Megtörtént a ház átadás, némi pakolással előtte. Még volt mit elhozni. Hazafelé azon gondolkodtam a kocsiban, mert a rádió előlap nem volt a helyén, viszont nem fértem hozzá, hogy mennyire fura ez. Ez volt kb a 13. költözésem….13? ez csak most esett le. De nem is a szám a lényeg, hanem hogy jó sok alkalommal átéltem már, és még sok alkalommal fogom, magamat ismerve, főleg hogy most albérlet.
Ez volt az első és remélem az utolsó ilyen, de nem éreztem semmi fájdalmat. Nincsenek alapvetően jó emlékek a házzal kapcsolatban. Vannak jók, de elnyomja a sok rossz, ami ott történt. Foltok vannak, amik hiányozni fognak, a tűzhely az nagyon, a szuper mosógép, a kert, a tér…de nem fájt eljönni, otthagyni. Nem is nagyon éltünk ott, leginkább kettesben, és akkor egy nyűg volt, teher, és fájdalom.
Nem csak Én érzek így, Nagyfiú is. Annyit mondott a nagy szobája fog hiányozni, de az sem annyira, mert mindig egyedül volt.
Ott hagytuk azt a néhány jó emléket és a sok rosszat, és egy újabb lépcsőfokot léptünk az új életünk felé. És már nem kell kijárni, levelek, szétnézni, elhozni dolgokat, szabad hétvégék, szabad gondolatok.
Azért sikerült vasárnap 5x felhívnia a riasztós cégnek, riasztás van. Ez is lekerül, de jó lesz. Bár szeretem a fickó hangját. Elmehetne szinkronszínésznek, mondtam is Neki.
Szóval vége, ez is lezárult. Kicsit fellélegzünk. Egy picit szabadabbak lettünk, leginkább Én, mert rajtam volt a teher a házzal kapcsolatban, mindent Én intéztem. Hányszor lapátoltam a beázás miatt a vizet, vágtam a fát, gyújtottam be a kazánba, vittem ki a hamut, ültettem füvet, hogy aztán locsolhassam, nyírhassam. Húztam ki a kukát, gazoltam a követ és még sorolhatnám….
Ennek most vége. Itt igen, legközelebb ha ilyen lesz, magamért teszem.
És a kötelezők:
A másik blog ezen a címen érhető el, feliratkozás nélkül: https://mikalandjaink.blogspot.com/
Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése