Ugrás a fő tartalomra

Nekem a Balaton

Végtelen nyugalom van, pedig mindjárt 8. És azért pedig, mert gondolom itt is vannak emberek, akik, csak úgy élnek itt. Munkába mennek, teszik a dolgukat, csak éppen mellékesen itt van mellettük a Balaton.

Itt ülök a napernyős teraszon és hallgatom a végtelen nyugalmat. És most ez, nagyon jól esik. Mozgalmas hétköznapokból helyeztük át ide a székhelyünket, 6 éjszakára. Mondhatnám szó szerint. Amit csak értem bepakoltam, ennek majdnem két bőrönd kerekem látta kárát, de visszafelé majd valahogy máshogy csomagolok be. Nem vagyok hozzászokva, hogy majdnem minden van egy apartmanban. És valóban létezik ilyen. Ez pont ilyen. Kiderült persze, hogy miért is, mert Balaton, és elsősorban ezt a szállást német ajkúaknak szokták kiadni. És azért valljuk be, ott hozni kell a szintet, főleg ha azt szeretnéd, hogy minden évben üdvözletüket tegyék. Ennek megfelelően, van kávéfőző, vízforraló, kenyérpirító, mosogatógép és még mosógép is. De van bele való kapszula mindenbe. Pezsgő és üdítő várt minket. De van wc papír, wc illatósító, és még olyan alap dolgokat sorolhatnék fel, amik bizony nem szoktak lenni egy árban középre besorolható szálláson.

Szerencsénk van, azaz keresgéltem, és nagyon kellemes meglepetés ez most, és rettentően jól esik.

És milyen az itteni élet? Nyugalom van. Ennek most nagyon örülök. Alapvetően is feltöltődni érkeztem ide. És ezt most ki is használom. Reggeli 4:18 helyett 6 kor ébredek magamtól. És kómás fejemmel, csík szememmel a partra vezet az elő út. Nagyjából 10-15 perc oda lesétálni. És aztán egy jó kis yoga a Balaton parton. Leírhatatlan. Ezt minden vízparton kipróbálom, és sokkal nagyobb élvezet, mint bárhol….

Majd hazafelé séta, néha bolt útba ejtése. Reggeli, azaz első kotyogós kávé, és aztán reggeli, pakolgatás, majd vissza a partra. Ilyenkor még nagyon kevés az ember. Egy jó megmártózás a reggeli hol feszített víztükörben, hol a hullámokban. Elmélkedés, és bab a fülembe, és mehet a napi poadcast. Önfejlesztés. Végre nyugalomban lehet hallgatni a közel 40 percet, de a legjobb, hogy aztán nap közben tudok rajta elmélkedni….

És ez most kell. Tudatosítanom kell dolgokat a fejemben, és helyre kell tegyem azokat a gondolatokat, amik a régi beidegződéseim miatt a fejemben zsonganak. El kell engedjek önvádló gondolatokat, és embereket a fejemből. Tudnom kell, hogy mennyit érek, és hogy miért húzom meg a határaimat. És erősítenem magamban azt, hogy magamért teszem. És ma végre eljutottam oda, hogy a reggeli yoga után megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy : „azért mert valakinek túl sok vagy, nem kell lealacsonyodnod hozzá, Neki kellene felemelkedned hozzád, és ha ezt nem látja be, akkor jobb is ha lent marad.”

Napközben fürdőzés van, labdázás, napozás, azaz pontosítok, tegnap szarrá égés, olvasás.

Megszokhatóak ezek a napok egyébként. Így átmenetileg. Ideig-napig. Hogy teljesen pontos legyek. Hosszú távon nem bírnám ezt. Sem a vidéki életet, sem a nagy tudatos semmit csinálást.

Élvezetes nézni az embereket, családokat ahogy a partra érkezenek, és ott aztán tökéletesen eltengődnek. Mert nagyon nem mindegy, hogy a szabadon maradt napos részeken, melyik a legideálisabb placc arra, hogy szenvedj a melegtől és el üld a feneked, vagy ketté törd a derekad a nagy fetrengésben. De ahogy elnézem az sem mindegy mennyire nagy felfújható akármivel érkezel, és mindegy a korosztály. És képes az ember, jó fél órán át taposni a levegő varázsló kis tenyérnyi kütyürét. És hála a spar JBL akciónak zene az van rendesen, majdnem minden törülköző irányából.

Vannak az aggódós szülők, akik fehérre kenik a gyereket/gyerekeket, de még a férjecskét is, és az árnyékba parancsolják mindegyiket, ha véletlen, próbából a napba tartják a kislábujjukat. Számtalan keresztnév leng a szélben: Bálint, Jancsika, Virág, Ágota. De van olyan szülő is, aki csak van, gyerek már feketére sült, ő csak a könyvet olvassa az árnyékban, betakarva, kalapban, és alkalomadtán beordít, hogy: Mit csinálsz már megint? - a szülői szigort gyakorolva.

A mindent védő biztonsági törölköző még nem ment ki a divatból, kiegészült a biztonsági sátorral adott esetben.

A kaja és ital árak az egekben, mondhatnám semmi nem változott. Egy átlátszóra nyújtott lángost ettünk már 1600-ért. Ettől inkább éhesek lettünk, mint, hogy jól laktunk volna. A sparban a polcon lévő víz 149 forint. Ha ugyanez a hűtőben van akkor 800.

Döbbenet, hogy a magyar turizmus, nem magyaroknak van kitalálva. Nem véletlen, hogy a SZÉP kártyán lévő összegeket, végül le is lehet időnként vásárolni. Mert az egy dolog, hogy bérelsz egy szállást, de valamit enned is kellene. De látszik, alapvetően a külföldiekre vannak hajazva, és Balatonon töltött nyaralás felér egy külföldi utazással, csak ide olcsóbb az útiköltség, de cserébe drágább minden.

Nem mellékesen itt van egy ALDI, és ez a haszonleső SPAR. És egy Coop, de nem is tudom azt említsem-e meg. Ha az aldi nem lenne, akkor szerintem éhen haltunk volna már. De oda is csak reggel érdemes menni, akkor van mit venni. Értsd ez alatt, hogy délután már nincs semmi zöldség, sem gyümölcs, nincs semmi pékárú. Amit persze nem értek, mert vevő az lenne, aki venne valamit, de kóvályog a boltban, hogy akkor mégis mit tegyen a kosárba. És tudom az életben már számtalan esetben elmondtam, de ez itt egy nyaraló övezet. És lehet ezzel kellene foglalkozni. (aki belekezdene, szívesen beszállok a bizniszbe) Tehát, tök jó lenne, kis flakonos olaj, 20 fültisztítópálcika csomag, kis csomag mécses, nagyon kis csomag só, vagy pici csomag fűszerek. ilyen kis praktikus, és nagyon hasznos dolgok, ha csak néhány napra érkezel. Vagy tudom már, és ez most jutott eszembe. Ilyen automata kellene. És akkor az meg non-stop lenne. Mekkora biznisz bakker. Ah olyan kellene, mint egy foxpost, és átlátszó az ajtó, és benyomod, hogy B3 fizetsz, és kapod az olajat. Ezt nagyon bírnám értékelni. Aki ad pénzt hozzá, szóljon. Lemenedzselem. És máris „dolgozom”.

Ilyen az élet…. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...