Ugrás a fő tartalomra

Hétvége...

Megtörtént a ház átadás, némi pakolással előtte. Még volt mit elhozni. Hazafelé azon gondolkodtam a kocsiban, mert a rádió előlap nem volt a helyén, viszont nem fértem hozzá, hogy mennyire fura ez. Ez volt kb a 13. költözésem….13? ez csak most esett le. De nem is a szám a lényeg, hanem hogy jó sok alkalommal átéltem már, és még sok alkalommal fogom, magamat ismerve, főleg hogy most albérlet.

Ez volt az első és remélem az utolsó ilyen, de nem éreztem semmi fájdalmat. Nincsenek alapvetően jó emlékek a házzal kapcsolatban. Vannak jók, de elnyomja a sok rossz, ami ott történt. Foltok vannak, amik hiányozni fognak, a tűzhely az nagyon, a szuper mosógép, a kert, a tér…de nem fájt eljönni, otthagyni. Nem is nagyon éltünk ott, leginkább kettesben, és akkor egy nyűg volt, teher, és fájdalom.

Nem csak Én érzek így, Nagyfiú is. Annyit mondott a nagy szobája fog hiányozni, de az sem annyira, mert mindig egyedül volt.

Ott hagytuk azt a néhány jó emléket és a sok rosszat, és egy újabb lépcsőfokot léptünk az új életünk felé. És már nem kell kijárni, levelek, szétnézni, elhozni dolgokat, szabad hétvégék, szabad gondolatok.

Azért sikerült vasárnap 5x felhívnia a riasztós cégnek, riasztás van. Ez is lekerül, de jó lesz. Bár szeretem a fickó hangját. Elmehetne szinkronszínésznek, mondtam is Neki.

Szóval vége, ez is lezárult. Kicsit fellélegzünk. Egy picit szabadabbak lettünk, leginkább Én, mert rajtam volt a teher a házzal kapcsolatban, mindent Én intéztem. Hányszor lapátoltam a beázás miatt a vizet, vágtam a fát, gyújtottam be a kazánba, vittem ki a hamut, ültettem füvet, hogy aztán locsolhassam, nyírhassam. Húztam ki a kukát, gazoltam a követ és még sorolhatnám….

Ennek most vége. Itt igen, legközelebb ha ilyen lesz, magamért teszem.

 


És a kötelezők:

A másik blog ezen a címen érhető el, feliratkozás nélkül: https://mikalandjaink.blogspot.com/

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk

Álom

    6 éve lesz lassan, hogy megkaptam azt egyik délelőtt: „szerintem váljunk el”, mégis olyan éjszakába ébredtem csatakosan megizzadva, ahol is még mindig főszereplőként jelent meg a volt férj. Maga az álom nem volt sok szerencsére, de ex egy zacskóban elhozta a tőlem kapott dolgokat miszerint az új pár nem szeretné látni azokat a lakásban. Mindezt ízesen, alpári módon megfogalmazva, választékosan kiválasztva a megfelelően szúró szavakat. Egy asztalnál ültünk, és azt figyeltem közben, hogy a szívem sem dobog hevesebben, annyira nem érdekelt. Viszont volt egy másik fontos főszereplő az asztalnál, a közös fiúnk, aki szintén végig hallgatta ezt. És könnyek potyogtak a szeméből és a „beszéd” végén felállt illendően, ahelyett hogy mondott volna valamit, inkább elment. Nem úgy jött ki a mondandó, hogy engem bántson, azt találta el, aki meg sem érdemli. Hagyján az álom tartalma, azon morfondírozom miért még? Miért vannak ezek az álmaim ennyi idő után is? Felbukkanva a semmibő...
Megjegyzés küldése
További információk