Ugrás a fő tartalomra

Levél hozzád....

Szia megint itt nálam, légy üdvözölve. Főiskolás korom rémálma.

Van, akinek a fősulis évekből a csütörtöki bulik, koliszos bekéredzkedések maradnak meg, a ZH-k, a nehéz reggelek. Nekem ehhez még társult egy Candida is. És ez pont az, amit az ellenségemnek sem kívánok.

Ne gondold, hogy nem ismerlek. Emlékszem rád. Próbáltad ellepni a testemet, és teljesen lebetegíteni. Akkor is harcoltam keményen. Jellemmé váltam a szigorításokkal, és a megvonások szenvedései ellenére akkor, elköszöntünk egymástól. Évekig velem voltál, és hosszú évekig figyeltem arra, hogy csak lapulva legyél a testemben. Most viszont újra itt vagy.

Minden emberben benne van a candida vírus ugyanúgy, mint a herpesz mondjuk. És van, hogy elszabadul valami hatására, felburjánzik. És igyekszik ellepni a testet.

Figyelmeztetés ez nekem, több szempontból is. Mindig is figyeltem a jelekre. Tudom, hogy kerültél hozzám, és azt is tudom mire nem figyeltem. Bíztam, nem kellett volna. Elengedtem magam, szabad akartam lenni.

De most már, hogy újra találkoztunk véged van. Már tudással rendelkezem ellened. A gyógyszer, amit bevettem csillapítja majd a kedvedet. A további gyógyszerek, felszívódásra kényszerítenek.  És igaz közben minden jót is kiírtok magamból, de újra fogom építeni. Küzdelmes munka lesz, nem tagadom. De elszántabb vagyok, mint fiatalkoromban voltam. Talán kitartóbb is. Nem etetlek sem élesztővel, sem cukorral, és minden olyan dologtól megvonom magam, ami éltet.

Elengedtem magam nincs tagadás. Egyszerűen tudnom kell, hogy hol a határ. Szabályokkal kell élnem, tudnom kell, hogy szabályokkal kell élnem, és olyanokkal, amiket ha megszegek, következményei vannak. Viszont szabadnak éreztem magam. Hogy megérte?: Nem!   Azt gondoltam a nehézségek ellenére ez a szabadság jár nekem, de rosszul gondoltam. Bíztam. Nem volt jó út. Résen kell lennem a szabadság fogalmával, korlátok közé kell szorítanom magam.

És hogy hogyan lehet élni szabályok között? Azt kell mondanom szabadon. Valóban szabadon, mert akkor jól érzed magad. Egyrészt, hogy betartottad a szabályt, másrészt, hogy nincsenek olyan következményei, amit hónapok alatt raksz rendbe. És hogy mindig minden szabályt be fogok tartani? Biztos hogy nem. Ember vagyok. De most hozok több szabályt, hogy legyen miből csalni….hihihi

És amíg kialakítom a szabályokat, megrágom pszichológiailag, hogy miért kerültem ilyen helyzetbe. Valami olyan jel ez, amit most nem szabad figyelmen kívül hagynom. A test jelez, ha valamivel dolgozni kell. És lehet, köze van ennek sokminden mellett, a váláshoz is. Reggel agyaltam ezen befelé jövet. Candidával kerültem a házasságba, azzal is jövök ki belőle. Vicces az Univerzum, kedvelem. Fanyar humor ez, és elgondolkodtató. Ha így gondolom végig, tavaszra szabad leszek papíron is, és egészségileg is. Mindig is szerettem a tavaszt, most így meg kifejezetten várom.

Ui Neked:  Nem jó helyre kopogtattál be. Ez nem az a test, amit uralhatsz. Nem vagyok kezdő, végzek veled.

Én

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...