Ugrás a fő tartalomra

Helyzetjelentés a nagyvilágból…

Szóval 42 évesen, majdnem elválva, de mondjuk azt elválva, gyerekkel csak szexre kelhetsz, vagy sehogy.

Nem keresek párt. Nem cél a valakivel együtt élés. Viszont rendszeres leszólításokat kapok, ami hízelgő. Fiatalabb és idősebb férfiaktól is.

Két opció van eddig:

Egyedül vagyok, leszólít, felvesszük egymás kontaktját, és mindenki megy a dolgára, majd jön a digitális ismerkedés a „mesélj magadról” rész. Általában húzom, ameddig lehet az infókat, minden jól alakul, kecsegtető, aztán eljön a valóság ideje, ahol is bevallom, elvált, kamasz fiát egyedül nevelő nő vagyok. Na, ebben a pillanatban megváltozik a hangnem, és tárgyilagos lesz. Ettől kezdve az érdeklődés irányomban alábbhagy. És éppen sürgős tennivaló akad, vagy elmegy a másik oldalon a net.

Másik opció a digitális ismerkedésnél, hogy ok, eljutok az igazságig, és további kérdés jön. Mióta vagyok egyedül? oh, ilyen régóta? és aztán rátér a lényegre: akkor Szex? Átjössz hozzám?

 

Mit is mondjak. Férfiak…, nem, hímnemű lények inkább. Tényleg nem tudom, mit gondoljak. Agyrém. Még jó, hogy nem célom keresni senkit, ebbe bele lehetne fulladni. Mindenesetre az látszik, a gyerek az egy hátráltató tényező.  És a válás is. Hiszen elhagytak, akkor Velem csak valami gond lehet. Más kipróbált nem bejött nője Nekem sem kell, csak szexre.

Szuper világban élünk.

Kezd ez lassan olyan lenni, mint amikor kihagytam az önéletrajzomból a diplomákat, hogy egyáltalán behívjanak, így van most is munkahelyem. De mit hagyjak ki az életemből…..

 

És a kötelezők:

A másik blogra való feliratkozás ezen a címen: kalandduo@gmail.com, hétvégi élménybeszámoló már felkerült.

 Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.

 

 

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk