Tegnap végre letettem kerek fenekemet, hogy írjak, de egy akkora katyvasz lett, hogy most újra itt vagyok….
Kb, írtam 3 A4-es oldalt és sok értelme nem volt. Ma átnéztem a képeket, talán összeszedettebb leszek.
Ott kezdeném, hogy a hátam mögött hagyva picit Párizst…:
… itt vagyok. Most itt Budapesten.
De valahogy érzem nem ez az én helyem. És nem tudom, mit hoz az élet, milyen életet, talán majd egyszer újra szerelmet, egy más életet, mint amit elképzeltem. És már nincsenek is terveim. Sodorjon az élet oda, ahol lennem kell. Így lesz jó, hagyom magam. Lássuk…
Párizsban otthon voltam. Egyik délután bevásárolt szatyorral a vállamon, álltam a zebránál, zene a fülemben, és „mentem haza”. Elképesztő érzés volt. Átélni ezt. Érezni, hogy jó helyen vagyok. Biztonságban, békében, megnyugvásban.
Ez az egész …. nem is tudom, hogy hívjam…nem nyaralás volt. Kikapcsolódás inkább. Kiszakadva a mostani életből, belecseppenve egy másikba. Egy fikarcnyit sem volt idegen. És mi hiányzott? a magas sarkú cipőm… semmi más!
Ez egy igazi bakancslistás kikapcsolódás volt egyébként, mert kipipálhatom a listáról a Louvre-t, Eiffel tornyot, Chanel-t, croissant evést Párizsban, Szajna parton piknikezést, esti sétálást Párizs utcáin, Ősszel Párizs-bant.
És akkor picit bele is megyek….
Elnézve a képeket sorban. Két nap azzal telt, hogy céltalan sétálás. És nagyon szuper volt, mert nem volt mennem a nyomás, hogy hú, gyorsan ezt is, meg ezt is meg kell nézni. Nyugi volt. Tudtam valahogy éreztem bent, hogy jövök még, és majd akkor. Nincs hiányérzetem, hogy vannak dolgok amik kimaradtak…. Nem maradt ki semmi. Ez így volt kerek egész.
Gyönyörű házak vannak, elvarázsolnak a korlátok…. Az apró dolgokra odafigyelés, hogy azonos színűek egy házon a napellenzők, vagy olyan színűek a virágok:
Vagy hogy reggel a kávézó azzal kezdi, hogy lemossa a járdát maga előtt. Csak mindenki a saját portáljára figyelne, máshol tartanánk. Szerintem itthon is ezért vonz a „vidék”.
Egyszerűen egyébként döbbenet az építészet. Lakóházak, szűk utcák, és egyszer csak egy hatalmas templom, vagy valami monstrum épület….És ez az általános….. Teljesen elképesztő, hogy kerültek oda.
Divat világmárkák egymás után. A legnagyobb az volt, hogy volt egy útvonal hazafelé…. El kellett menni a DIOR mellett a VALENTINO-ig, ott befordulni, jobbra el CHANEL mellett és a kereszteződésnél át…. És onnan már nem sokkal, várt is az otthon.
Ez mondjuk, olyan viccesen hangzik, közben nekem hátborzongató. Egy utcára volt CHANEL első boltja és aki igazán ismer az tudja Nekem ez mit jelent…..
Kész voltam….
Jó vagyok is. Ahogy nézegetem ezt a képet….
Nem voltak tervek, de a Louvre, és az Eiffel torony igen.
Azt tudom mondani, ne úgy menjen senki a Louvre-be, hogy már 5 napja sétál… Azt olvastam 3 teljes nap kell megnézni, 5 óra volt rá, de 4 óra után ki kellett jönni. Megteltem. Befogadhatatlan a sok művészet, ami ott van. És persze rám jellemző módon, nem csak ezeket figyeltem, hanem a turistákat is. Mindenki ki volt nyuvasztva, és persze az épület. Mert nekem a mennyezetet kell fotózni egy Hermé szobor mellett, meg kifelé az ablakon…. Vagy a talajt éppen…. Vagy a múzeum shopban, nekem csoki öntő formát kell vennem a szatyor mellé….Hát igen, ez Én vagyok.
És végig ez volt a jó, Én voltam teljesen. Azt csinálhattam, amit csak szeretnék, és ilyen elutazáson még nem voltam…..
És esténként várt a bor, mert francia borok nélkül nincs Párizs. Szerencsém volt kipróbálni egy vörös, rozé és egy fehér bort is. Jelzem az egyik legolcsóbb borok voltak, direkt…. És azt is mutatom, hogy itt lehet hűtött bort kapni,
ami itthon nem igazán jellemző, így utolsó pillanatban vendégségbe menve, csak polc meleg bor van. Vagy ha akad is hűtő, olyan méregdrága bor van benne, amit meg nem vennél meg….
És mindegyikben dugó volt, ami itthon már nem divat… Végül is, így jó a bor… szellőzve.
És a bor mellé persze mi más kell mint baguette, francia sajt, szőlő…. Nekem megunhatatlan.
---
Párizsban már beköszöntött az Ősz, így vennem kellett egy plusz pulcsit, és egy sálat másnap, és persze egy tipikus francia sapkát is…..
De így jobb volt, nem volt döglesztő meleg, és utolsó egész nap lehetett a faleveleket rugdosni, ami elég bakancslistás volt azért….
---
Szajna parti piknik öröm volt, felejthetetlen. Egyébként is híve vagyok a city pikniknek, de ez mindent vitt… Itt egyébként a parkok ebédidőben full megtelve. Jönnek a kis zacskókkal, kajás dobozokkal és kint esznek. Jaj de szeretnék ilyen munkahelyet… Nálunk még a terasz sem játszik…. Mennyivel jobb az ember közérzete, ha kint eszik, amikor lehet…. Kitisztul a feje. Ezek voltak a napközbeni pihenők egyébként….
---
Notre Dame zárva volt a felújítás miatt, így ez halasztódott most. Viszont volt Emily Párizsban helyszín….És döbbenet volt, tényleg minden ott volt úgy minta filmben….
És volt Pinterest-ről kinézett két másik hely is:
Ki nem hagytam volna a Shakespeare and Company könyvesboltot, ami 1919 óta működik, volt is fotós pad, és bent…oh jaj, csúcs volt. Olvasó sarkokkal, régi könyvek illatával, számtalan író fényképpel. Érdemes a könyvesboltnak utána olvasni, aki nem ismeri a helyet.
És a másik kihagyhatatlan a Le Consulat bár…. Ami előtt utcazenészek hozták a hangulatot….
---
Utolsó estére maradt a az Eiffel torony. Egyik kedves ismerősöm jelezte, hogy naplementekor kell felmenni…Jelzem igen akkor kell.
Kicsit bennem volt a para a tériszonyommal mit fogok kezdeni, hogy tudom ezt kezelni majd, mi lesz velem 276 m magasan, ha Pécsen le kellett szedni a kalandparkban. És nem volt semmi. Okés a liftben felfelé nem néztem ki az ablakon, azt tudom felfelé valakin fekete hátizsák volt, oldalában ásványvíz piros kupakkal. De fent voltam, félve mentem ki a nyitott részen a széléig, de több mint másfél óra után a toronyban a végén már simán elsétáltam a széléig. Nem volt bennem félelem, semmi, de semmi. És csodálatos látvány volt….Leírhatatlan. És igen, tudni kell, mikor kell felmenni, a lemenő nap, ahogy megvilágítja Párizs-t, egy álom.
És után amikor leérsz már sötét van, és kivilágítják a tornyot…. Hihetetlen látvány így hazasétálni a Szajna parton…egészen a Dior-ig, aztán Valentinó ugyebár, jobb felől Chanel…és így tovább….
És zárásként a szülinapomon Párizsban ébredni….este az ágyamban aludni…..
Ez az egész egy hihetetlen élmény volt, hihetetlen, de igaz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése