Ugrás a fő tartalomra

Hétvége...

Megtörtént a ház átadás, némi pakolással előtte. Még volt mit elhozni. Hazafelé azon gondolkodtam a kocsiban, mert a rádió előlap nem volt a helyén, viszont nem fértem hozzá, hogy mennyire fura ez. Ez volt kb a 13. költözésem….13? ez csak most esett le. De nem is a szám a lényeg, hanem hogy jó sok alkalommal átéltem már, és még sok alkalommal fogom, magamat ismerve, főleg hogy most albérlet.

Ez volt az első és remélem az utolsó ilyen, de nem éreztem semmi fájdalmat. Nincsenek alapvetően jó emlékek a házzal kapcsolatban. Vannak jók, de elnyomja a sok rossz, ami ott történt. Foltok vannak, amik hiányozni fognak, a tűzhely az nagyon, a szuper mosógép, a kert, a tér…de nem fájt eljönni, otthagyni. Nem is nagyon éltünk ott, leginkább kettesben, és akkor egy nyűg volt, teher, és fájdalom.

Nem csak Én érzek így, Nagyfiú is. Annyit mondott a nagy szobája fog hiányozni, de az sem annyira, mert mindig egyedül volt.

Ott hagytuk azt a néhány jó emléket és a sok rosszat, és egy újabb lépcsőfokot léptünk az új életünk felé. És már nem kell kijárni, levelek, szétnézni, elhozni dolgokat, szabad hétvégék, szabad gondolatok.

Azért sikerült vasárnap 5x felhívnia a riasztós cégnek, riasztás van. Ez is lekerül, de jó lesz. Bár szeretem a fickó hangját. Elmehetne szinkronszínésznek, mondtam is Neki.

Szóval vége, ez is lezárult. Kicsit fellélegzünk. Egy picit szabadabbak lettünk, leginkább Én, mert rajtam volt a teher a házzal kapcsolatban, mindent Én intéztem. Hányszor lapátoltam a beázás miatt a vizet, vágtam a fát, gyújtottam be a kazánba, vittem ki a hamut, ültettem füvet, hogy aztán locsolhassam, nyírhassam. Húztam ki a kukát, gazoltam a követ és még sorolhatnám….

Ennek most vége. Itt igen, legközelebb ha ilyen lesz, magamért teszem.

 


És a kötelezők:

A másik blog ezen a címen érhető el, feliratkozás nélkül: https://mikalandjaink.blogspot.com/

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egészségügyi köröm

avagy miért jó ha nem kell orvoshoz járkálnod. Remélem többen emlékeznek arra, hogy nem vagyok egy orvoshoz mászkáló, és nem azért, mert nagy ívben kerülöm őket, hanem mert figyelek a testemre és igyekszem megelőzni a gondokat. Ha kisebb bajom van, akkor pedig öngyógyító módba kapcsolok. Most viszont egyik szombat reggel arra ébredtem, hogy az egész állkapcsom fáj. El se tudtam képzelni, hogy mi lehet a gond, és sajnos fogorvos sem vagyok. Amit tudtam, azt viszont bevetettem most is. Íny kenőcs, diófalevél tea öblögetés. El is mentem az nap dolgozni, volt egy takarításom egy 3 órás. viszont nem sokat változott a fájdalom, picit enyhült csak. Majd elérkezett a vasárnap amikor is ez a fájdalom rákoncentrálódott a jobb felső fogaim részére, és hideg-meleg folyadékra olyan bepisilsz mindjárt fájdalmak következtek. Azt gondoltam ez gyökér lesz. olvastam már erről, tehát orvos kell. Mivel elég sokat költöttem már magán orvosokra azt gondoltam eljött a pillanat, hogy a befizetett TB jár...
Megjegyzés küldése
További információk

Nagy hír

  Péntek óta hivatalosan is van egy papírom arról, hogy okleveles pozitív pszichológia coach lettem. Elvégeztem egy tanfolyamot online, angolul, saját magam osztottam be az időmet, aminek nagyon örültem. Viszont így már papírom is van arról, hogy oszthatom az észt, hogyan legyél pozitív.   Ez foglalta le minden időmet amúgy, az utóbbi hetekben, és az hogy vége lett az idei tanévnek is a gyerkőc szempontjából, hogy idén 18 éves lett és jogosítványt kért, és ezek intézése, hogy lejárt a szig-je, és felveheti az életkezdési támogatását, ami 130 ezer forint. Ebből mondjuk egy életet nem lehet elkezdeni, cserében több mint a nulla. A tanfolyam igazán érdekes volt, mert ezek egy részét valóban tudtam már, és persze alkalmazom is, ahányszor ki kellett húznom magam a gödörből. Így alapvetően egész könnyen ment a tanfolyam, jó kis eszközök vannak benne, és arra is megtanított a beszélgetések hogyan történjenek. Egy komplex átfogó tananyag. Ha érdekel elindítottam a @nekedtudom ...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk