Barbie

Megnéztem.

Hm.

Első körben igazán tiltakoztam, és jobban érdekelt az Oppenheimer.  Az volt az első inkább.

Tiltakozásom első mozzanata a Barbiság volt, mint fogalom. Ez tőlem nagyon-nagyon messze áll. Maga a kinézet is, és maga a Barbisággal járó felfogás. Mindig úgy voltam vele inkább legyek okos, mint szép. Az eszemért kedveljen valaki, és ne azért ahogyan kinézek. Persze most már 40 felett ez a kocka forgolódik, de ebben a kinézetben rohadt sok meló van, így tök jó lenne, ha valaki/valakik ezt is értékelnék. És milyen érdekes ez, ahogy ezt a mondatot leírtam. Mert ha valakit okosnak találsz, akkor alapból tudod, hogy a tudás mögött meló van, de ha valakit szépnek látsz a mögött nem is látod a melót.

És aztán berobbant a Barbi film visszhang. És nem szeretek elolvasni filmkritikát előre arról a filmről, amit tervezek megnézni, nehogy befolyásoljon. Most sem a filmkritika jött szemben, hanem az a sok pszichológiai megnyilvánulás, hogy országokban betiltásra került, és az a visszajelzés, hogy számtalan kapcsolat bomlott fel a film megnézése után, mert a nők kiálltak magukért, és felébredtek, hogy mit is szeretnének az életüktől.

Most azt mondom alapmű. Minden nemnek, kötelező jelleggel. És nem csak egyszer.

Merthogy nem csak arról szól, hogy milyen a női sors, de ha jobban figyelitek a filmet, akkor arról is, hogy a férfiak milyen küzdelmeken mennek át. Mert ezek is megjelennek. Alapvetően a nők sorsa tűnik fel, és rákényszerített szerepvállalás, két világ, két végpont szembeállítása egymással, hogy feltűnőbb legyen.

És ez örömhír, mert igen, mindenkinek maga felé hajlik a gondolata. Enyém is, de kitérek a férfiakra is nyugi.

Azért örömhír, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy miken megy keresztül a „gyengébb” nemnek nevezett „erősebb” nem. És persze igen, nem kell sajnálni minket, nem is erről szól az egész film. Nem vágyunk erre. Elismerésre vágyunk végre. Figyelemfelkeltés ez, és szembesítés, ami talán gondolkodásra késztet. És amikor a 16 éves fiammal a férfi-női szerepekről beszélgetünk, (a témát ő hozza fel), akkor azt gondolom, talán van remény.

De a film egy nagyon fontos jelenetét idegépeltem, a sorok magukért beszélnek:

„Elvárják, hogy legyél sovány, de ne túl sovány. Tudj főnök lenni, de ne légy szigorú. Légy rátermett vezető, de hagyj érvényesülni másokat. Legyél lelkes és odaadó anya, de ne beszélj folyton a gyerekeidről. Dolgozzál és építs karriert, de közben folyamatosan gondoskodj másokról. A férfiak viselkedését rajtad kérik számon, ami nonszensz, de ha ezt szóvá teszed, te vagy az, aki megint nyafog. Légy csinos, de ne ejtsd kísértésbe a férfiakat. Ezért túl csinos se légy, mert azzal fenyegeted más nők kapcsolatát, pedig a nő a nővel összetart. De legyél más, mint a többiek, és mindig legyél hálás. Tudd, hogy eleve hátránnyal indulsz, és mindig keresztbe tesznek neked, de azért mindig legyél hálás. Nem szabad soha megöregedned, rohadt fárasztó. Látom önmagamat, és látom azt, hogy minden nő a lelkét kiteszi azért, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljen. „

Valahogy így dióhéjban. És míg minden női olvasom, veszettül bólogat és apró, de tömény jegyzetekkel ki tudná egészíteni a sorokat, addig a férfi olvasók, jó lenne ha ezen elgondolkoznának, és magukba néznének.

És nem okokat keresek, vagy valakit, akire mutogatni lehet. De ahhoz, hogy ezt bővebben kifejtsem, nézzük meg a másik oldalt is a filmben.

Itt van Ken. Barbie és Ken. Ez a filmben is elhangzik, „és Ken”. Igen.

Ken folyamatosan azzal küzd, hogy Barbie észrevegye, és hogy valakinek érezze magát. És hogy Barbieval lehessen. Aztán a való világban meglátja, hogy hogyan is működnek a dolgok, azaz a mostani világban. Hogy igazából nem kell semmit tennie, azért, hogy észrevegyék, vagy valaki legyen, mert pusztán az a tény elég, hogy férfi. Na, akkor szeretnék szólni a férfiakhoz, ez soha nem lesz elég, és tök jó lenne, ha leszállnátok a lóról, ami szintén a filmben megjelenik. (ezt is csak most raktam össze, de tök jó!) Az a felsőbbrendűség, ami bennetek van, az már régen nem pálya. Nem ti mentek vadat lőni, ételt szerezni, és veszitek ki a munkának a bizonyos részét. Nem, már nem.

Másik meg az „és Ken”-re, visszatérve. Mi is volt Ádámmal? csak hogy másik kedvenc témámat a vallást is behozzam ide. Kellett neki egy játszótárs. Mert ugye volt Ádám, de tök uncsi volt az „élet így”, ezért aztán lett Éva. Így ismerjük a sztorit, mert ez elfogadhatóbb. De ott volt persze Lilith, akiről mily érdekes kevés szó esik. Miért is? Mert a viselkedése nem elfogadható, vagy nem jó példát mutat?

Figyelj:

„Isten Ádámot és Lilitet egyazon agyagból formázta, hogy Ádámnak társa legyen. Első este Isten magához hívta, és azt mondta neki, hogy Ádám alárendeltje lesz. Ezt nem fogadta el, mert az agyag, amiből őt formázták, a bukott Samael nyálával volt megmérgezve. Lilit összeveszett Ádámmal és az Édent elhagyva a sivatagba ment. Ott minden nap több ezer keveréklénnyel egyesült és több ezer gyermeket nemzett velük. Ádám magányosságra panaszkodott Istennél, aki erre megteremtette Ádám oldalbordájából Évát. „

Kiemelnék egy részt: „Ádám alárendeltje lesz. Ezt nem fogadta el”

Hogy ez a Lilith, mennyire jó volt. Az első nő! És gondolkodott! (jelzem, a mai napig, ha egy nő így gondolkodik, viselkedik, ördögtől valónak gondolják a férfiak. Elmenekülnek. Saját bőrömön tapasztaltam már ezt. Pedig férfiak jelzem, ha már nem tudtok a sorok között olvasni, tök jó a szexben, és nemzőképes, de nem kicsit.)

Tehát Ádám mellé kellett egy játszótárs, hogy ne legyen egyedül. Most mégis az „és”-re van panasz.

Szeretném ezt a Ken dolgot megfordítani picit. A panaszotokat.

• Ken folyamatosan azzal küzd, hogy Barbie észrevegye, és hogy valakinek érezze magát. 
• Minden nő azért küzd, hogy a pasik észrevegyék.

• És hogy Barbieval lehessen.
• És hogy a pasijukkal lehessenek.

Ti meg kb, pont ezt várjátok tőlünk, hogy boruljunk a lábatok elé. Csakhogy mint sokminden más, kérésre ez sem megy. Nyissátok ki a szemeteket, és lássatok is túl a domborúságokon/testeken. Lássátok meg az összefüggéseket. És ha a túllátás során leszálltok a lóról, tök jó lenne, ha megérkeznétek hozzánk, és együtt csinálnánk az életet, tisztelve egymást. Pusztán elvárni azt, hogy valaki azért nézzen fel rátok, mert valami lóg a lábatok között, ne már. Tessék lerakni valamit az asztalra, legalább annyit, mint mi, de a legjobb, ha együtt pakolunk egy közös asztalra. Szerelemben, békességben.

Hétköznapi egyik kedvenc példám erre, hogy a férfiak elvárják a nőktől, hogy vékonyak legyenek, szép test, odafigyelés, smink, perfekt haj, ezzel szemben a metrón elég körbenézni, milyen sörhasak domborodnak, elhanyagolt szakállak, borosták. Szerintem az állítson jogosan ilyen „elvárásokat” a nőkkel szemben, aki maga is megteszi ezeket.

Van még egy érdekes jelenet, amit meg kell említenem. A macsó Ken-ek kirekesztik azokat a Ken-eket, akik simulékonyabbak. Megsúgom még azt is, hogy sokkal jobban kedveljük az érzékeny, földre szállt férfiakat, akik nem lenéznek minket, és nem tartják sokkal többre magukat, pusztán a tény-ért, hogy férfiak. És azokat, akik tudnak sírni…. (mint a film másik jelenete erre)

Tehát aki nem látta a filmet, tegye félre a sztereotípiákat, kérem, nézze meg és a nagy nevetgélések után igazán érdemes elgondolkodni az egész női-férfi szerepeken, meg a ki néz le kicsodát, és miért részeken.