ezen jót nevetgéltem, kell ez még a napnak tényleg. Fél 11-kor már otthon is voltunk.

A hűtőben találtam egy pohár bort. Kellett. És ezentúl, nem csak utazós, indulós csomagom lesz, hanem érkezős bekészítve is.

Mert az a néhány korty behűtött vörös, na az kellett.