Szóval 42 évesen, majdnem elválva, de mondjuk azt elválva, gyerekkel csak szexre kelhetsz, vagy sehogy.
Nem keresek párt. Nem cél a valakivel együtt élés. Viszont rendszeres leszólításokat kapok, ami hízelgő. Fiatalabb és idősebb férfiaktól is.
Két opció van eddig:
Egyedül vagyok, leszólít, felvesszük egymás kontaktját, és mindenki megy a dolgára, majd jön a digitális ismerkedés a „mesélj magadról” rész. Általában húzom, ameddig lehet az infókat, minden jól alakul, kecsegtető, aztán eljön a valóság ideje, ahol is bevallom, elvált, kamasz fiát egyedül nevelő nő vagyok. Na, ebben a pillanatban megváltozik a hangnem, és tárgyilagos lesz. Ettől kezdve az érdeklődés irányomban alábbhagy. És éppen sürgős tennivaló akad, vagy elmegy a másik oldalon a net.
Másik opció a digitális ismerkedésnél, hogy ok, eljutok az igazságig, és további kérdés jön. Mióta vagyok egyedül? oh, ilyen régóta? és aztán rátér a lényegre: akkor Szex? Átjössz hozzám?
Mit is mondjak. Férfiak…, nem, hímnemű lények inkább. Tényleg nem tudom, mit gondoljak. Agyrém. Még jó, hogy nem célom keresni senkit, ebbe bele lehetne fulladni. Mindenesetre az látszik, a gyerek az egy hátráltató tényező. És a válás is. Hiszen elhagytak, akkor Velem csak valami gond lehet. Más kipróbált nem bejött nője Nekem sem kell, csak szexre.
Szuper világban élünk.
Kezd ez lassan olyan lenni, mint amikor kihagytam az önéletrajzomból a diplomákat, hogy egyáltalán behívjanak, így van most is munkahelyem. De mit hagyjak ki az életemből…..
És a kötelezők:
A másik blogra való feliratkozás ezen a címen: kalandduo@gmail.com, hétvégi élménybeszámoló már felkerült.
Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése