Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Még nem is tudom azt mondani „Ó év” mert még van néhány óra, amíg benne vagyok….  De milyen is volt ez az év? Leginkább mozgalmas, testileg, azaz fizikailag, és érzelmileg azaz lelkileg úgyszintén.   Voltak nehéz napok, és voltak nagyon könnyűek is. Volt, amikor nevetni is tudtam, úgy őszintén, és bizony volt sok olyan nap is, amikor csak sírni igazán. Voltak nagyon jó reggelek, és sok olyan is, ami nem úgy jött össze. Volt sok cipősaroktörés, aztán új cipővel a lábamon a régit a bolt melletti kukába kidobtam. Volt jó sok finom főzés, és félresikerült kaják is. Volt mozizás, és otthoni égett popcorn. Volt gyereknevelés, és volt sok békeölelkezés is. Volt jó sok játék, de ebből soha nem elég. Volt sok szabad levegőn kint levés, és voltak depis bezárt napok. Voltak nagy beszélgetések, és csendben hallgatások. Volt francia levegő az orromban, utca zaja a fülemben. Volt költözés ebben az évben is, és dobozolás megint. Voltak meleg kávék, kihűlt levese...

Rég voltam már buszos kiránduláson . Mély nyomokat hagyott bennem a több mint egy napos buszút egy tengerpartra, akkor megfogadtam, hogy nem, még egyszer ezt nem csinálom. És tartottam is magam ehhez. Most viszont úgy alakult, hogy ismét buszba ültem, lássuk meg mi lesz, rövid út, csaknem lesz gond ezzel. Így apróbb aggályokkal, felkészülve a lehetetlen helyzetekre, nekiveselkedtem. Hajnali 5:15-ös indulás. Bár nekem nem annyira hajlani, a 4:18-as kelésemmel. Most ez 3:50 volt, mert reggel a kikészített ruhákba beugrás, de hajvasalás, alapsmink, mert nem indulsz el úgy, hogy nem vagy kész. Egy reggeli összekeverés, mert hiába buszút, azért az egészséges reggelinek bele kell férnie. (Jaj kell is vennem, egy új utazós joghurtos poharat, csak olyan válogatós vagyok ebben is.) Kis pakolászás még, aztán 10 perc várakozás a villamosmegállóban, fagyó hidegben. Majd délipu, buszra beszállás. Ez egy annyira rendezett buszos utazás, hogy megmondják hova kell ülnöd, nem stip-stop van....

  Volt, félig még van nekem ez a szuper fogkefém , amiről már meséltem: itt. (klikk) Balga voltam és nem bontottam ki Párizsban, mondván: hiszen ez csak egy fogkefe. Azóta bánom, mert ha akkor kipróbálom, veszek még az tuti. Így aztán balgaságomat helyrehozandó utána néztem hol is tudnék venni ilyet. És vannak még csodák, a Notino-n lehet kapni. Nem túl olcsó, bár jelzem, fogalmam sincs mennyi egy fogkefe, mert szimpla/normál/általános fogkefét nagyon régen vettem. Viszont tudtam azt, hogy ez a márka nagyon bevált, és nem egy signal. Bocsi, ha valaki arra a márkára esküdik, nekem valahogy mindig más kell, és ez úgy néz ki, most már a fogkefével sincsen máshogy… Biztos van ennek a betegségnek is egy neve, de annyira nincs időm megkeresni mi a neve, pont az ilyen fogkefe vadászataim miatt, így nem tudom, mikor derül majd ki, hogy mi is a bajom. Viccet félretéve, és valahogy a lényeg felé kanyarodva. Eljárt az idő a fogkefe felett, és természetesen francia színekben esélyem sem...

  Aki olvas engem, tudja, hogy az alapgondolatot ismétlem. De nem tudom elégszer elmondani ennek a fontosságát. Dec 5 van, túl vagyunk a második adventi vasárnapon. A keresztény vallás szerint. Nem tudom, nem ideírni. Mert valahogy elfelejtjük sokan, hogy ez egy valláshoz köthető ünnep, és az emberek többsége nem mondhatja magát vallásosnak. És ezzel senkit nincs szándékomban megbántani, mert mindig is tiszteltem azt, aki tud a vallás misztériumába kapaszkodni. Én az Univerzumba kapaszkodom, meg a csillagokba, de nekem reálisabb a megközelítésem a világhoz, és szeretem, ha alá vannak támasztva dolgok. Viszont ha nem vallásosan élünk, akkor mégis miért kapaszkodunk ennyire ehhez az egész advent és karácsony misztikumhoz? Minden olvasómat kérem, egy picit most helyezze távolabb magát a „saját” ( az idézőjel direkt van, erre külön visszatérek) karácsonyi mindennapjaitól. Ha azt az asszociációs játékot játsszuk, hogy mondok egy szót, ez esetben: KARÁCSONY és mond az első s...

  Szüleim a Baby boom korszak gyermekei, Én az X generáció, a gyerek viszont a Z generáció már. Ma lassan fél 10, 9-kor még sütőt takarítottam, ami 1 órát ázott a zsíroldóban, mert egy egész izgalmas beszélgetésem volt a gyerkőccel. Ez a bejegyzés ebből született most. Bár lehet tik-tok video kellett volna, de azt gondolom, a 10 percbe nem férnék bele. Viszont végkövetkeztetésként arra jutottam, hogy 2 generáció különbség van köztünk, és ez hatalmas szakadék, de rettentően sokmindent megmagyaráz. Míg a Baby boom-osoknak X generációs gyermekei születtek, addig az X-eseknem nem Y, hanem a kitolódás miatt már Z, két egész generáció különbség. Sok dologra rájöttem ezzel kapcsolatban. És most nagy divat, de egyébként is híve vagyok a múltra való visszakacsingatásnak, kezdeném magammal. Emlékeimben valahogy úgy van, hogy igenis hittünk a szüleink szavának, még akkor is, ha nem minden helyzetben követtük az elképzelésüket. Mélyen belül vissza-visszacsengenek a szavaik, tanításai...

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy kis munka fejében kaptam édesapámmal egy vouchert hévízre +1 fő kíséretében. Így még nyáron jó messze innen, kitaláltunk, hogy most elmegyünk. Szinte el-el felejtettem már, de eljött a pillanat, így a pénteki napot félbeszakítva elindultunk utunkra, nagy érdeklődéssel. Ez lett volna az utolsó hely egyike, ahova magam vásárolok szálláshelyet, így tökéletes volt ez az univerzumtól. Rettentő szerencsésnek érzem magam, hogy a szüleimmel és a nagyfiammal tölthettem el három napot. És az a helyzet ebből kiindulva mindegy is, hogy hol lett volna. De mesélek picit magáról a helyről. Egy 4 csillagos szálloda várt ránk . És most nem tudom pontosan, mit is jelölnek a csillagok, de nekem mondjuk nem azt, hogy a zuhanyfej tartót, nem lehet fentebb állítani. Vagy az ajtónyitó kártyát kb, 6x kell ki-be húzogatni. De nem szapulni szeretném a helyet, inkább az élményeket elmesélni. Csütörtök reggel ülünk a metro aluljáróban, mikor is nagyfiú megkér...