Ugrás a fő tartalomra

Levél hozzád....

Szia megint itt nálam, légy üdvözölve. Főiskolás korom rémálma.

Van, akinek a fősulis évekből a csütörtöki bulik, koliszos bekéredzkedések maradnak meg, a ZH-k, a nehéz reggelek. Nekem ehhez még társult egy Candida is. És ez pont az, amit az ellenségemnek sem kívánok.

Ne gondold, hogy nem ismerlek. Emlékszem rád. Próbáltad ellepni a testemet, és teljesen lebetegíteni. Akkor is harcoltam keményen. Jellemmé váltam a szigorításokkal, és a megvonások szenvedései ellenére akkor, elköszöntünk egymástól. Évekig velem voltál, és hosszú évekig figyeltem arra, hogy csak lapulva legyél a testemben. Most viszont újra itt vagy.

Minden emberben benne van a candida vírus ugyanúgy, mint a herpesz mondjuk. És van, hogy elszabadul valami hatására, felburjánzik. És igyekszik ellepni a testet.

Figyelmeztetés ez nekem, több szempontból is. Mindig is figyeltem a jelekre. Tudom, hogy kerültél hozzám, és azt is tudom mire nem figyeltem. Bíztam, nem kellett volna. Elengedtem magam, szabad akartam lenni.

De most már, hogy újra találkoztunk véged van. Már tudással rendelkezem ellened. A gyógyszer, amit bevettem csillapítja majd a kedvedet. A további gyógyszerek, felszívódásra kényszerítenek.  És igaz közben minden jót is kiírtok magamból, de újra fogom építeni. Küzdelmes munka lesz, nem tagadom. De elszántabb vagyok, mint fiatalkoromban voltam. Talán kitartóbb is. Nem etetlek sem élesztővel, sem cukorral, és minden olyan dologtól megvonom magam, ami éltet.

Elengedtem magam nincs tagadás. Egyszerűen tudnom kell, hogy hol a határ. Szabályokkal kell élnem, tudnom kell, hogy szabályokkal kell élnem, és olyanokkal, amiket ha megszegek, következményei vannak. Viszont szabadnak éreztem magam. Hogy megérte?: Nem!   Azt gondoltam a nehézségek ellenére ez a szabadság jár nekem, de rosszul gondoltam. Bíztam. Nem volt jó út. Résen kell lennem a szabadság fogalmával, korlátok közé kell szorítanom magam.

És hogy hogyan lehet élni szabályok között? Azt kell mondanom szabadon. Valóban szabadon, mert akkor jól érzed magad. Egyrészt, hogy betartottad a szabályt, másrészt, hogy nincsenek olyan következményei, amit hónapok alatt raksz rendbe. És hogy mindig minden szabályt be fogok tartani? Biztos hogy nem. Ember vagyok. De most hozok több szabályt, hogy legyen miből csalni….hihihi

És amíg kialakítom a szabályokat, megrágom pszichológiailag, hogy miért kerültem ilyen helyzetbe. Valami olyan jel ez, amit most nem szabad figyelmen kívül hagynom. A test jelez, ha valamivel dolgozni kell. És lehet, köze van ennek sokminden mellett, a váláshoz is. Reggel agyaltam ezen befelé jövet. Candidával kerültem a házasságba, azzal is jövök ki belőle. Vicces az Univerzum, kedvelem. Fanyar humor ez, és elgondolkodtató. Ha így gondolom végig, tavaszra szabad leszek papíron is, és egészségileg is. Mindig is szerettem a tavaszt, most így meg kifejezetten várom.

Ui Neked:  Nem jó helyre kopogtattál be. Ez nem az a test, amit uralhatsz. Nem vagyok kezdő, végzek veled.

Én

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.