Micsoda reggel volt ez, IMÁDTAM. Belebújtam végre a nyári kötött pulcsimba újra. És mennyire szerettem, picit elbújni a világ elől benne. És nagyon-nagyon szeretem a szelet, sok emberrel ellentétben. Beletartani az arcomat, lemosva rólam a nehézségeket, gondokat. Hatalmasat lélegezni az úgy érzem tiszta levegőből. Feltöltődni vele, megújulni. Így aztán fülhallgató a fülembe és hajrá spotify ( ez itt a reklám helye, csak nem jelentenek fel….), kedvelt dalok play. Szeretem nézni ilyenkor az embereket, amikor nem olvasok, na jó, egyébként is. És mennyire fura, attól függően hogyan vagy felöltözve, más-más emberek szimpátiáját váltod ki. Mások néznek rád, és máshogy. Ma nem tipegőbe jöttem, régi családi orvos szerint váltogatni kell magasat-laposat a gerinc és a sarok miatt. Így aztán más emberek tekintete futott össze az enyémmel. Ez jó, ezt is szeretem, nyitott vagyok alapvetően az emberekre. A maszklevételt leginkább a mosolygás miatt várom már, most csak az utcán lehet. ...
Az életem, érzéseim, és néha könnyes szemekkel leírt igaz gondolatok....