Ugrás a fő tartalomra

Hétvége...

Megtörtént a ház átadás, némi pakolással előtte. Még volt mit elhozni. Hazafelé azon gondolkodtam a kocsiban, mert a rádió előlap nem volt a helyén, viszont nem fértem hozzá, hogy mennyire fura ez. Ez volt kb a 13. költözésem….13? ez csak most esett le. De nem is a szám a lényeg, hanem hogy jó sok alkalommal átéltem már, és még sok alkalommal fogom, magamat ismerve, főleg hogy most albérlet.

Ez volt az első és remélem az utolsó ilyen, de nem éreztem semmi fájdalmat. Nincsenek alapvetően jó emlékek a házzal kapcsolatban. Vannak jók, de elnyomja a sok rossz, ami ott történt. Foltok vannak, amik hiányozni fognak, a tűzhely az nagyon, a szuper mosógép, a kert, a tér…de nem fájt eljönni, otthagyni. Nem is nagyon éltünk ott, leginkább kettesben, és akkor egy nyűg volt, teher, és fájdalom.

Nem csak Én érzek így, Nagyfiú is. Annyit mondott a nagy szobája fog hiányozni, de az sem annyira, mert mindig egyedül volt.

Ott hagytuk azt a néhány jó emléket és a sok rosszat, és egy újabb lépcsőfokot léptünk az új életünk felé. És már nem kell kijárni, levelek, szétnézni, elhozni dolgokat, szabad hétvégék, szabad gondolatok.

Azért sikerült vasárnap 5x felhívnia a riasztós cégnek, riasztás van. Ez is lekerül, de jó lesz. Bár szeretem a fickó hangját. Elmehetne szinkronszínésznek, mondtam is Neki.

Szóval vége, ez is lezárult. Kicsit fellélegzünk. Egy picit szabadabbak lettünk, leginkább Én, mert rajtam volt a teher a házzal kapcsolatban, mindent Én intéztem. Hányszor lapátoltam a beázás miatt a vizet, vágtam a fát, gyújtottam be a kazánba, vittem ki a hamut, ültettem füvet, hogy aztán locsolhassam, nyírhassam. Húztam ki a kukát, gazoltam a követ és még sorolhatnám….

Ennek most vége. Itt igen, legközelebb ha ilyen lesz, magamért teszem.

 


És a kötelezők:

A másik blog ezen a címen érhető el, feliratkozás nélkül: https://mikalandjaink.blogspot.com/

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.