Ugrás a fő tartalomra

Újra itt

És igen,újra itt Párizsban. Ezt most egy tabletről írom,így egy picit körűlményesebb. Szóval olvastam a neten,hogy van bőröndcimke nyomtató a Kálvin téren, így gondoltam nagyon kis modernek leszünk és nemcsak online becsekkolunk, mint ahogy szoktunk egyébként hanem, akkor cimkét is megnyomtatjuk,és hajrá kiérünk a reptérre és a leírtak alapján sorbanállás nélkül beteszed egy szalagra és mehetsz is. Így egyik reggel munkába menet Kálvin aluljárón bolyongtam, de cimkenyomtató az seholsem. Gondoltam, ok nincs nagy vész reptéren is van, akkor majd ott. A gép reggel 6kor indult, így papírforma szerint 4-re kint kell lenni, dehát be vagyunk csekkolva, akkor lehet picit később is. Végűl fél 5-re kint voltunk, és természetesen sor, cimkenyomtatónál meg senki. Sorba beálltunk, Én pedig megkérdeztem egy hölgyet, hogy feltétlen végig kell ezt állni? Cimkenyomtató is megoldás? Rám néz: - Jaj,az mneműködik,be kell állni a sorba. Így türelmesen végigvártuk a sorsunkat. Majd továbbjutás, táskák átvizsgálása, átvilágítás. Nagyfiú persze fennakadt. Vegye le a cipőt, beszállókártya elvéve. Nagy átvilágítóba, terpesz, karok szét. Végül kiderült, valami a cipőben van, mert a kézi vizsgálóval is csipogott. Volt egy tippem egyébként, hogy ezt neten rendeltem. Amikor üzletben veszel a pénztárnál beleteszik egy olyan antimágneses részbe, hogy a kijáratnál ne csipogj, lehet az online rendelésnél ez nem történik meg. Tanulság:új online vásárolt cipőben ne menj reptérre. ☺️ Majd végre továbbjutunk, mosdó, üres üveg feltöltés, beszálláshoz elballag, mikor is rájövünk, beszállókártya cipőlevételnél ott maradt. Így ezerrel vissza. Lobogtatva vártak minket persze. Gyorsan vissza, repülőre fel. Ami 6óra helyett 6:20-kor el is indult, de tervezett idő szerint 8:25-kor földet értünk. Utána viszont 10percet még gurultunk minden irányban, hogy aztán egy busz hozzon el a megfelelő terminálba. Bőröndre várakozás, de nagy megnyugvásra megérkezett. És irány a metró ami bevisz a citybe, fejenként 10,30 euróért és 1óra alatt. Majd átszállás buszra, ahol lógtunk de még negyed órát utazva szállásra eljutva, ahol senki nem várt. Pont jött egy francia ember, aki természetesen csak franciául, kapun beengedve. Azt meg tudtuk beszélni, hogy apartmanba jöttünk nyaralni, de kontaktnak hiába írtam, hogy megérkeztünk, semmi jel. Kénytelen voltam felhívni, VÉGÜL angolul nagyon örült, hogy megérkeztünk. Mondtam szuper, de hol a szállás? Kis irányítással kiderült 5.emelet. Felmentünk, ajtó kilincsre zárva. Kulcs az asztalon. Kis levéllel. Lakás aprócska, kicsit koszos, WiFi zéró, meleg is lett közben, így elmentünk ebédet vadászni. Parkban megkajálva, kapukódot kiderítve visszaindultunk. Majd felfedeztük a környéket. Du kis alvás, délután újabb felfedezés, kaja beszerzés. Esti pihenés itt :
Filmezés, alvás, és éjszakai eget rengető vihar közepette során, rengeteg felébredés.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk