0. szülői

Igen, ma megvolt fél 4-es regisztrációval, 4 órás kezdéssel, egészen negyed 7-ig.

 

A tornaterembe voltunk besűrítve, de már a regisztrációnál éreztem, hogy ez a titkársági hölgynek a harmadik fekete pontja volt. Bizton állítom, össze fogok vele veszni az 5 év alatt.

Szóval tornaterem. Jó, hogy időben érkeztünk, mert hiába tudta a tantestület mennyi diák van, szorozva alapvetően két szülővel, nem volt annyi szék. Viszont így 25 percet kb, néma csenden várakoztunk az igazgató szerint kétfunkciós tornateremben, ami funkcióját tekintve most szauna is volt. És viccet komolyan félretéve, valóban.

Az összeállítást elnézve az anyák jöttek többségében. Voltak páros szülők is, valahol irigylésre méltóan, hogy még együtt vannak. És volt pár csak apukás kísérés is, ezt pedig betudtam az informatikai vonalnak.

A tájékoztatás az igazgató beszédével kezdődött, melynek fő csapása az alapvetően fiú diákokból álló iskolában a hiányzás, a késés, a testi és szóbeli egymás ellen elkövetett tettekre hangsúlyozódott. Amit valahol értek is. Illetve nem kimondva az az alkohol, és cigi használatának szabályai.

Ez egészen egy óra volt, majd az igazgatóhelyettes a gólyatábor főbb információit mondta el, majd az ofővel egy külön teremben folytatódott a szülői.

Az osztályt tekintve azt hiszem alapvetően 1 évvel fiatalabb gyerekek vannak, és a szülők is ennek megfelelően kezelik őket. Maga az ofő, egy nő, és programozó. Ez a megjelenésén, a humorán egyaránt látszik, de összességét tekintve, azt gondolom jó lesz. Amit most az első benyomásból meg lehet állapítani: Lazább, gyerekeket önállóságra késztető tanár, aki nem ír szépen mert programozó, viszont szakmájában kiváló lehet.

A szülők mit is mondjak, ez a nulladik szülői volt, de máris vannak „kedvenceim” ha értitek az iróniát.  

Egy akadásom volt, egy papír, ahol nem tudtam még, mi a jó megoldás. Anya és Apa elérhetősége, és bekarikázni ki a gondviselő. Mivel nálunk teljes lemondás volt az apa részéről, így csak az Én adataimat töltöttem ki. Meglátjuk, ez mire lesz elég.

Mindez az egész hercehurca negyed 7-kor ért véget.

Megtudtuk milyen tesi póló kell, mert minden osztálynak saját színe van. Mi megnyertük a pirosat.

És akkor tényleg zárójelben jegyzem meg. Kis szakmai sorbeillesztés. A piros az egy nagyon erős szín. Minden értelemben. Kevés olyan ember van, aki viselni meri. Hiszen több jelentéssel is bír tudat alatt. Nőknél az ajak színe a piros, azaz hozzá társítják a szexualitást. Ha egy nő piros ruhában jelenik meg, akkor nem lehet nem észrevenni. És ez az a csavar, ami miatt a nők nagyon kevés alkalommal viselnek piros ruhát, vagy adott esetben soha. Mert a pirosat, azt tényleg viselni kell, mert észrevesznek. Minden tekintettben. Az ilyen ruhát, csak a nagyon erős önbizalommal, teljes pozitív átadással lehet viselni csak, mert egyébként egy förtelem lesz az egész kép. Ha elmentek egy ruhaboltba, konfekció ruhaboltba, alapvetően két alkalom van, amikor a piros ruhák jelen vannak az üzletben. Az egyik a valentin nap, a másik a karácsony. Ezek olyan enyhítő ünnepek, amikor kevésbé okozol feltűnést a ruháddal, bár Valentin nap is inkább a piros fehérneműk jelennek meg. Férfi színként pedig a vér és a vadság társul hozzá, manapság pedig talán a meleg irányvonal. De azért a férfi ruhaüzletben is szétnézhetünk, nem igazán találunk piros ruhaneműket. Egyébként, ha belegondoltok mennyire érdekes, elgondolkodtatok már azon, hogy az ilyen típusú a színek nem is hiányoznak, sem a ruhatárból, sem az üzletekből. Észre sem veszed, hogy nincsen ott. És ez egy ösztön, pont a viselésnek körülményei miatt.

Nos szóval visszakanyarodok, megnyertük a piros színt.

És mit sem változott a szülői közösség, hogy mindenhol an az alap barátkozó, aki úgy jön be a terembe, hogy elordítja magát : Sziasztok! Kérdezem Én ki vagy Te, okés hogy sorstárs, de nem tegeződünk szerintem ettől még.

A másik, aki csendesebb és kérésre sem ül le, a falon kitölti a papírokat.

A harmadik aki úgy jön el szülőire, hogy nem hoz tollat….

A feltétlenül el kell mondjam, az Én gyerekem miért is más, és most rá figyelni kell,

és a lassú szülő, aki nem képes a jelenléti papír egyszerű kitöltésére.

A sorban állók, akik a szülői végén képesek sok negyed órát állni, hogy az ofőhöz jussnak.

No jelentem Én egyik sem vagyok. Azt hiszem, vagyis az az érzésem szokott lenni, hogy mindenki számára meg Én vagyok a különc, mert leginkább azt szeretem, ha kb, az ofő a nevemet sem tudja. És nem vagyok barátkozó szülő, soha nem is voltam játszótéri anyuka sem. Én nagyon immunis vagyok ezekre. Azaz alapvetően nincs erre szükségem, és ezért offolom az életemből.

Mint nemrég kiderült amibivertált vagyok, azaz alapvetően introvertált, de ha kell, beilleszkedem, ha a helyzet úgy hozza. De itt nincs olyan helyzet, ami úgy hozná. Egyszerűen bezárkózóm. Védem magam.  

És az is kiderült, hogy valahogy máshogy állok hozzá a dolgokhoz, de nem gondolnám kísérgetni a gyereket sem az évnyitóra, sem a gólyatábor találkozóra. Nincs ott helyem.

 

Ha nem bánjátok sulis posztok jönnek majd még, csak hogy nevessünk, együtt érző szülőkkel együtt sírjunk ha kell, de legalább pletyka szinten megosszam az új tapasztalatokat.