Ugrás a fő tartalomra

Reggel....

 


Micsoda reggel volt ez, IMÁDTAM.

Belebújtam végre a nyári kötött pulcsimba újra. És mennyire szerettem, picit elbújni a világ elől benne. És nagyon-nagyon szeretem a szelet, sok emberrel ellentétben. Beletartani az arcomat, lemosva rólam a nehézségeket, gondokat. Hatalmasat lélegezni az úgy érzem tiszta levegőből. Feltöltődni vele, megújulni.

Így aztán fülhallgató a fülembe és hajrá spotify ( ez itt a reklám helye, csak nem jelentenek fel….), kedvelt dalok play.

Szeretem nézni ilyenkor az embereket, amikor nem olvasok, na jó, egyébként is.

És mennyire fura, attól függően hogyan vagy felöltözve, más-más emberek szimpátiáját váltod ki. Mások néznek rád, és máshogy. Ma nem tipegőbe jöttem, régi családi orvos szerint váltogatni kell magasat-laposat a gerinc és a sarok miatt. Így aztán más emberek tekintete futott össze az enyémmel. Ez jó, ezt is szeretem, nyitott vagyok alapvetően az emberekre. A maszklevételt leginkább a mosolygás miatt várom már, most csak az utcán lehet.

És az emberek, péntekre jó fáradtak már, tényleg hosszú az 5 napos munkahét. Volt, aki nem adta meg magát, és nem hitte, hogy hideg van, nyári cuccban szétfagyva, másik véglet dzsekiben, sapkában….

Sokan szemüket lehunyva, pihenve még néhány metró megállóra. Mások szintén zenét hallgatva, és sokan telefonjukba merülve. Ezen mindig picit elszomorodom, kimaradnak a világ forgásából….

És vitt a szél, átölelt, foglalkozott Velem. Jó volt nagyon….

 

És a kötelezők:

A másik blogra való feliratkozás ezen a címen: kalandduo@gmail.com, és hogy kedvet csináljak hozzá, nem csak Én írok majd, hanem a 14 éves nagyfiú is.

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

 

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egészségügyi köröm

avagy miért jó ha nem kell orvoshoz járkálnod. Remélem többen emlékeznek arra, hogy nem vagyok egy orvoshoz mászkáló, és nem azért, mert nagy ívben kerülöm őket, hanem mert figyelek a testemre és igyekszem megelőzni a gondokat. Ha kisebb bajom van, akkor pedig öngyógyító módba kapcsolok. Most viszont egyik szombat reggel arra ébredtem, hogy az egész állkapcsom fáj. El se tudtam képzelni, hogy mi lehet a gond, és sajnos fogorvos sem vagyok. Amit tudtam, azt viszont bevetettem most is. Íny kenőcs, diófalevél tea öblögetés. El is mentem az nap dolgozni, volt egy takarításom egy 3 órás. viszont nem sokat változott a fájdalom, picit enyhült csak. Majd elérkezett a vasárnap amikor is ez a fájdalom rákoncentrálódott a jobb felső fogaim részére, és hideg-meleg folyadékra olyan bepisilsz mindjárt fájdalmak következtek. Azt gondoltam ez gyökér lesz. olvastam már erről, tehát orvos kell. Mivel elég sokat költöttem már magán orvosokra azt gondoltam eljött a pillanat, hogy a befizetett TB jár...
Megjegyzés küldése
További információk

Nagy hír

  Péntek óta hivatalosan is van egy papírom arról, hogy okleveles pozitív pszichológia coach lettem. Elvégeztem egy tanfolyamot online, angolul, saját magam osztottam be az időmet, aminek nagyon örültem. Viszont így már papírom is van arról, hogy oszthatom az észt, hogyan legyél pozitív.   Ez foglalta le minden időmet amúgy, az utóbbi hetekben, és az hogy vége lett az idei tanévnek is a gyerkőc szempontjából, hogy idén 18 éves lett és jogosítványt kért, és ezek intézése, hogy lejárt a szig-je, és felveheti az életkezdési támogatását, ami 130 ezer forint. Ebből mondjuk egy életet nem lehet elkezdeni, cserében több mint a nulla. A tanfolyam igazán érdekes volt, mert ezek egy részét valóban tudtam már, és persze alkalmazom is, ahányszor ki kellett húznom magam a gödörből. Így alapvetően egész könnyen ment a tanfolyam, jó kis eszközök vannak benne, és arra is megtanított a beszélgetések hogyan történjenek. Egy komplex átfogó tananyag. Ha érdekel elindítottam a @nekedtudom ...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk