Ugrás a fő tartalomra

És minden szava igaz....

 

 

Ez az insta bejegyzés rázta meg a netet éppen a mai napon.

És persze apák lehet tiltakozni, főleg akik tényleg apák. Mert persze vannak kivételek, akik ugyebár erősítik a szabályt, mint tudjuk. Nekik dícséret jár, nem is kicsi, tessék hírdetni az igét...De kár lenne odáig eljutni, hogy nem valljuk be az igazat saját magunknak. Azért tegye mindenki szívére a kezét, a szülőség leginkább az anyákat terheli, a legtöbb téren. Apuka leginkább akkor kerül már a képbe, amikor anyuka kidőlt és nem bír felkelni az ágyból.

És csodálatosak a munkamegosztások, de még ezek során is több marad az anyára, alanyi jogon, azért mert Ő szülte a gyereket, és oh, a kötődés Ő és a Csemete között leírhatatlan. Na igen, és háztartást is a nő vezet, mert ugyebár az női feladat. És régen ez mind szép és jó volt, amíg nem vívtuk ki magunknak a szavazati lehetőséget, meg hogy eljárhassunk dolgozni. Mondják is, hogy mi akartuk. Oh igen, hogy ne legyünk lenézve, hogy mi csak anyák vagyunk, meg háztartásbeliek. Tessék meglett az eredménye, terhet a vállunkról senki le nem vett, és ez a mai napig így van. Valljuk be nagyon is őszintén és nézzünk szembe a problémákkal, de most is a nők viszik a legtöbb terhet a gyerekkel és a háztartással kapcsolatban, néhány elenyésző kivételtől eltekintve. De mint tudjuk, leginkább a többség számít. És a többségnél ez igenis így van. És sajnos így is lesz.

Azért azt a koordinációt, megszervezést, készenlétet, helytállást otthon és munkahelyen mindamellett, hogy még nézzél is ki valahogy azért kemény produkció. És máris visszatérhetek a válási statisztikákhoz, hogy is van ez?

Szóval egyáltalán nem volt rossz ez a bejegyzés, csak fáj az igazság, ugye apák? Szar helyzet….de ez van, ez az igazság. 

HJa mondjuk minden anya elmenne egyszerre két hétre szabira messzire elérhetetlenűl, megnézném hogy alakulnának a dolgok....

 

 

És a kötelezők:

A másik blog ezen a címen érhető el, feliratkozás nélkül: https://mikalandjaink.blogspot.com/

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk