Reggel....

 

Micsoda reggel volt ez, IMÁDTAM.

Belebújtam végre a nyári kötött pulcsimba újra. És mennyire szerettem, picit elbújni a világ elől benne. És nagyon-nagyon szeretem a szelet, sok emberrel ellentétben. Beletartani az arcomat, lemosva rólam a nehézségeket, gondokat. Hatalmasat lélegezni az úgy érzem tiszta levegőből. Feltöltődni vele, megújulni.

Így aztán fülhallgató a fülembe és hajrá spotify ( ez itt a reklám helye, csak nem jelentenek fel….), kedvelt dalok play.

Szeretem nézni ilyenkor az embereket, amikor nem olvasok, na jó, egyébként is.

És mennyire fura, attól függően hogyan vagy felöltözve, más-más emberek szimpátiáját váltod ki. Mások néznek rád, és máshogy. Ma nem tipegőbe jöttem, régi családi orvos szerint váltogatni kell magasat-laposat a gerinc és a sarok miatt. Így aztán más emberek tekintete futott össze az enyémmel. Ez jó, ezt is szeretem, nyitott vagyok alapvetően az emberekre. A maszklevételt leginkább a mosolygás miatt várom már, most csak az utcán lehet.

És az emberek, péntekre jó fáradtak már, tényleg hosszú az 5 napos munkahét. Volt, aki nem adta meg magát, és nem hitte, hogy hideg van, nyári cuccban szétfagyva, másik véglet dzsekiben, sapkában….

Sokan szemüket lehunyva, pihenve még néhány metró megállóra. Mások szintén zenét hallgatva, és sokan telefonjukba merülve. Ezen mindig picit elszomorodom, kimaradnak a világ forgásából….

És vitt a szél, átölelt, foglalkozott Velem. Jó volt nagyon….

 

És a kötelezők:

A másik blogra való feliratkozás ezen a címen: kalandduo@gmail.com, és hogy kedvet csináljak hozzá, nem csak Én írok majd, hanem a 14 éves nagyfiú is.

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.