Ugrás a fő tartalomra

Még nem meséltem...

azt még nem is meséltem…mennyire nagyon nehéz venni tányért…..

A válás során sok „apró” dologról lemondtam, néhány nagyobb dologért, és 1 millió forinttal lettem kevesebb, hiszen mindennek ára van. Ezeket kölcsönben használtuk eddig. Most viszont, hogy a ház eladásra került be kell szereznem ezeket. És nagyon nehéz. Nem valami egyszerű venni tányért, mármint, ha olyan vagy mint Én. Ha valami különlegesre, valami másra vágysz. Már egy jó ideje nézegettem a dolgokat, hiszen számtalan dolgot vennem kell. Tányér, pohár, turmix, mikró, kenyérpirító és társkörei. Okés ezek nélkül is lehet élni, csak úgy néz ki nem érdemes. Valahogy megkönnyítik a mindennapokat, kevesebb idő és energia megy el, ha ezek megvannak.

Szóval kicsit sok volt az éjszaka/este hazajárás, gondoltam hasznosabbá teszem magam, és nekikezdek a dolgok beszerzésének most már igazán. De tányért venni…. na azt nem egyszerű…, gondoltam arra is, elhasználjuk a maradék műanyagokat, mint a legtöbb kajálda, amíg megtalálom az igazit, de nagyon úgy festett, ez nem lesz meg egyhamar. Így inkább arra az álláspontra jutottam, veszek egy számomra egészen megfelelő tányérból 3 db-ot, aztán ha vendégek jönnek, marad a műanyag. És majd amikor meglesz az igazi tányér, akkor veszek majd többet.

Valami mást kerestem mint az átlag tányér….utálom ezért magam, hogy nekem miért nem jó valami sima egyszerű…. az ikeásat leszavaztam, hogy ikeás, és annyi ember volt ott, úgy néz ki bárki megveheti, máris értékét vesztette. Zara home nem hozta a megszokott kínálatot, úgy néz ki, várnom kell őszig az új kollekcióra, amikor majd benti tevékenységek jönnek, és esetleg mutatósabb tányérok is. Volt ami tetszett, csak ne lett volna rajta a pötty, aztán egy másik igazán jó lett volna, csak baromi más színben, vagy más alakban, jó lett volna ha mélyebb, ha nagyobb, ha kisebb, szóval mindegyiken volt valami ami miatt nem lopta be magát, csak megalkuvás lett volna.

Aztán kínomban H&M home-ban szétnéztem, és szembe jött a tökéletesen minimalista tányér. És lett 3 nagy és 3 kisebb lapos tányér, potom összegért, a nézettekhez képest. Mondjuk levest nem ebből fogunk enni, azt még keresem….

Oh és lettek új müzlis tálak, na azokat imádom, butlers segített ebben, élmény belőle reggelizni.

Komolyan beteg vagyok szerintem. Bár mint oroszlán szeretem magam nagyon-nagyon szép és különleges dologgal körbevenni, ezért képes vagyok más dolgokról lemondani. Na jó azért baromi fontos volt az ár, mert nagyon sok mindent venni kell, így valahol vonalat kellett húzni. De hosszú távon kellett gondolkozni is közben, hogy lehet, kicsit többet kellene befektetni, de tovább bírja majd.

Most épp húzom a fogam a felmosóra, és a ruhaszárító árára, de ezeket meg kell venni. Nincs mese, ki kell takarítani, és teregetni is valamire.

És közben bekerültem a sorba saját magam is. Hiszen magamra is kell költenem, mert régen megvoltak már a vágyak. De hogy magamra mennyire nehezebben megy még mindig a költekezés, nagyon gáz, + 1 vagy másfél nap gondolkozás, aztán megveszem, fél nap lelkifurdalás minimum.

Oh erről jut eszembe most hogy megtehetném, nem vettem meg a joghurtot még, amit nagyon szeretnék. Azóta nem látok sehol….Hja meglesz beszámolok, csak jaj, legyen olyan finom, mint amennyire vágyom rá…. kérlek.

Szóval ilyen magam csinálta gondokkal küzdök, amikor nem éppen programokra járok….

 

Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...