Komfortzóna

A tegnap estém azzal zárult, hogy le kellett tiltani a bankkártyámat, és csere lesz.

Nemrég lett új kártyám, így azokban az app-okban ahol ezzel fizetek, be is kellett az új kártyát regisztrálni, de valahogy mégsem ment ez annyira zökkenőmentesen minden appnál, és volt ahol a következő hónapban is ismételnem kellett.

Tegnap a Netflix-nél volt akadás. Így aztán fel sem tűnt az egész, nap közben meg is tettem, amit kellett. Este viszont jelezte a netflix app, hogy valami nem sikerült, és újra regisztráljam a kártyámat, és bár megnéztem az erste zárolásokat ott volt az összeg, de újra megtettem mégis. Most nem nagyon tudom megindokolni miért, de ha nagyon muszáj lenne, biztos vagy tíz indokot fel tudnék sorolni.

Mindegy is. Várjam meg a 4 jegyű kódot sms-ben, és majd írjam be. Meg is érkezett, de azonnal elgondolkodtam, mert a szöveg végén az volt, Apple pay. És míg az futott végig az agyamon mi köze a netflixnek az Apple-höz, már jött is az újabb sms, de ezúttal az erste bank, hogy a kártyámat zárolták, és hívjam a következő telefonszámot. Így habozás nélkül megtettem, mire az egyeztetések után közölték, hogy a kártya adataimat egy apple telefon használja, az van nekem? Hát nem, (és soha nem is lesz,) így közölték, hogy okés, akkor le kell tiltani a kártyát, és kell egy új. Ezért ez meg is tettük, számlámról semmit nem sikerült leszedni, szerencsére időben reagáltam.

Bankomnak nagy elismerés, még jó hogy itt bankolok, mindenkinek ajánlom teljes szívből. Gyorsan reagáltak, perfect volt. Viszont most 7-10 napig nincs kártyám.

Aztán este fürdés közben felmerült bennem, hogy te jó ég, miből gondoltam Én, hogy az erste bankkal beszéltem, ahol az azonosítás miatt jóformán a bugyi méretemet is megadtam. És ha az is az átverés része volt? Így aztán majdnem szappanosan, ki a kádból, hogy ellenőrizzem a számláimat, és a telefonszámot. Végül valóban a z erste kártyaletiltós telefonszámmal beszéltem. Nyugodtabban feküdtem le...

És akkor végül is oda is értem, amit írni akartam erről az egészről. Hogy még jó, hogy kifizettem a számlákat, amit már ki kellett, mire a többit kell, már lesz másik kártyám.

De hogy mennyire belekomfortozunk az életbe az elképesztő. Egyrészt mennyire kiszolgáltatottak vagyunk az egyébként jól és flottul működő rendszerbe. Klikk-klikk és ujjlenyomat, ki van fizetve.

És most, hogy nincs kártyám ez nem megy annyira egyszerűen, mert variálnom kell. Készpénzhez kell jutnom, még variálok, és még bérleteket kell vennem, variálok. Mindent megoldok ez nem kétség, de csak variálással tudom...

Csak elgondolkodtatott, hogy milyen érzés tör ránk, amikor egy ilyen helyzet kialakul. Pánik, félelem, aggodalom, kétségbeesés, ezek egyvelege, és miért? Azonnal ki kell mozdulnunk a komfortzónából, és felmerül bennünk a „most mi lesz?” . Jelzem semmi. Mindent meg lehet oldani, csak kacifántosabban. Gondolkodni kell, és nem rutinból csinálni dolgokat.

Aki szülő annak ez valamennyire megy, főleg ha „anya”. Mert soha nem tudhatod, miért csörög a telefon, mire érsz haza, milyen feladatok várnak még rád az este folyamán. Azaz hiába terveztél el, bármit is, hiába vágysz egy nyugodt estére, vagy kimozdulásra, ez csak akkor valósul meg, ha éppen már csinálod.

Viszont, amikor egy rendszer tesz be, mondhatni olyan külső tényezők, amire nem számítasz, akkor bizony valami érzés mégiscsak megmozdul bennünk. Mert akkor bizony, máshogy kell csinálni dolgokat, és ettől valamiért nem érezzük jól magunkat.

De belegondoltunk már ebbe, hogy miért van így?

Azt gondolom, magunknak csináljuk itt is a bajt. Miért a rossz részét látjuk ebben az egészben, meg persze mindenben így szokott ez lenni. Belegondoltunk már a jó dolgokba ilyenkor? Hogy végre megmozdulnak az agytekervények, beindul a problémamegoldó funkció. Aztán lehet, olyan új lehetőségeket fedezünk fel menet közben, amiket majd hasznosítunk. És egyáltalán nem elhanyagolható esemény a sikerélmény érzése a megoldás következtében. És a folyamat legvégén az ezt is túléltük, megcsináltuk!

Fontos, hogy néha le kell térni, a megszokott útról, mert jó is kisülhet az egészből. Én számtalanszor gyalog megyek haza, korábban leszállok villamosról, metróról és másik utcában sétálok végig, mint ahogy szoktam, amikor egyébként az a cél, hogy hamar hazaérjek. Új környezet vár rád, új arcok, új boltok, épületek. Ha futni jársz is megteheted, hogy más merre mész. De van, hogy jobbkezes létemre, bal kézzel mosok fogat. Nagyon vicces, próbáljátok ki. Mennyire béna vagyok bal kézzel….

 

A lényeg az agyi funkciók működésre bírásában az az, hogy alkalmanként komfortzónán kívül legyetek. Lépjetek egyet balra, jobb helyett. Csináljatok olyan dolgokat, amiket nem szoktatok. Kóstoljatok meg új ételeket, ízeket. Ha eddig az újságolvasást hátulról kezdted, most kezd elölről. Ha a kávét eddig tejjel ittad, kóstold meg tejszínnel. Ha mindig epres Mc fagyit veszel, egyszer vegyél csokisat is. Ha zsemlét szoktál venni, vegyél kiflit.

Könnyebb és egyszerűbb a megszokott dolgokat csinálni a hétköznapokban, viszont lehangolóbb, és agysorvasztóbb is. Az agyunk egy hatalmas szerkezet, aminek csak csekély lehetőségeit használjuk ki.

Ne megszokásból éljetek.

Hanem ÉLJETEK!