Gondolatok

Ma két érdekes cikket olvastam. Az egyik az egyedüli szülőségről szólt, hogy non-stop meló…. egy 14 éves gyerek mellett szavam nem lehet, kivéve azt a terhet, amit észre sem veszek csak ugye, ha „szabadságon vagyok az életemből”. Erről már írtam itt: Link.

A másik cikket a nővérem küldte a közös csoportba, aminek a címe az volt, „miért szívatnád magad, ha nem muszáj?

Hát… a cikk arról szólt, hogy miért csinálunk magunknak plusz tennivalókat, értelmetlenül. Például, hogy ma már a nem éri meg anyagilag lekvárt főzni, mert kb ugyanott jössz ki. Vagy minek vállalsz be olyan feladatokat, amiket nem feltétlen kell. Pl, autómosás.

Egész érdekes volt ezt így olvasni, és azt hiszem megállapítottam, hogy akkor szerintem nem vagyok normális. Tényleg nem.

Mi a francért okoz örömet, lenyalni a lekváros fakanalat, vagy megfinatolni a friss kenyér vagy péksüti illatát vasárnap reggel? Agyrém vagyok, vagy mégsem…..??????

Hát élvezem, és igen, lehet értelmesebb lenne elvinni a kocsit kerékcserére, de nem. Valahogy ez az egyik nagy kedvenc, a kerékcsere. Soha nem feledem, amikor megtanultam apukámtól, hogyan kell, és az oktatóm grátisz megjegyzése is nagyon megmaradt: csak kezd el, és mosolyogj az út felé….Mondjuk ezt tanította a sávváltásnál is… És az a helyzet, ott bejön.

Szóval gáz nagyon, ha örömet okoz? igen lehet, nem spórolok mindennel, de tudom, ezekbe mi kerül, és más úgy enni, hogy te készítetted… Vagy ha jön valaki hozzád, elővenni, ezt Én csináltam.

És képes vagyok a két nyaralás közti héten elég sok mindent bevállalni. Mondjuk egy uncsitesót egy éjszakára, vagy éppen 4 kamasz fiút egy bulira itt alvással.

És igen, zajlik az élet most igen, de tudom, ezt most lehet. Carpe diem. Valahogy igen. Mert most lehet ezeket. Nincs mindig ilyen alkalom, nincs mindig ilyen helyzet, nem tudjuk, mit hoz a holnap, így bevállaltam. És igen fáradt vagyok nagyon. De „kezdjetek úgy élni, hogy legyen mit mesélni” és igyekszem ezt tenni, és még nem csak az Én életemmel, hanem picit az övével is.

Mert leírni nem tudom, mekkora öröm van az arcán, és mekkora büszkeség lesz, és mekkora storyk vannak ezekből….

Szóval csinálom magamnak a plusz melókat, teendőket. De megéri, igenis meg. Teljes mértékben.

És tudom jönnek majd az üres napok is, és a hideg telek, amikor a legjobb a teával a kezedben leülni a  kanapéra, és olvasni. De akkor meg majd az kell. És akkor nagyon az kell majd.

És meg is van a ying és a yang. A természet egyensúlya.

 

Mind a két opciót nagyon szeretem, a nyüzsit is és a nyugit is. Introvertált személyiségként nehezen indulok neki, sok-sok frusztrációval, de amikor ott vagyok, élvezem. Oroszlánként mást nem is tehetek…lehet mondani….Ez elég jellemző rám… Amikor benne vagyok, tövig élvezem… szerintem csak így lehet teljes szívből, és teljes lélekből… Nekem nem megy máshogy, félig nem tudom beleadni magam, jóformán semmibe….Félig nem tudok rajongani, nem, nem jó…új megközelítés. Teljes szívből tudok rajongani, szeretni, és élvezni a dolgokat is, és dolgozni is. Ha valamit elkezdek be is fejezem, és képes vagyok szakértővé is válni adott témában. Nyitott ember vagyok, ez az írásaimból is lejön.

Élni kell, élvezettel, átadva ezt a körülötted lévőknek is, legalább egy jó szóval, mosollyal. Figyelve a másikra. Szeretettel.

Tegyetek így, ez is egy olyan munka, ami megéri….

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.