Egyszerűen Én, amilyen vagyok

És hogy miért is?...elég sok mindenért. De most leginkább az Univerzumnak …. Remélem, az amerikai filmek mindenkinek megvannak, hogy amikor bunyó van, mily meglepő, hogy a bunyósok szépen sorban mondhatni kivárva sorukat mennek a főszereplő ellen. Egyik kiütve, másik utána érkezik csak…. No, hát akkor most valahogyan így érzem magam. Nagyon vártam a felvételi végét, hogy végre akkor fellélegzés, egy kis nagylevegő. Abban mondjuk biztos voltam, kipihenni nem fogom magam tanév végéig, de legalább veszek egy nagy levegőt. És vigyázz mit kívánsz...- mondta az öreg Zen mester…. A nagylevegő megvan, de egészen más miatt. Szóval felvételi értesítés megérkezett, és jött egy csütörtök délután, pontosan két hete lesz most, amikor is, főbérlő levelét olvasva az első 3 percben leizzadtam, minthogy szüksége van a lakásra.   A terv persze az volt, Nagyfiú kérésére, hogy év végéig legalább maradjunk, így elkezdtem nézelődni. És hála a háborúnak? (ez még kérdés), de felmentek az albérlet á...

    És igen eljött a pillanat, amikor is megkaptuk az értesítőt, hogy gyerkőc felvételt nyert a Trefort Ágoston technikumba. Ezt írtuk be végül az első helyre, és nicsak siker! Az előzmény listában 95. volt, így reménykedtünk. És mennyire jól tettük. És a boldogság hatalmas, részemről pedig az öröm. Egyrészt boldog, hogy oda vették fel, ahova szerette volna, és azt csinálhatja, ami érdekli. Másrészt öröm Nekem, hogy túl vagyunk rajta végre. Azt kell mondjam, kemény meló volt, és bizton állíthatom, többes számban: hogy felvettek bennünket , mert jó nagy részem volt ebben a buliban is. És valahogy olyan érzésem van, a következő 5 évben sem húzhatom ki magam, és emelhetem fel a kezem, hogy okés, akkor hajrá, Tiéd a pálya! Még, jó hogy az informatika engem is érdekel…. És persze kaptunk egy előrevetített tennivalót, ami még sehol sincs attól, ami vár ránk, gondolom. De majd mesélek itt, csak, hogy élvezzem a megterhelő perceket….. Most kis fellélegzés van, meg év vége...

Kérdezem miért olyan nehéz? Azaz hm, nem is tudom, hogyan írjam. Alapvetően az ember szerintem, nem szeret hazudni, Én nem is tudok. Annyira izgatott leszek a hazugság tudatától, és annyira igyekezném fedni, hogy hazudok, hogy egyszerűen nem megy. Tini koromban elég sok ilyen próbálkozásom volt a szüleim felé, na de kinek nem ugyebár. Aztán rájöttem, hogy mondjuk semmi értelme sincsen. Felnőtt létemre próbálom eltusolni a dolgokat, amikor hazugságra kerülne sor, nem válaszolok úgy a feltett kérdésre, vagy visszakérdezek, és ezzel terelődik a „kötelező„ válaszom. Aztán az évek során, ahogy megtépázott az élet, rájöttem, hogy igenis vannak helyzetek, amikor még ez sem kell, hanem ki kell mondani a valós gondolatot, mert miért is nem tehetnénk… Ha végül is ez az igazság…. És nagyon érdekes tapasztalásokon mentem már át. (most például azt gondolom, nem tehetek minden ilyen nyitott gondolatmondat végére 3 pontot, mert ezzel lenne tele az egész írás. ) Szóval elég érdekes, ahogy az más...

Most volt esély, most. És nem tudtunk élni vele. Nem titok, hogy ellenzéki vagyok. A normál morált, és szabad akaratot képviselem. Azt hogy, egy olyan országban neveljem fel a gyereket, ami megfelelő erkölcsi normákkal rendelkezik. Úgy látom, ez nem jön össze. Elképesztő, hogy 2022-ben, arra kell neveljem a gyerekem, hogy hagyja el az országot, és szégyellni kell, hogy ennek az országnak a levegőjét szívjuk. Hogy körülnézek és az embereknek, tényleg az a norma, amit ez a vezetés képvisel? Hogy adnak még egy buzdítást, hogy több pénzt és lehetőséget húzzanak ki a pénztárcánkból, és az életünkből? Komolyan boldogok itt az emberek, meg vannak elégedve a helyzettel? Láttátok a térképet? Mily érdekes Budapest színe….. elképesztő. Komolyan a vidék a birka nép, bólogat és béget? Egyébként kérdezem, senkinek nem gyanús? Elképesztő, hogy ennyire be vannak ijedve a vidékiek, hogy nem lesz munka, ha nem a fideszes cimbire szavaznak? Agyatlan gondolkozás, tehát tehetségtelen, és nem ta...

  Megérkeztek az iskolai pontszámok. Előzmények itt, (link) aki nem olvasta még. Ez pontosan arra elég, hogy kb, 3 perc után eldobd az agyad.   Az iskolai pontszám mellé került egy ideiglenes rangsor, hogy éppen hányadik helyet foglalod el a jelentkezettek közül. Csak éppen arról nincsen semmi infó, hogy az összes jelentkező gyerek közül, akik átlagosan a 350-et, igen háromszázötvenet jelent, mennyi az a gyerek aki az adott iskolát az első helyre írta be. Illetve az sincs sehol, hogy egyébként a suliban mi a felvételi minimum pontszám…. Mi esetünkben a pontszámok alapján, egyik helyen sem vagyunk a meghirdetett, 17 vagy 24 fős osztálylétszámban, így a hely, egyik iskolában sem garantált. Tehát jöhet a spekuláció, mi legyen a sorrenddel, és mit hova írjunk. Az internetnek hála, persze vannak múlt évi statisztikák, mint például, meghirdetett helyek száma 16, jelentkezettek száma 348, az első helyen beírt jelentkezők száma 24, az első helyről felvettek száma 8. És akkor,...

  Itt vagyok. És sac/kb kinyiffanva. Most lettünk túl a középiskolai felvételi időszakon, azaz vége vannak a vizsgáknak. Akinek van kamasz gyereke, és ezen már túl van, pontosan tudja, miről beszélek. Akinek meg nincs vagy még a felvételi előtt áll, annak mesélek. Az egész fél évvel ezelőtt kezdődött, mikor is felvételi előkészítőt kerestem a gyereknek, és már akkor is kiderült, teljesen el vagyok késve, de Én azért bíztam abban menni fog ez a dolog. Iskolán kívül plusz pénzért simán beírathatod a gyereket bárhova, és a felső határ a csillagos ég. Bár itt állítólag teljesen a gyerekre figyelnek, hogy hogyan halad és egyáltalán. Na ez a kategória volt az, amire azt gondoltam: „Menjenek a francba!”. Azért mégis 7 és fél évet lenyom a gyerek az iskolában, csak ragadt rá valami. Okés, legyen egy kis rásegítés, na de nem minden „áron”. Így aztán egy középutat kerestem, árban és persze, hogy megfelelő időben legyen a fejtágítás, és így aztán a hely sem volt mindegy. Így talá...