Környezeti mindennapok

Nehezen telnek a napok, és nagyon igyekszem. Igyekszem kitalálni, hogy miket egyek, mit mivel pótoljak. Viseltem/viselem a gyógyszer káros mellékhatásait, és mint kiderült a két szem kapszula teljes kiürülése több mint 1 hét. És laktóz is volt benne, ami egy laktóz érzékenynek „ajándék”. Igyekszem mosolyt csalni az arcomra, és a nem igazán pihentető alvásokat a meditációval kiegyenlíteni. Igyekszem kedves lenni és barátságos, és megközelíteni úgy a dolgokat, hogy ez nem átok. Úgy is fogyni akartam, van miből, így kevésbé lesz gond ez. Igyekszem ebben is tényleg meglátni a jót, és újra megszokni az éhségérzetet.

És mindamellett hogy azon dolgozom, hogy reformáljam meg, az alapból megreformált életemet olvasok. Igaz most nagyrészt gondolatterelés miatt, és persze a szűnni nem akaró tudásvágy. Így tovább megyek a „Normális vagy” könyv olvasta gondolatébresztésben:

Az egyik következő fejezet arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire sok befolyása van a környezetünknek az egészségünkre.

 

Ezzel messzemenően egyetértek. És lehet sokan így vannak vele akár tudat alatt, és sokan bele sem gondolnak. Két megközelítésből tárgyalnám ezt ki. Az egyik a tárgyi, a másik a légköri, vagy nevezhetjük lelki környezetek is.

Tárgyi környezet:

Mennyire fontos az, hogy milyen közvetlen környezetben élünk, és most itt a legapróbb dolgokra is gondolhatunk, mint az evőeszköz fiókban a műanyag tartó színe, de akár a vágódeszka, a fürdőszobában a szappanadagoló, a törölköző puhasága, a kanapé huzata, a díszpárnák színei és száma, és bármit felsorolhatnék azok közül, ami körbe vesz minket.

Azt már megfigyeltétek, hogy vannak olyan használati tárgyak, amiktől nehezen szabadulunk? És vannak olyanok is, amiket nagyon-nagyon nagy szeretettel, vággyal vettük meg, mégis néhány év múlva meg minden gond nélkül lecserélnénk másikra. Most szólok: tegyük meg! Az egyik kézzelfogható jele annak, hogy változunk, változik a személyiségünk és, hogy azt kívánja szervezet, hogy új ingerek, új behatások érjenek, mondhatnám, figyelmeztet minket, változás kell.

Éppen ezért nem megvetendő, és nem úri hóbort más országokban, azt gondoljuk divatból, évszakonként kanapé huzatot, díszpárna huzatokat cserélni, komolyabbak akár függönyöket is, de mondjuk új ruhát ölteni az egész lakásra, ezzel más hangulatot, színvilágot teremteni a környezetnek.

És akkor ez az otthoni környezet ahol, ha nem homeoffica-ban dolgozunk, normál átlagember elég kevés időt tölt ébren. De ennek ellenére, azt gondolom így is nagyon fontos a milyensége.

És, ha munkahelyre járunk be dolgozni a közvetlen környezetünk, mondhatnám íróasztalunk ebből a szempontból is megfigyelésre érdemes. Van-e szívmelengető apróság rajta, vannak-e színek, esetleg növény, mint éltető forrás, akár műnövény illúziónak? Hiszen ha normál rendben dolgozunk 8-9, akár 10-12 órát is a munkahelyünkön töltünk. Nagyon fontos, hogy ez idő alatt mivel vesszük körbe magunkat a kávéscsészétől, a benti papucson át a jegyzettömbig. Aki azt mondja felesleges pénzköltés, hogy a sárga post-it helyett világoskék legyen, nagyon téved. Pont a fent említett gondolat miatt.

A tárgyi megközelítésben elértünk a kedvenc témámhoz, a mit veszünk fel részig. Ez az egyik legközvetlenebb hangulatjavító vagy romboló eszköz. Mert igen, eszköznek is lehet tekinteni. Talán írtam már, hogy ha megérzésből öltözködünk erősen megfigyelhetők konkrét jellemzők. Ha rossz a hangulatunk a sötét, és puhább ruhákhoz nyúlunk, amik kényelmesebbek, bő szabásúak, lapos cipőkkel. Ha csak olyan semmilyen hangulatban vagyunk, leginkább semmilyen színt keresünk, mint szürke, föld színek, pont olyanokat, amivel beolvadunk a környezetünkbe, hogy ne lehessen észrevenni minket. Ha jobb hangulatunk van, sokkal bátrabbak vagyunk, világosabb színek kerülnek a kezünk ügyébe, fehér, ecru, halvány föld színek, ez esetben az anyagok már lehetnek merevebbek, vagy akár ing, blúz is, esetleg nőknek kis sarkú, vagy nyitottabb cipő. Ha viszont remek hangulatban vagyunk, bátorságunk szinte határtalan, előkerülnek a harsányabb színek, sárga, lila, élénk kék, anyaga teljesen változó, szűkebb mondhatnám kényelmetlenebb fazonok, amikben „tartanunk” kell magunkat, magasabb sarkú cipőkkel, férfiaknak kényelmetlenebb bőr cipő.

És ha ebből indulunk ki, akkor miért ne használhatnánk ezt ki, és fordíthatnánk meg a folyamatot? Amikor nem jó a hangulatod és rutinból a sötét ruhákhoz nyúlnál, tedd meg próbából a kedvemért, hogy a megszokás ellenére valami világosabb föld színt veszel magadra. Lehet puha anyag, de mindenképp világosabb legyen. És a felső testrészen. Közel az archoz. De átmeneti megoldásként a vékonyabb világosabb sál, kendő is megoldás lehet a sötét ruhához. És ha nagyon bátor vagy, rossz hangulat ellenére, vedd fel a kényelmetlen világos ruhát a magas sarkúval. Hidd el, megéri! Már néhány órán belül meglesz az eredménye. Nap végére meg rájössz, tényleg megérte.

És ha már környezet, ki nem lehet hagyni a valóságos környezetet, amiben élünk. Merthogy az sem véletlen, hogy télen sokkal több az öngyilkossági kísérlet, mint nyáron. Hiszen sötétebb van, kevés napfény, beborult ég, nem látjuk a szép kék eget, mert annyi a felhő. És ha csak a mindennapjainkra gondolunk, sokkal jobban érezzük magunkat, ha süt a nap, mindegy melyik évszak van, és ha hétfőn sötét az ég és még esik is, akkor aztán vége a világnak, és leginkább a takaró alatt töltenénk a napot.

És szerintem kitárgyaltuk a tárgyi dolgokat rátérhetünk a légköri/lelki „összetevőkre”. Ez a nehezebb rész.

Légkör/lelki környezet:

Biztosan tapasztaltuk már, ha belépünk egy helységbe és „fagyott a levegő” leginkább hátat fordítanánk és kimennénk onnan, mert nem szívesen lennénk ebben a légkörben. Viszont nem minden rossz légkör ennyire kézzelfogható.

Van, hogy nem arra gondolsz, hogy a légkörrel van a baj, mert egyszerűen megfoghatóbb a probléma, ha mondjuk zavaró otthon, hogy a gyerek hangosabban hallgatja a zenét, a szomszéd végeláthatatlanul zajong, a munkahelyen a kollégád hangosan telefonál, vagy állandóan dünnyögve dolgozik. Ilyenkor eszünkbe sem jut, hogy ezek ránk is hatnak, még ha átmenetileg is.

A rövid távú zavarral nincs sok baj, bár akkor is lehet hangulatromboló. De ha ez több napon, vagy annál több időn át tart, akkor bizony az egészségünkre is hatással van. De azt persze nem tehetjük meg, hogy felállunk és hazamegyünk, vagy egyedül dolgozunk egy irodában. Erre nincsen mindig lehetőség. Ez esetben azokat a mondásokat, hogy „ne vedd fel, ami nem a tiéd”, „zárd ki/ engedd el”, tényleg jobb, ha betartjuk. És bármennyire is nehéz, muszáj lesz. Tudomásul kell vennünk a magunk egészsége értelmében, hogy nem kell mindenbe beleavatkoznunk, nem kell mindenről tudnunk. Nem kell feltétlen hozzászólnunk a beszélgetésekhez, és nem a mi dolgunk az ideges kolléga lenyugtatása, vagy otthon a dühöngő gyerek csillapítása.

Egyébként is, ha mi is felhúzzuk magunkat, az azért van, hogy aztán a szervezet azonnal reagáljon a reakcióra, és úgy mondva lenyugtassa magát. Kiver minket a víz, hűteni kezd a test, hogy ne kapjunk agyvérzést. Az ájulás is azért van, hogy visszafolyjon a vér a fejünkbe.

Hagyni kell a dühöngést, a kiabálást a feszültség levezetés miatt. Valamint több kutatás kimutatta, hogy kell egy bizonyos feszültség szint, hogy a jó ötletek megszülessenek kisarkítva a „pánik helyzetben”. Tehát nem minden stressz/trauma kártékony, inkább itt is a mérték a mérvadó.

Nem mindegy, hogy dolgozni egy olyan munkahelyre mész be, ahol nem érzed jól magad, vagy úgy érsz haza az otthonodba, hogy gyomorgörcsöd van, és vigyázban állsz. Viszont lehet változtatni, és nem azzal, hogy kilépsz, meg elválsz, hanem megteszed a szükséges lépéseket magad körül.

Igen, lemondásokkal jár ez, komoly határhúzásokkal, amik nagyon nehezek. Számtalan embernél tapasztalom, hogy hátrahőköl a határaimon/”szabályaimon”. Sőt kifakad és hülyének néz. Váljon egészségére. Viszont ha azt szeretné, hogy mosolyogva, kedvesen forduljak felé, akkor ezt bizony meg kell tennem. És alapvetően magamért, mert egy ember lesz, akivel tutira leélem az életem, és az saját magam vagyok.

Azt kell tudomásul venni, mindenki csak saját maga tud vigyázni a testére, senki más. Nem a másikat kell hibáztatni, hogy felhúzott/kiakasztott este, és most nem tudsz aludni. Saját magadat hibáztathatod ezért, hogy mit rágódsz már rajta, hiszen este 11-kor ezt tuti nem fogod megoldani. Jobb ha alszol, és majd reggel tiszta fejjel kitalálsz valamit.

Meg kell teremtened azt a fizikai környezetet, ahol jól érzed magad. Meg kell teremtened azt a lelki környezetet, amiben jól érzed magad. Meg kell teremtened azokat az emberi kapcsolatokat, amiben jól érzed magad. És a többit szépen, ignorálni kell.