Lezárom a májust...

 

...vagy inkább most már azt mondom, megnyitom a teremtő, sikeres, boldogságos, sok mosolygós júniust.

Összegzem ezt a záró hetet. Kedden reggel végül azt gondoltam, vagyok annyira jól, hogy elmenjek dolgozni. Igazából otthon sem szerettem volna maradni egyedül, felügyelet nélkül, meg a nap is sütött reggel, így nagyon optimista voltam. De végül keserves délelőtt következett. Folytatódtak a has görcseim, a víz kiver szakaszok, és a hangulatingadozásaim. Csak 3x sírtam el magam a semmin. Azon voltam egy kis egyeztetéssel, hogy délután a háziorvosi rendelőben zárom a napot, de végül az alma és keksz megtette áldásos hatását, és délutánra voltam annyira jól, hogy inkább hazafelé vegyem az utat. Nem mellékesen, egész nap kigombolt nadrággal ültem.

Mire hazaértem délután, egy egész furcsa jelenségig jutottam. Szombat óta nem festettem a szempillámat, mert nagyon folyt a szemem, és amikor ki is mozdultam, igyekeztem baseball sapkát felvenni, meg napszemüveget. Azt tudni kell, hogy az emberek többségének fekete szempillája van. Anyukám és Én sem tartozunk a többség közé, nekünk színes, Én esetemben halvány barna. Többek között, ezért is festem be feketére. Tehát szombat óta nem festettem, így idő is volt arra, hogy a festék teljesen lekopjon. Viszont eljutottam oda, ahogy Én hívom, hogy halszemem lett. Az összes szempillámból eltűnt a szín, azaz testszínű lett. Albínós jelleggel. De olyan fura volt, hogy semmi szempillám nincsen, hogy amikor hazaértem és nagyfiú rám nézet, csak annyit tudott mondani: -„Jézusom Anya, tiszta szájönszfiksön. Mi van a szemeddel?” Így az otthoni szemcseppel igyekeztem bármit is csinálni vele. Este összeszedtem magam a nyelvórára, és alig vártam, hogy az ágyban kössek ki.

Szerdán ismét pirítóssal kezdtem a napot. Szerintem az éves pirítós mennyiséget ez alatt az időszak alatt tuti beviszem. Egyébként is gondoltam itt az idő, hogy összeszedjem magam, így újra a tükör előtt kötöttem ki. Viszont ott álltam a szempillaspirállal, hogy okés, de akkor most mit is? Így a szokásos mozdulatokkal tettem némi kísérletet arra, hogy valamit kifessek, majd amit sikerült a bőrömre kenni, azt leszedjem. De az eredmény magáért beszél: „Anya, végre megint van szemed!”

És ismét bizakodva indultam a napnak. És jelzem egész jól voltam már. Online orvosi egyeztetésre, hogy hogyan vagyok, lassan ki is derült, hogy úgy néz ki az új COVID-dal feküdtem szombaton. Az a helyzet, hogy bennem is felmerült, de gondoltam Én ilyen tünetekkel? El is hessegettem. Bár rettentő gyanús volt, hogy a szokásos gyógyhúslevest nem kívántam, sőt rágondolva émelygés jött rám. Illetve  a jó kis népi pálinka kúra, sem segített semmit.

Viszont így, utána is olvastam, és meglepően friss áprilisi cikkeket találtam, miszerint is: az új Covid, megfázásos tüneteket produkál, jóval enyhébbeket. Szem problémákat, és esetleg hasi. Szóval minden pipa, azaz megvolt.

Ennek persze az lett a vége, hogy kaptam egy recept köteles szemcseppet, amiért be is ballagtam a gyógyszertárba hazafelé. Sorszám, sorra kerülés, pötyögés, hiánycikk. De van remény, csak ugyanezzel a hatóanyaggal írassak fel másikat. Kiálltam, telefonáltam, várakoztam, kimentem. Majd vissza, sorszám, sorra jutás másik ablak, pötyögés, még pötyögés, még pötyögés. Ez is hiánycikk, és ennek nincs helyettesítője. Kiálltam, telefon, másik oldal tovább telefon, várakozás, kimentem, majd telefon ismét, okés mehetek vissza. Sorszám…. és ekkor a biztonsági ember már nem kicsit kezdett el követni, hogy mégis mit csinálok megint itt. Sorban állás, sorra jutás, és láss csodát megvan az új szemcsepp.

Közért, haza, vacsora. Majd antitest-teszt rendelés. Hiszen ha COVID volt, akkor lett ellenanyag, lássuk igaz-e bármi is. Ehhez viszont wolt app kellett, amit már letöröltem, így röpke 20 perc alatt sikerült is megrendelnem, két utcányira tőlem a tesztet, el is indult 15 perc és a kezemben lesz. Valóban így volt, lent vártam a futárt, levittem a szelektívet legalább. Egyébként mindig lemegyek a futár elé, bármilyen idő is van, ne kelljen fellépcsőzni neki. Szóval felértem, bemosakszom, és akkor lássuk. Kinyitom a dobozt és akkor veszem észre, ez orrban turkálós. Bakker az nem lehet, nem jót rendeltem? Megnézem az appban, és a honlapon is, végül kiderült nem ezt rendeltem. Szuper, hívom a céget semmi, ekkor veszem észre, 5-ig van ügyfélszolgálat, ekkor már elmúlt 7 is. Végül az appban megtaláltam a kiindulási címet, és a másik telefonszámot. Oh nagyon sajnálják, de akkor azt kellene, hogy felhívom a wolt központi számát, jön majd egy futár, elviszi, elmegy oda, és elhozza a másikat. Végül megbeszéltem, hogy ha nem okoz gondot átsétálnék, mert 5 percre vannak kb. Ja okés, így aztán kis sétával kicseréltem. Egyébként valóban nem Én lennék, ha sima ügy lett volna….

Csapó kettő bemosakodás, és nekiültem. 2 csepp vérre lett volna szükség, de hiába szúrtam meg az ujjamat, vér az volt, csak nem csepeget. Így aztán gombostű, lefertőtlenítés kis lánggal, majd másik új, nagy kínkeservesen aztán kicsikartam 2 cseppet, és 15-20 perc. És láss csodát, 3 csík lehet a max, 3 csík lett. Amikor nagyfiú hazaért neki is teszt, szintén 3 csík, tehát ellenanyaggal felruháztuk magunkat.

Eltelt aztán a csütörtök, amikor is estére már rendesen éhes lettem, így vacsoráztam, és szerencsére semmilyen kellemetlenséggel sem járt utána sem.

Pénteken pedig nagyon bátor voltam, és nem pirítós volt a reggeli, hanem alma-szamócával és cornflakes-el, mézzel. Ebédre azért a szokásos, főtt burgonya.

Pénteken aztán nagy boldogan elindultam haza, amikor is a szandálom konkrétan a 10. lépésnél azt mondta nyik, és elszakadt. Hogy pontos legyek az egyik pántnak a ragasztása off, elengedte magát. Mint mondjak, kádas nevetésem volt egy cseppet.

Szombat reggelt pedig a covid teszttel kezdtük, minden negatív, de érzem is, hogy már igen túl vagyunk rajta. Eléggé a szombathoz képest.

Viszont el vagyok tiltva, az intenzív mozgástól, és a plazmaadástól is hetekre. Kímélő üzemmód.

Mindeközben megjegyezném, hogy a papucsom az ominózus keresés utáni nap (klikk) meglett. És minden este nagy szemekkel keresgéltem a cigaretta tartómat. Semmi.

Ma viszont nem várhatott tovább, hogy az összes polcot lepakoljam, úgy is le kellett törölni a port, és láss csodát meglett. Egyébként ahol előkerült, ott néztem anno, kifejezetten emlékszem. Inkább azt mondanám visszavarázsolódott, ha értitek. De legyen így, ez van. Lényeg hogy megvan, és mutatom:

 

Ez az 1920-as évek Angliájából való bőr cigaretta tartó. Szerintem pótolhatatlan…..

 

És akkor ezennel, úgy is jön az új hold nyilasban, és holnap 10millószoros nap:

  legyenek csodák, legyenek nevetések, és legyenek gömbölyű hosszú percek a hónapban, ezt kívánom, és nem csak Magamnak, Nektek is!