Ugrás a fő tartalomra

Nekem a Balaton

Végtelen nyugalom van, pedig mindjárt 8. És azért pedig, mert gondolom itt is vannak emberek, akik, csak úgy élnek itt. Munkába mennek, teszik a dolgukat, csak éppen mellékesen itt van mellettük a Balaton.

Itt ülök a napernyős teraszon és hallgatom a végtelen nyugalmat. És most ez, nagyon jól esik. Mozgalmas hétköznapokból helyeztük át ide a székhelyünket, 6 éjszakára. Mondhatnám szó szerint. Amit csak értem bepakoltam, ennek majdnem két bőrönd kerekem látta kárát, de visszafelé majd valahogy máshogy csomagolok be. Nem vagyok hozzászokva, hogy majdnem minden van egy apartmanban. És valóban létezik ilyen. Ez pont ilyen. Kiderült persze, hogy miért is, mert Balaton, és elsősorban ezt a szállást német ajkúaknak szokták kiadni. És azért valljuk be, ott hozni kell a szintet, főleg ha azt szeretnéd, hogy minden évben üdvözletüket tegyék. Ennek megfelelően, van kávéfőző, vízforraló, kenyérpirító, mosogatógép és még mosógép is. De van bele való kapszula mindenbe. Pezsgő és üdítő várt minket. De van wc papír, wc illatósító, és még olyan alap dolgokat sorolhatnék fel, amik bizony nem szoktak lenni egy árban középre besorolható szálláson.

Szerencsénk van, azaz keresgéltem, és nagyon kellemes meglepetés ez most, és rettentően jól esik.

És milyen az itteni élet? Nyugalom van. Ennek most nagyon örülök. Alapvetően is feltöltődni érkeztem ide. És ezt most ki is használom. Reggeli 4:18 helyett 6 kor ébredek magamtól. És kómás fejemmel, csík szememmel a partra vezet az elő út. Nagyjából 10-15 perc oda lesétálni. És aztán egy jó kis yoga a Balaton parton. Leírhatatlan. Ezt minden vízparton kipróbálom, és sokkal nagyobb élvezet, mint bárhol….

Majd hazafelé séta, néha bolt útba ejtése. Reggeli, azaz első kotyogós kávé, és aztán reggeli, pakolgatás, majd vissza a partra. Ilyenkor még nagyon kevés az ember. Egy jó megmártózás a reggeli hol feszített víztükörben, hol a hullámokban. Elmélkedés, és bab a fülembe, és mehet a napi poadcast. Önfejlesztés. Végre nyugalomban lehet hallgatni a közel 40 percet, de a legjobb, hogy aztán nap közben tudok rajta elmélkedni….

És ez most kell. Tudatosítanom kell dolgokat a fejemben, és helyre kell tegyem azokat a gondolatokat, amik a régi beidegződéseim miatt a fejemben zsonganak. El kell engedjek önvádló gondolatokat, és embereket a fejemből. Tudnom kell, hogy mennyit érek, és hogy miért húzom meg a határaimat. És erősítenem magamban azt, hogy magamért teszem. És ma végre eljutottam oda, hogy a reggeli yoga után megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy : „azért mert valakinek túl sok vagy, nem kell lealacsonyodnod hozzá, Neki kellene felemelkedned hozzád, és ha ezt nem látja be, akkor jobb is ha lent marad.”

Napközben fürdőzés van, labdázás, napozás, azaz pontosítok, tegnap szarrá égés, olvasás.

Megszokhatóak ezek a napok egyébként. Így átmenetileg. Ideig-napig. Hogy teljesen pontos legyek. Hosszú távon nem bírnám ezt. Sem a vidéki életet, sem a nagy tudatos semmit csinálást.

Élvezetes nézni az embereket, családokat ahogy a partra érkezenek, és ott aztán tökéletesen eltengődnek. Mert nagyon nem mindegy, hogy a szabadon maradt napos részeken, melyik a legideálisabb placc arra, hogy szenvedj a melegtől és el üld a feneked, vagy ketté törd a derekad a nagy fetrengésben. De ahogy elnézem az sem mindegy mennyire nagy felfújható akármivel érkezel, és mindegy a korosztály. És képes az ember, jó fél órán át taposni a levegő varázsló kis tenyérnyi kütyürét. És hála a spar JBL akciónak zene az van rendesen, majdnem minden törülköző irányából.

Vannak az aggódós szülők, akik fehérre kenik a gyereket/gyerekeket, de még a férjecskét is, és az árnyékba parancsolják mindegyiket, ha véletlen, próbából a napba tartják a kislábujjukat. Számtalan keresztnév leng a szélben: Bálint, Jancsika, Virág, Ágota. De van olyan szülő is, aki csak van, gyerek már feketére sült, ő csak a könyvet olvassa az árnyékban, betakarva, kalapban, és alkalomadtán beordít, hogy: Mit csinálsz már megint? - a szülői szigort gyakorolva.

A mindent védő biztonsági törölköző még nem ment ki a divatból, kiegészült a biztonsági sátorral adott esetben.

A kaja és ital árak az egekben, mondhatnám semmi nem változott. Egy átlátszóra nyújtott lángost ettünk már 1600-ért. Ettől inkább éhesek lettünk, mint, hogy jól laktunk volna. A sparban a polcon lévő víz 149 forint. Ha ugyanez a hűtőben van akkor 800.

Döbbenet, hogy a magyar turizmus, nem magyaroknak van kitalálva. Nem véletlen, hogy a SZÉP kártyán lévő összegeket, végül le is lehet időnként vásárolni. Mert az egy dolog, hogy bérelsz egy szállást, de valamit enned is kellene. De látszik, alapvetően a külföldiekre vannak hajazva, és Balatonon töltött nyaralás felér egy külföldi utazással, csak ide olcsóbb az útiköltség, de cserébe drágább minden.

Nem mellékesen itt van egy ALDI, és ez a haszonleső SPAR. És egy Coop, de nem is tudom azt említsem-e meg. Ha az aldi nem lenne, akkor szerintem éhen haltunk volna már. De oda is csak reggel érdemes menni, akkor van mit venni. Értsd ez alatt, hogy délután már nincs semmi zöldség, sem gyümölcs, nincs semmi pékárú. Amit persze nem értek, mert vevő az lenne, aki venne valamit, de kóvályog a boltban, hogy akkor mégis mit tegyen a kosárba. És tudom az életben már számtalan esetben elmondtam, de ez itt egy nyaraló övezet. És lehet ezzel kellene foglalkozni. (aki belekezdene, szívesen beszállok a bizniszbe) Tehát, tök jó lenne, kis flakonos olaj, 20 fültisztítópálcika csomag, kis csomag mécses, nagyon kis csomag só, vagy pici csomag fűszerek. ilyen kis praktikus, és nagyon hasznos dolgok, ha csak néhány napra érkezel. Vagy tudom már, és ez most jutott eszembe. Ilyen automata kellene. És akkor az meg non-stop lenne. Mekkora biznisz bakker. Ah olyan kellene, mint egy foxpost, és átlátszó az ajtó, és benyomod, hogy B3 fizetsz, és kapod az olajat. Ezt nagyon bírnám értékelni. Aki ad pénzt hozzá, szóljon. Lemenedzselem. És máris „dolgozom”.

Ilyen az élet…. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.