Ugrás a fő tartalomra

Hogyan....

Az amúgy is vacak hetem megkoronázása a mai nap. Hétfőn legszívesebben meghaltam volna, annyira nem voltam jól, kedden már csak örültem, hogy élek, a szerdám elég vacakra sikerült, jött a csütörtök a kártyaletiltás (klikk), pénteken a válási papír (klikk), és mára jutott a „hogyan spóroljunk még többet „ nap.

Csütörtökön még nem tudtam a hitelkártyámat használni a főkártya helyett, mert fordulónap volt. Gondoltam semmi baj, majd pénteken. Akkor pedig nem is kellett. Gondoltam Én na majd ma. És láss csodát sikerült háromszor mindenféle verzióban beütnöm a főkártyám pinkódját, ami úgy nem volt jó a hitelkártyához, így aztán éjfélig nem tudom használni ezt sem. 

 

Erős jelnek vettem ezt az univerzumtól, és erstével történt telefonos beszélgetésem során jól kiakadni, hogy ezt nem tudom helyrehozni. Hiába a több lépcsős beazonosítás, és hogy igen Én voltam a béna, semmilyen módon nem tudom ezt feloldani. Biztonsági intézkedés ez a banktól, ha ellopnák a kártyámat.

Mondtam a mukinak, értek mindent, de ha beazonosít, és még 63 + kérdést is feltesz, és tényleg kiderül, hogy Én vagyok, akkor miért is nem lehet, hogy ezt helyrehozzuk. Mert ez az előírás. Mondtam ez a nagyon szuper eljárás. Két napja nagyon örültem az erste banknak, és most azt gondolom, be kell mennem panaszt tenni.

Így aztán elmaradt a kajavásárlás, a nyelvkönyvem megvétele, és a január elsejei tik-tok videómban említettek szerint, a mélyhűtőből ebédeltem. Bekevertem a kenyeret, mert semmi ilyesmi nincs itthon, hogy majd vacsorázni is tudjak. És végre Alfréd (elektromos porszívó) is munkába indult, míg a takarítás más feladatit végeztem el. A halogatott kamra rendrakás is megvolt, és lehet a holnapra tervezett hajfestés is ma lesz, és most azt remélem, ki fogom olvasni az egyik könyvet, amiből már nincsen sok hátra. Kacérkodom a gondolattal, hogy bringára üljek, kis agykiszellőztetés, de lehet ebből most „biztonsági okokból” inkább séta lesz, meg hogy a menetszél ne fagyasszon meg. Még a megfázás az nagyon hiányozna….

Tervek így átalakítva, esti program lemondva, nem sok kedvem van semmihez. És várom, hogy vége legyen a napnak, bármi más rossz ügy nélkül. És elkezdődjön a holnap. Mert rájöttem, hogy az egész hétre rákentem ezt „szar hetem van” jelszót, közben igazából, holnaptól is lehetne, hogy minden jobb lesz. Hiszen semmitől sem kisebb az esélye hogy vége van a rossz napoknak, nem kell ehhez egy hétfő, pont elég ehhez egy vasárnap  is…..

Meglátjuk…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.