Kommunikáció

Elképzelésem sincs, hány esetben említettem már meg ennek a fontosságát. De most jön egy újabb oldal, újabb nézőpont. Számtalan ismerősöm van, és beszélgetni, figyelni és hallgatni beszéd közben meg kifejezetten szeretek.

Biztos ti is megfigyeltétek már, hogy van, akivel annyira könnyen megértitek egymást, másokkal közömbösen, és bizony van, akivel nagyon nehezen. Többségünk nem agyal ezen a dolgon, elfogadja a kialakult helyzeteket, beszélgetési szélsőségeket. Én viszont, nem igazán. Elég sokrétűen olvasgattam már, ezzel kapcsolatban is.

Kemény és tipikus asztrológiai vonásokat lehet megfigyelni az embereken. És nem véletlen, ha valaki bika, vagy éppen kos, akkor mire hogyan reagál, de csak ha a magam háza táján kutakodok az oroszlán-skorpiósságommal kapcsolatban, akkor bizony komoly megnyilvánulásaim tudnak lenni. Nem tagadom, sőt. Esetek többségében tisztában vagyok velük. Van, hogy jócskán ki is használom ezt. De ez az írás most azoknak szól, akik inkább a tudományokban hisznek, mit a csillagjegyekben.

Számtalan ismerősöm van, különböző kommunikációs fokozatokkal. Van, akivel időt nem számítva órákat tudok beszélgetni. Tényleg, egyszer csak azt veszem észre, hogy eltelt 3 óra, pedig csak épp levegőt vettünk. Van olyan ismerősöm is jó pár, akivel a kötelező illem kérdéseken túl nem jutok, és nem is érzem szükségességét ennek, de szerintem ő sem. És van bizony olyan ismerősöm is, akivel talán még a kötelező köröket sem tudjuk megfutni. De ez így van jól, s alapvetően nem is szoktam ezen agyalgatni, csak akkor, ha komoly falakba ütközök. És értem ez alatt, hogy szeretnék átadni valamit, de az nagyon nem megy át. És megpróbálom újra-új köntösbe helyezni, és még akkor sem.

Konkrétan azt értsd ez alatt, hogy azt mondom neki: „Vajas kenyér”, és ebből ő azt hallja „zöldellő fák”. Van, amikor szerencsésebb, mert a „vajas kenyérre” azt érti: „pohár víz”, ez egy fokkal jobb, és nagyon kevés olyan pillanat van, hogy azt érti : „vajas kalács”, és akkor már elég közel járunk egymáshoz, de mégsem ugyanott. És nagyon eltévedt pillanatokban érti csak azt, hogy „vajas kenyér”. És ebben mondjuk visszagondolva, nem is vagyok teljesen biztos.

No ez a kedves ismerősöm elég komoly fejtörést okozott Nekem ezzel, mert alkalomról-alkalomra mindig vita lett, szóváltás. Elég kevés ilyen helyzetbe ütközöm, és rettentő érdekes, hogy ez a jelenség az esetek többségében írásban jelentkezett. Széttárt karokkal álltam ott a telefonomat letéve, mert arra lettem figyelmes, hogy ezerrel magyarázom, már vagy 20 üzenetváltásban, hogy azt írtam „kék ég”, akkor az azt jelenti „kék ég”.  És volt, hogy eljutottam oda, hogy kész végem van, nem tudom és már nem is szeretném megmagyarázni, így kiléptem a beszélgetésből. Nem láttam értelmét a további pötyögésnek. De nagyon sokat gondolkoztam ezen, hogy miért van ez. És mi az ismétlődés törvénye, mert ennyi esetben, bizony már ismétlődésről beszélünk. És elkezdtem figyelni a jeleket.

Ha telefonon kommunikáltunk, ezt nem éreztem ennyire szembetűnőnek, bár voltak visszakérdezések. De ez olyan ritka volt, és lesz is, hogy ebből nem vonnék le következtetéseket. Ha viszont élőben dumáltunk, Én ezt nem éreztem. Ez erősen elbizonytalanított mindenben. Mert ekkora kontrasztot viszont semmi nem magyaráz, és komoly kétségeim vannak, hogy akkor megértett-e igazán szóban. Vagy talán Én nem értettem őt?

Sokat rágódtam ezen. Leginkább azért, mert segíteni szerettem volna neki, és az összeütközéseink, mindig valami félreértéseken alapultak.

Elém került egy könyv. Naná. Okés picit keresgéltem is, a kommunikáció terén, de végre van egy újabb nézőpont.

Idiótákkal körülvéve. Ez a címe. És melyikünk nem érezte ezt, valamikor is az életében? És igen ez nagyon sarkalatos, és nincs is mindig így, de azért érti mindenki, miről írok…

No ez a könyv az embereket 4 csoportba osztja, és színek szerint különíti el őket. Nagy kedvencem, mert már a színek: piros, sárga, zöld és kék, előre vetítik, hogy melyik, mit sugároz….(lehet csak nekem….)

Nagyon picit megyek bele a színekbe, mert itt nem a jellemzések a lényegek, csak éppen a megértés miatt.

A piros a határozott, akaratérvényesítő, aki egy tömegben előre tör, ha át akar jutni a tér másik oldalára, és az utolsó adag kávét zokszó nélkül kitölti a céges kávéból. Aki, azt a feladatot végzi el, aminek értelmét látja. Ő az, aki elvár tőled, mert egyébként magától is, szerinte hibátlan, és nem bántani akar, csak őszinte. Nem bírja a kritikát, de előszeretettel osztogatja.

A sárga, az izgága, a folyamatosan beszélő, csekélyke memóriával, vagy legalábbis nem érdeki, amit te mondasz neki. Aki a tömeget libasor táncra készteti, hogy átjusson a tér másik oldalára, és mindegy neki, hogy van-e kávé az értekezleten vagy nincsen. Aki, azt a feladatot végzi el, amihez kedve van, és akkor, amikor kedve van, és tőled is ezt várja el. Tudja, hogy nem hibátlan, de nem igazán érdekli. Nem bírja a kritikát, és ha mégis kap, akkor azonnal vádaskodik, és másra keni az egészet.

A zöld, aki a csendesebb, figyelmes, mások boldogságát előtérbe helyezi, mindig mindenkit felköszönt, és érdeklődik a hogylétedről. Aki folyamatos elnézéskérések közepette jut át a téren, és közben több alkalommal vissza is fordul, hogy ez mennyire rossz ötlet. Aki, a céges megbeszélésre frissen lefőzi a kávét és az egész kannát beviszi, és az asztalra teszi. Aki ellátja a feladatot, a kért időpontra. Álmatlan éjszakát okoz neki a kritika, és mindent megtesz, hogy javítson az elkövetett hibáin.

A kék, aki csendes, megfigyelő, akkor beszél, ha kérdezik. Akinek esze ágában sincs a tömegen átmenni a téren. Nem érdekli, hogy van-e kávé, aludt eleget, és ha megkérdezed, miért nem iszik kávét, akkor egy kisebb előadást tart neked, hogy menyire káros a koffein a szervezetre. A feladatot határidő előtt befejezi és el is küldi neked a megoldást.  A felé irányuló kritikával igen csak készülj fel, mert mindent, amit csinált, okkal és megalapozott szándékkal tette.

Nagyon ritka az olyan ember, aki egy színt képvisel.  A másik elég ritka, de több esetben előfordul a 3 színű ember. Ide azokat tudod sorolni, akiktől eléggé össze vagy zavarodva, mert más helyzetekben tényleg máshogy viselkednek.  És az író még soha nem találkozott, 4 színű emberrel sem.

Nem árulok el nagy titkot, a leggyakoribb a 2 szín. Egy fő szín és egy mellékszín. És persze nagyon nem mindegy melyik két szín találkozik. Ettől függően lesznek mások az emberek. Azaz ettől függően lesz az, hogy ki, mire, hogyan reagál, és ki, mit, hogyan ért meg, és kinek, mi a fontos.

Mert Te hiába kérdezel meg egy alapvetően kék embert, hogy milyen volt a szabi, hogy telt a nyaralás? Már a kérdésen is fennakad, és csak azt fogja válaszolni, hogy jó volt, vagy elviselhető. Míg ha pont ugyanezt kérdezed meg, az alapvetően sárga embertől, akkor remélem a kérdést, már csak azután tetted fel, hogy a friss kávé a bögrédben van, mert egyébként jeges kávét fogsz fogyasztani.

Érezni a különbséget ugye? És éppen ezért nem ért meg a másik ember, vagy nagyon nem azt érti, amit Én mondani szeretnék neki. Mert neki nagyon más a nézőpont, és nagyon más a fontosság, mint Nekem. És így lehet tökéletesen elbeszélni egymás mellett.

Mert ha megkérdezed, hogy : „vajas kenyeret kérsz?”

A piros azt válaszolja:

„Vajasat minek? Felvágottasat inkább, egy kis uborkával vagy paradicsommal!”

A sárga azt válaszolja:

„Ezt még el kell mondjam….! Mit kérdeztél? ”

A zöld azt válaszolja:

„Valami baj van, hogy csak vajas kenyér van? Mond jól vagy?”

A kék válasza pedig:

„A vaj hány %-os zsírtartalmú? ” 

Így sajnos azon túl, hogy ki kell ismerned a másik embert egy picit, az ő nyelvén is kell beszélned vele. Ha azt szeretnéd, hogy elvégezzen bizonyos feladatokat, vagy megértse, hogy a „vajas kenyér” az bizony egyszerűen csak „vajas kenyér” jobb, ha máshogy fogalmazol majd.

És máris megértem, hogy miért nem megy át az üzenet, úgy ahogy szeretném, és még az is lehet, hogy a másik ember elvárásnak, kötelezettségnek értette amit mondtam, esetleg bántásnak, kritikának, pedig csak egy lehetőség lett volna, semmi más. Csak egy kis figyelmesség és tanács a részemről. De hátha más is elmondja majd neki, pontosan ugyanezekkel a szavakkal, és akkor biztosan célba ér az üzenet.

Ez nagyon nem egyszerű feladat, viszont elgondolkodtató. Nekem még szórakoztató is, és melós. Mert most már egy jó ideje színekben látom az embereket is, a csillagképük mellett, a testbeszédükkel együtt.

Jól elkuncogok, mikor valaki ide-oda egy-egy színbe kerül, és az is megmosolyogtat, amikor végre a megfelelő nyelven tudok beszélni az adott emberrel és célt érek el. Az utólagos felismerések meg aztán az igazán jólesőek, és megnyugtatóak Nekem, hogy van rendszer.

És ha már másokat be is sorolok, saját magam besorolása sem maradhat ki az egész buliból. Mert amellett, hogy jobban megy majd a kommunikáció, egy remek önfelismerés ez az egész, hogy milyen vagyok valójában Én. Melyik színeket képviselem?