Ugrás a fő tartalomra

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit. 

Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs. 

Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs. 

Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell.

Lépjünk is tovább.

Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfizetsz hogyne, de néhány órára nem éri meg. Igazi retro turistaként, offline térképpel közlekedve, városnézés volt. 

Ebéd szendvics a parkban, és videok készítése a nevezetesebb helyeken. Tényleg nézzétek meg a tiktok-on, mert leírni is nehéz.

Majd délutánra a Patek Philip óramúzeum volt tervezve, mert ez volt az egyik indok, Nagyfiú kérésére, hogy na ide látogassunk el.  És megérte. 


2023-ban ez 10 frank a felnőtteknek, gyerek 18 éves korig ingyen nézhetett körül. Elmondani nem tudom mennyi óra volt, komolyan nem tudom elmondani. 3 emelet, és az 1530-as évektől kezdődött az ismeretterjesztés. 

Kezdettben még csak zsebórákat gyártottak, és később már mindenféle érdekes dologra órát tettek. Legyezőre, öngyújtóra, kitűzőre, gyűrűre, medálra, és megjelentek szépen az asztali órák is. Végtelen számú verzióban mindezt, általában arany, és kézzel festett kombinációban. 

Számlapokat tekintve pedig a 24 óra számlapos, olyan ami a dátumot mutatja, ami a hold járását a csillagjegyekben, a fantáziadús, félig fehér, félig sötét, ahogy lemegy a nap. Az emberalak középen, és az bal oldalon az órát mutatja az egyik kezével, jobb oldalon a perceket a másikkal. Végtelen volt a lehetőség. Érdekesség, hogy 1830-ban jelent meg a karkötő óra, ami nagyon közel volt már a karórához.

De azt is megtudtam, hogy egy pilótának volt köszönhető a karóra kialakulása. Aki a repülő vezetése közben elég nehezen tudta a zsebórát elővenni, ezért felkötötte a kezére. 

A karórák között lehetett látni az évtizedi stílusok változását, ezt nagyon élveztem, hiszen ilyenkor már a fogyasztói társadalomnak készültek a számlapok. Voltak kooperációk, mondjuk pl, a Tiffani &Co-val, de a jelenlegi legdrágább órát is láttuk a vitrin mögött. 

Táskát, telefont, semmit nem lehetett bevinni, és komoly biztonsági örök voltak. 

Szerencsére audioGuide-t nem kértünk, mert szemmel is alíg tudtam befogadnia  több ezer óra látványát, nem hogy még szóban. 

Hatalmas élmény volt, és mindenkinek ajánlom aki Genfben jár.

Megtalálható volt itt is egyébként a divat utcája, és persze sorállás volt a Rolex elött, de mivel az Swatch kiadott egy közös terméket az Omegával, és ez egészen megvehető, mert az ára 100 és 200 ezer között mozog, azért ott is komoly sorok voltak.

Egész egy pici Párizs, pedig jóval drágább, jóval költségesebben élhető.



Maradok Párizsnál azt hiszem.....:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...