Ugrás a fő tartalomra

Adott napon

Kezdek hobby-t csinálni ebből….

És kezdem is az elő magyarázatot. Mindig is ódzkodtam az adott napon kell megcsinálni ezt vagy azt. A kell ugye alapvetően bosszant, mert semmit nem kell, max ajánlott. Van, hogy jobban ajánlott, és van, hogy csak éppen.

Az adott napokkal meg mindig is tele volt a tököm, mert miért kell megvárni a hétfőt, hogy belekezdjünk valamibe, vagy éppen a hónap elejét, vagy ha ajándékozni szeretnénk, akkor az alkalmat magát. Pont lehet kedd délután is ajándékot adni, hogy boldog keddet.

Miért kell megvárni a takarítással a hétvégét? Egész héten gürizel, és alig várod a hétvégét, erre a gürizést otthon folytatod? Akkor ajánlott takarítani, amikor kosz van. És mindegy az, hogy szerda, vagy éppen hétfő.

Miért kell hétfőn, frissen mosott hajjal munkába menni? Nézzétek majd meg a hétfő reggeleket, mennyire kivasaltak az emberek, meg frissen mosottak. Dafke szoktam ellenkezni, és csak hétfő este mosok hajat, hogy kedden menjek tök friss hajjal melóba. Hajat mosni is akkor ajánlott, amikor már illik megmosni. És egyébként, majd nézzétek meg pénteken az embereket. Farmer pólóval, hosszú hajak összefogva….

De miért kell megvárni a grillezéssel a péntek estét? Pont ugyanolyan este, mint a szerda este….

És miért kell a pezsgővel/borral/koktéllal várni a hétvégét? Szerintem csütörtök este van, hogy megérdemlem igen.

És most nagyon úgy jött ki az élet, hogy máshogy, de nagyon élvezem. Csütörtökön lett kimosva a függöny, és nem ment rá a hétvége. Tegnap, hétfő este, meg folytattam a komód festését.

 

De itt vár rám még a réz küszöb, amihez a ragasztót végre megvettem. (klikk) Számtalan és + 1 dolgot fel tudnék még sorolni.

Ne csesszétek el a hétvégét ezekre, éljetek a mának, és hajrá!

 

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk