Ugrás a fő tartalomra

Westfiled

Tegnap az egyik legnagyobb shoppingban voltunk. Igazából céltudatosan. 

És írtam tegnap, hogy kerékpár, de akárhogy is nézegetem, maga a bérlés nem drága, de lekötnek egy nagyobb összeget a számládról, amit bérlés után fel is oldanak, viszont apró betűben azért ott van, hogy ez akár 7banki munkanap is lehet. 

Így a metro mellett döntöttünk 1,90 euróért. A jegyet csak segítséggel tudtuk megvenni, viszont visszafelé már egyedül, és annak ellenére, hogy visszafelé első körben rossz irányba szálltunk, tök profik voltunk. Szinte helyiek... 

Jaj nem is írtam, első nap, bor vásárlásnál mi történt. Már nem is a boroknál voltunk amikor odajött egy hölgy segítsünk már melyik bort vásárolja. Ezt persze a helyzetből és a testbeszédből szűrtük le, mert ennyire nem tudok franciául. Kérdeztem tud angolul? Mire azt válaszolta nem, és szuper angol tudással azért azt elmondta, hogy franciáknak nézett minket és remélte tudunk neki segíteni, hogy melyik borra essen a választás. Valahogy azt gondolom ez jó ómen. Beleillünk a környezetbe. 

Szóval shopping hely volt tegnap, nézelődés, majd egy jó kis ebéd, metro haza, pihenés, parkban kis edzés. 

Tik-tok video készítés. https://vm.tiktok.com/ZMNgue8Lw/?k=1 Aztán pihi, mert 15 éves nagyfiúnak a lába kikészült. Azt hiszem ma gyógyszertár lesz, sportkrém.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...