Ugrás a fő tartalomra

Eiffel..

Tegnapi napot alapvetően az eiffel toronynál töltöttük. Éjszaka hatalmas vihar volt, mennydörgés villámlás, így hiába első éjszaka és fáradság sok alkalommal fent voltam. Ablak ki, ablak be. Ennek ellenére egész jól kezdtük a napot. Egyébként is szeretem az ittlétet, mert nincs rohanás, akkor indulunk amikor éppen jónak találjuk. A vihar utáni éjszaka elég hűvösre sikeredett a reggel, így hosszabb dolgokat vettünk fel.
De nagyon jó volt, kis fotózás, séta. Egyébként fél óra sétára van a szállástól. Egy tik-tokos fotóhelyszínt is megkerestünk, de oda hajnalban kell majd menni, így egy napfelkeltét ott kezdünk majd. Utána séta, végül sanzelizé-n McDonald's kajálás. Ez külön öröm, mert nagyon más kajákat is lehet kapni. Most a marhahúsos, baconos, avokádókrémes szendvicset választottam. És hiába a tömeg rettentő gyors volt a kiszolgálás.
Utána séta haza, majd vissza az eiffel toronyhoz és jöhetett a nagy álmom. Ping-pongozni Párizsban.
Felejthetetlen, még az első Tik-tok video is elkészült. target="_blank">https://vm.tiktok.com/ZMNbESRao/?k=1 Majd hazafelé séta kerülőúton, mert pár háztartási cuccot venni kellett. Azt gondolom nem lesz a szállás értékelése perfect. Kellett venni mosogatószivacsot, szemeteszsákot, szappant, hogy kezet tudjunk mosni, egy kéztörlő törölköző, konyharuhát. Azt gondolom ezek a szállásadónak sem lettek volna hatalmas költségek, viszont rendkívül konfortossá tették volna az ittlétet. Ez olyan gesztus lett volna. Még szerencse, hogy airbnb-n lehet javaslatot tenni a szállásadónak. Ez most itt is így lesz. Este még aztán kimentünk egy körre sétálni, most másik irányba. Majd éjfélig kukorékolás. Az éjszaka alapvetően nyugis volt. Ma pedig bringázni fogunk majd...
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk