Ugrás a fő tartalomra

Komfortzóna

A tegnap estém azzal zárult, hogy le kellett tiltani a bankkártyámat, és csere lesz.

Nemrég lett új kártyám, így azokban az app-okban ahol ezzel fizetek, be is kellett az új kártyát regisztrálni, de valahogy mégsem ment ez annyira zökkenőmentesen minden appnál, és volt ahol a következő hónapban is ismételnem kellett.

Tegnap a Netflix-nél volt akadás. Így aztán fel sem tűnt az egész, nap közben meg is tettem, amit kellett. Este viszont jelezte a netflix app, hogy valami nem sikerült, és újra regisztráljam a kártyámat, és bár megnéztem az erste zárolásokat ott volt az összeg, de újra megtettem mégis. Most nem nagyon tudom megindokolni miért, de ha nagyon muszáj lenne, biztos vagy tíz indokot fel tudnék sorolni.

Mindegy is. Várjam meg a 4 jegyű kódot sms-ben, és majd írjam be. Meg is érkezett, de azonnal elgondolkodtam, mert a szöveg végén az volt, Apple pay. És míg az futott végig az agyamon mi köze a netflixnek az Apple-höz, már jött is az újabb sms, de ezúttal az erste bank, hogy a kártyámat zárolták, és hívjam a következő telefonszámot. Így habozás nélkül megtettem, mire az egyeztetések után közölték, hogy a kártya adataimat egy apple telefon használja, az van nekem? Hát nem, (és soha nem is lesz,) így közölték, hogy okés, akkor le kell tiltani a kártyát, és kell egy új. Ezért ez meg is tettük, számlámról semmit nem sikerült leszedni, szerencsére időben reagáltam.

Bankomnak nagy elismerés, még jó hogy itt bankolok, mindenkinek ajánlom teljes szívből. Gyorsan reagáltak, perfect volt. Viszont most 7-10 napig nincs kártyám.

Aztán este fürdés közben felmerült bennem, hogy te jó ég, miből gondoltam Én, hogy az erste bankkal beszéltem, ahol az azonosítás miatt jóformán a bugyi méretemet is megadtam. És ha az is az átverés része volt? Így aztán majdnem szappanosan, ki a kádból, hogy ellenőrizzem a számláimat, és a telefonszámot. Végül valóban a z erste kártyaletiltós telefonszámmal beszéltem. Nyugodtabban feküdtem le...

És akkor végül is oda is értem, amit írni akartam erről az egészről. Hogy még jó, hogy kifizettem a számlákat, amit már ki kellett, mire a többit kell, már lesz másik kártyám.

De hogy mennyire belekomfortozunk az életbe az elképesztő. Egyrészt mennyire kiszolgáltatottak vagyunk az egyébként jól és flottul működő rendszerbe. Klikk-klikk és ujjlenyomat, ki van fizetve.

És most, hogy nincs kártyám ez nem megy annyira egyszerűen, mert variálnom kell. Készpénzhez kell jutnom, még variálok, és még bérleteket kell vennem, variálok. Mindent megoldok ez nem kétség, de csak variálással tudom...

Csak elgondolkodtatott, hogy milyen érzés tör ránk, amikor egy ilyen helyzet kialakul. Pánik, félelem, aggodalom, kétségbeesés, ezek egyvelege, és miért? Azonnal ki kell mozdulnunk a komfortzónából, és felmerül bennünk a „most mi lesz?” . Jelzem semmi. Mindent meg lehet oldani, csak kacifántosabban. Gondolkodni kell, és nem rutinból csinálni dolgokat.

Aki szülő annak ez valamennyire megy, főleg ha „anya”. Mert soha nem tudhatod, miért csörög a telefon, mire érsz haza, milyen feladatok várnak még rád az este folyamán. Azaz hiába terveztél el, bármit is, hiába vágysz egy nyugodt estére, vagy kimozdulásra, ez csak akkor valósul meg, ha éppen már csinálod.

Viszont, amikor egy rendszer tesz be, mondhatni olyan külső tényezők, amire nem számítasz, akkor bizony valami érzés mégiscsak megmozdul bennünk. Mert akkor bizony, máshogy kell csinálni dolgokat, és ettől valamiért nem érezzük jól magunkat.

De belegondoltunk már ebbe, hogy miért van így?

Azt gondolom, magunknak csináljuk itt is a bajt. Miért a rossz részét látjuk ebben az egészben, meg persze mindenben így szokott ez lenni. Belegondoltunk már a jó dolgokba ilyenkor? Hogy végre megmozdulnak az agytekervények, beindul a problémamegoldó funkció. Aztán lehet, olyan új lehetőségeket fedezünk fel menet közben, amiket majd hasznosítunk. És egyáltalán nem elhanyagolható esemény a sikerélmény érzése a megoldás következtében. És a folyamat legvégén az ezt is túléltük, megcsináltuk!

Fontos, hogy néha le kell térni, a megszokott útról, mert jó is kisülhet az egészből. Én számtalanszor gyalog megyek haza, korábban leszállok villamosról, metróról és másik utcában sétálok végig, mint ahogy szoktam, amikor egyébként az a cél, hogy hamar hazaérjek. Új környezet vár rád, új arcok, új boltok, épületek. Ha futni jársz is megteheted, hogy más merre mész. De van, hogy jobbkezes létemre, bal kézzel mosok fogat. Nagyon vicces, próbáljátok ki. Mennyire béna vagyok bal kézzel….

 

A lényeg az agyi funkciók működésre bírásában az az, hogy alkalmanként komfortzónán kívül legyetek. Lépjetek egyet balra, jobb helyett. Csináljatok olyan dolgokat, amiket nem szoktatok. Kóstoljatok meg új ételeket, ízeket. Ha eddig az újságolvasást hátulról kezdted, most kezd elölről. Ha a kávét eddig tejjel ittad, kóstold meg tejszínnel. Ha mindig epres Mc fagyit veszel, egyszer vegyél csokisat is. Ha zsemlét szoktál venni, vegyél kiflit.

Könnyebb és egyszerűbb a megszokott dolgokat csinálni a hétköznapokban, viszont lehangolóbb, és agysorvasztóbb is. Az agyunk egy hatalmas szerkezet, aminek csak csekély lehetőségeit használjuk ki.

Ne megszokásból éljetek.

Hanem ÉLJETEK!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bumble 1.2

  És akkor jöjjenek az első tapasztalatok a randiappal kapcsolatban: Úgy látom, hogy attól, hogy valaki bejelöl engem, és én is bejelöltem őt, és chat-et indítok, az semmit nem jelent. Ez nekem azért furcsa, mert elvileg ez app azért van, hogy ismerkedj, tehát mondhatni várod mi történik, látod, hogy valaki like-olt, látod, hogy valaki írt, de akkor miért nem veszed ezt figyelembe? Ezt még nem értem. Bár, ma kaptam erre egy rövid választ a threads-en: mellettem beszélget 6 másikkal. És ezzel nekem nincs bajom, mert éppen pont 6 chatben vagyok benne. De Én ha úgy van, mind a 6-al tudok egyszerre csevegni, még az offline életem ellenére is. Multitasking….. Túllépek ezen. De a pasik nem túl aktívak ilyen téren. Mondhatnám, akkor hagyjuk is, végülis ez is egy jel nem? És akkor lássuk a vidámabb felhozatalt. Van bio, amit nem kötelező kitölteni, de vannak, akik igenis élnek ezzel a lehetőséggel:     Alapvetően kolléganőm azt mondta, figyú legalább kreatívak, ami ...

AppRandi 2 és 4

Csendben voltam, mert gondoltam hátha alakul a dolog, de ma lezárásra került, így kiérdemelte itt a pozíciót, hogy írjak róla.  Innen folytatom: És akkor ma este randi 2, két fekete ponttal indulásos lesz, kíváncsi leszek. A két fekete pontot a következőkkel érdemelte ki: 1, az este hetes találkozót áttette fél 10-re.   2, Majd találunk valami nyitva lévő helyet a király utcában, mondta kiérdemelte a másodikat. Így indultam neki, de úgy voltam vele, rajtam ne múljon már ez, tényleg nyitott vagyok kompromisszumra képes. Így aztán fél 10 Liszt Ferenc tér. Legalább időben érkezett már ez is valami. Viszont farmer rövidnaci, mintás póló, sportcipő.  Ez nekem azért furcsa, mert okés, hogy ilyen esetleg a hétköznapokban, és ezzel nincs is bajom, de ez egy első randi, ahol magadból a maxot hozod ki.  Mert ha meg így nézem, ez a max és ennél már csak lentebb van, akkor jaj.   De okés, ne kötözködjek este fél 10-kor. Viszont megjegyzésre került, mennyire csinos...

Énállapot

  Ez a randiapp, és az univerzum küldött podcastjai elmélkedésre késztetnek, mint mindig minden nagyjából. De lefordítva: az énállapot a jelenlegi életemre, meg egyébként is az életemre.  Azt vizsgáltam, egy-egy végre elindult chatelésben mi az, amire úgymond ugrom, vagy rosszul esik és miért, és mire ugrik a másik, és annak vajon mi lehet az oka? Eric Berne az egyik nagy kedvencem, az emberi kapcsolatokat vizsgálta. És bocsi, de lehetnek átfedések a posztjaim között, mert azt a témát már tuti érintettem, de nem ilyen megközelítésből. Tegnap, ahogy a podcastet meghallgattam, olyan agyvillanásom volt megint, hogy szinte füst szagot is éreztem. Tehát van ugye a három alap énállapot: Szülő/ Felnőtt/Gyerek. Hol/mikor/ melyiket vesszük fel, de alapvetően befolyásolja azt, hogy mit hoztuk gyerekkorból. Nagy összességében ezt mindenre elmondható, tudom, hogy uncsi, de szülőként nem tudom ezt ismételgetni, bár lassan szinte semmiben nem tudom befolyásolni a majdnem felnőt...