Igen megérkeztünk. Picit körülményesebben igaz, mint gondoltuk, de itt vagyunk.
Az egész ott kezdődött, hogy valamiért a google nem ajánlotta fel a szokásos útvonalat a reptérre. De betudom annak, hogy egész Párizs építés alatt van az olimpia miatt. Így az amúgy is drága , kettőnknek 20 eurós airport jegyet megvéve eljutottunk disneyland -ig, ahol is vehettünk 38 euróért kettőnknek egy vonatjegyet 11 perces útért. Azt hittem a guta megüt, de nem volt mit tenni, és semmit nem ajánlott fel a net, hogyan is juss el a reptérre. Majd kiérve, kapukon át.
Ja igen, itt minden automata volt. Magadnak nyomtasd ki a beszállókártyát, a bőrönd címkét, tedd a bőröndre, és amit kifelé szerettünk volna, tedd a szalagra, és hajrá, mehetsz a kapudhoz. Megjegyzem méregettük a bőröndöket, át is pakolásztuk, és a mi mérlegünk nem mutatott 22 kilót, ehhez képest a reptéri mérleg 22,9 kg-ot jelzett, ekkor nagyon nagyot sóhajtottam, mert 23 kiló a hát, utána ráfizetés.
Szóval kapukon át időben, most tényleg, nem úgy, mint múlt évben, megnyugodva, kajálás, mosdó, várakozás, és eső elkezdett esni. Mire jön az airfrance app értesítés, későbbi felszállás várható 16:45 helyett 17:15. Jeleztem szüleimnek, mert Budapesten kijöttek a reptérre. Okés, akkor még egy kör csatangolás, várakozás, és a kiírt kapu felé nézegetés (F51) mikor vonul a tömeg, semmi. Nézem az órám előbb-utóbb 17:05, hm, ebből nem lesz 17:15-ös indulás, mikor is néhány perc múlva érkezik egy sms, kapuz záródnak F50-es. Jézusom futás. És mint a filmekben, szaladás lobogtatás, Kérdezik Budapeszt? Oui, akkor ID card, és hajrá. Szóval így kell utolsókét beszállni egy repülőbe úgy, hogy tényleg időben érkezel a reptérre.
És alig tudtam este elaludni, nem is azért mert késő volt, viszont mindent ki is pakoltunk, elpakoltunk, hiszen Nekem ma már munka. Hanem annyira kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy elképesztő, és ha nem lenne ez az áram ár agybaj, még az is lehet a gépet is bekapcsoltam volna tegnap. Idő kell, hogy ezt megszokjam, majd mit/mikor/ hogyan lehet.
És akkor elkezdődik mindkettőnknek az életmódváltás. Nagyfiúnak és Nekem is, és a visszaszámlálás. Hogy minden nap minden mozzanata arról fog szólni, hogy kiköltözzünk. Ott a helyünk. Kétszer is odavalósinak néztek, és ez nagyon szuper. És nem ámítom magam, nincs ott sem kolbászból a kerítés, és vannak Párizsnak is olyan részei, amiket elkerülnék, de ott otthon vagyok, itt meg vagyok.
És sokat agyaltam ezen már, és hatalmas félelem volt bennem, hogy úgy megyek ki idén, hogy ez az egész egy múlt évi varázslat és illúzió volt, de nem. Idén is ugyanaz volt az érzés, ha nem jobban. És nem csak Nekem, és ennek rettentően örülök.
És életmódváltás: Aki ismer, tudja mennyire tudatos voltam eddig is, de ez az út megerősített abban, hogy lehet máshogy is csinálni dolgokat, valamivel egészségesebben még ennél is, mint ahogy eddig tettem, és odafigyelve igényes környezetben élve, és még több mosolygással és kedvességgel az emberek felé. Igen még ennél is többel, ami eddig volt.
És félreértés ne essék, lesznek rossz napjaim, biztosan, és leszek morgós is, mert kell a ying-yang, ez természetes, de hogy az életet, sokkal jobban fogom élvezni az tuti.
Első körben megváltoztatjuk az étkezésünket. Jelzem egy plusz kilóval nem jöttünk haza. Nem ettünk többet, sőt megállapítottuk, hogy inkább kevesebbet, és pont ez volt a lényeg. Hogy a vacsorák végtelenül egyszerűek voltak és egészségesek. Baguette, camamber vagy más sajt, extra sonka lehelet vékony, paradicsom, szőlő. Bor. És igen, nem hangzik túl olcsónak, de azt tudom mondani egy vásárlásból 2x, 3x ettünk. Ez így kb, 14 euró volt. Ez ha 400-al számolok 5600/2/2= 1400, ha kétszeres vacsorával számolok, de persze mindig maradt a paradicsomból, szőlőből, borból, szóval tegyük fel nagyon durván, hogy 1000. Ez a mai árak mellett, azért azt gondolom nem rossz, és mondjuk még egészséges is. Meglátom, itthon ez hogy néz ki és megírom.
A másik életmódváltás a mozgás. Ez viccesen hangzik nálam, mert minden hétköznap így is 4:20-kor ébreszt az óra pont e miatt, viszont sokkal tudatosabb leszek ezzel kapcsolatban és még kitartóbb.
A harmadik: a teszünk a tudásunkért. Azaz képezzük magunkat, nyelv/szakmai tudás. Nagyfiú elkezdi a középsulit, de mire végez vállalkozást szeretne, és ebben támogatom, bár jeleztem felé ez többlettudást igényel,de nem bánja. Szerencsére a terület az informatika, így egymást tudjuk remekül húzni.
A negyedik: a teszünk magunkért. Értsd ez alatt, hogy lelki béke. Igen zen, és nem megvalósíthatatlan. Mióta napi szinten meditálok, érzem ennek a fontosságát, de itt azt is érteni kell, hogy kikapcsolódás, kiszakadás a hétköznapokból, és igen is lemenni kosarazni, ping-pong-ozni, és igen beülni néha KFC-be és egy kosarat bezabálni, ha éppen ez kell. Vagy éppen magunkra zárni az ajtót, és nem csinálni semmit, hogy hagyni a vasalnivalót a sarokban, és igen csak becsapni magunk mögött az ajtót és elindulni a nagyvilágba. Mondanám ÉLNI KELL!
Rettentően hálás vagyok a szüleimnek a nevelésemért, az életemnek a nehézségeimért, hogy megerősített sokmindenben. És nem is értem miért nem beszélnek le a szüleim a kiköltözésről, és miért támogatnak ebben. És hogy tudom, csendben figyelnek, és tényleg támogatnak, még ha félelmeik is vannak az életemmel kapcsolatban. Nem is értem, de hát valahogy Én is ezt csinálom, És nagyfiú már számon is kért több alkalommal, miért mondom azt, hogy lehetnek a terveiből megvalósulások? Mert komolyan úgy hiszem, hogy igen.
Szóval itt vagyunk most, és kérlek titeket, hogy ha több dolgora kíváncsiak vagytok velem kapcsolatban kövessetek be instán: @feketetothjudit, vagy tik-tokon: @Lolacsek
Megjegyzések
Megjegyzés küldése